Benko Pál festett kazettái díszítik a füleki református templomot

A koronavírus-járvány bizonyos tekintetben pozitívumokkal is járt. Az egyik ilyen tényező a bezártság miatt felgyülemlett szabadidő, amit többen hasznosan próbáltak meg eltölteni. A füleki református gyülekezet örömére, Benko Pál a szokásosnál több szabadidejét a már négy évvel ezelőtt megálmodott festett fakazettás mennyezetburkolatot elkészítésére szánta.

- mondta, hozzátéve, hogy egy révkomáromi festő-asztalos mester, Szabó István motívumait használta alapul.

„Szabó István 1740-ben megfestette a töki református templom kazettáit, illetve négy évvel később Mezőcsáton is dolgozott. Ott is hasonló motívumokat, de teljesen más színvilágot használt. Nagyrészt ezek motívumvilágát alkalmaztam, és ezáltal megpróbáltam neki és a segédeinek is emléket állítani” - avatott be.

Pál a festés során földfestékkel dolgozott és tompa, barnás-zöldes színeket alkalmazott, ami kicsit öregíti, kort ad a kazettáknak. Valamint hagyományos technikát, krétaalapozást és tojástemperát használt.

Az alkotónak nem ez volt az első ilyen jellegű munkája. Korábban megfestette a zempléni református templom karzatkazettáit, és alkotótársaival együtt részt vett a ceglédberceli református templom mennyezetkazettáinak elkészítésében is.

A források szerint a festett kazettás mennyezet létrejötte az itáliai táblafestészethez köthető. A reformáció sok mindenben az egyszerűséget hozta vissza a kereszténységbe, viszont az akkoriban fölvirágzott reneszánsz művészet fokozatosan helyet kapott a díszeiben leegyszerűsödött református templomokban is. A templomi művészet szorosan összefonódott a népművészettel is, és a legismertebb, és egyben legelterjedtebb művészeti alkotás a festett kazettás mennyezet lett.

A témáról bővebben a Magyar7 hetilap jövő heti számában olvashatnak.