Bemutatták a Gútai Nemzetről szóló kötetet
Bemutatták Angyal Béla legújabb kötetét, amely „A Gútai Nemzet” – Gúta mezőváros társadalma, 1768–1870 címmel jelent meg. A január 24-én, az Adamis Anna Városi Művelődési Központban bemutatott kötetről és a könyv szerzőjéről Dr. hab. Liszka József, PhD néprajzkutató beszélt.

A néprajzos röviden ismertette a könyv tartalmát, Angyal Béla munkásságát, aki már az 1980-as évektől foglalkozott Gúta történetével, a tanyavilágon élő emberek mindennapjait kutatta. Angyal Béla pedig azóta is, levéltárakban kutat, jegyzetel, fényképez, fénymásol, adatokat dolgoz fel. Közben néprajz szakon lediplomázott, tavaly pedig doktori disszertációjában több évtizedes kutatómunka eredményei alapján Gúta 18–19. századi társadalmát mutatta be, ennek a munkának az átdolgozott változata az a kötet, amelyet most mutattak be.
Aki elolvassa a könyvet, biztosan megtudja, mivel magyarázható, miért gondolják külön nemzetnek magukat a gútaiak. Liszka szerint érdekes és érdemes lenne, az identitáskérdésről is kutatásokat folytatni, akár falvakban, akár régiókban, fontos lenne megnézni, hogy hogy alakult a községek népessége az elmúlt évtizedekben.
Angyal Béla röviden mutatta be a könyvet, előadását azzal kezdte, hogy Gúta eredetileg mátyusföldi település volt, később telepedtek át a csallóközi oldalra a lakosok. Gúta kiváltságos mezőváros volt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy különlegesnek érezték magukat az itt élők. A bemutatón szóba került, milyen volt a családok élete, az egész közösségre a mezőgazdaság volt a legnagyobb hatással. A házasságkötések és az örökösödési rendszer is befolyásolták a mezőváros és lakóinak életét. Az 1768 és 1860 közötti időszakban Gútán szinte kötelező volt házasságban élni, igaz volt ez a fiatalokra és az özvegyekre is. A fiatal házasok a férj szüleinek a házában éltek. Az örökösödés miatt az özvegyeknél jellemző volt, hogy a házastárs családtagja vette nőül az özvegyasszonyt, vagy férfiak esetében a menyasszony a feleség családtagja volt.
Az örökösödés kérdése Gútán is fontos volt, Magyarországon 3 féle örökösödési forma volt, a fiúági öröklés, csak a fiúk örökölhettek, a fiúk között osztódott szét a birtok, így az jellemzően elaprózódott. A törzsöröklési rendszer, ami a németeknél és a sváboknál volt jellemző, a gazda kijelölte ki lesz az örökös, a többieket kifizették, vagy taníttatták, a földet egy ember örökölte, így náluk a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet is egyszerűbb volt. A harmadik öröklési forma az osztályos öröklés volt, ezt az 1840-es reformországgyűlés fogadta el, és mindenki örökölhetett, a fiúk és a lányok is, ezzel még inkább elaprózódott a föld. A demográfiai robbanás miatt nagyon sok életképtelen gazdaság jött létre. A vizsgált időszakban a lakosság száma az 1768-as adatok alapján becsült 3000 főről az 1869-es népszámláláskor kimutatott 5824-re emelkedett.
A vizsgált időben egyre több család élt együtt. A 19. század végére, a gútaiak elkezdtek kiköltözni tanyákra, a téli szállásokra, aklokra, mert Gúta kezdett zsúfolt lenni. Az huszadik századra Gúta a Kisalföld legnagyobb tanyavilágává nőtte ki magát, 1945-50-ben 11 ezer lakosából a fele tanyán élt.
A könyvben táblázatok, térképek, családfák, fényképek is találhatók, ezeken keresztül hozza közelebb az adott kort a szerző, így kapnak választ az olvasók arra a kérdésre, miért érzik úgy a kisváros lakói, hogy ők a Gútai Nemzet tagjai.
