Béla: kis falu nagy gondokkal
Párkány közelében, a Duna menti sík tájból emelkednek ki a Bélai-dombok, amelyek lejtőjén találjuk Béla községet. Kora délután kihalt a falu, csak a kastély szökőkútja vonzza a tekintetet, amely magasba lövelli a vizet a községházával szemben. Pintér Klaudia polgármesterrel találkozom, aki körbevezet a településen.
Béla nevét 1138-ban említi a dömösi prépostság alapítólevele. Ezzel a Felvidék legősibb településeihez sorolható. A faluba érkezőt elsőként a gyönyörűen felújított barokk kastély látványa ragadja meg, amelynek 1780-ban épült kápolnája ma templomként szolgál. Legutolsó tulajdonosa Ullmann György volt. Az Ullmannok jó kapcsolatban álltak a falubeliekkel, sokszor vitték autójukkal a betegeket a párkányi orvoshoz. A báró 1945-ben kényszerült elhagyni az országot családostól. Távozása után az épület állaga egyre romlott, volt iskola, javítóintézet, börtön, raktár.
Az örökösök, Ilona von Krockow és férje, Matthias gróf visszavásárolták az ősi birtokot, és 2000 decemberében elkezdték a kastély felújítását, ami nem kevesebb, mint 50 millió euróba került. Napjainkban rangos szálloda, ahol a vendégek belekóstolhatnak a régi idők nemesi életébe. Számtalan esküvőt, bált, céges rendezvényt, konferenciát tartanak itt exkluzív környezetben. Pincéjében érlelődnek a Felvidék legjobb rajnai rizlingjei Petrech Miroslav neves szlovákiai enológus felügyelete alatt.
A polgármester elmondja, hogy tavaly 322 lakosa volt a településnek, ebből tizenkilenc éves korig mindössze 38-an. Hála a kastélyszállónak, maradt itt néhány fiatalabb család, akik ott dolgoznak, és különböző érdekes foglalkozásokat űzhetnek. Itt, helyben, kevés a munkahely, a szövetkezet minimális munkát képes biztosítani, többen Magyarországra járnak dolgozni. Az elköltözés gátja a munkalehetőség és a bérlakás biztosítása lenne. A demográfiai csökkenés meglátszik az óvodában is, amelyben jelenleg tizenkét gyermeket találunk, közülük mindössze ketten helybeliek, a többieket a környékről hordják ide, mert híresen gyermek- és családbarát az intézmény. A polgármester mindent megtesz azért, hogy az óvoda fennmaradjon, hiszen a községnek nincs iskolája, orvosi rendelője, postája. Igaz, a fenntartása nagy terhet ró a költségvetésre, van is nézeteltérés a polgármester és az önkormányzat között, de a kisgyermekek életet hoznak a községbe, megszépítik az ünnepeket.
Jelenleg 10 közmunkással próbálják elvégezni a javításokat, szépíteni a falut. A polgármester dicséri őket, hiszen annak ellenére, hogy nehéz sorsú emberek, szorgalmasan dolgoznak, és szakmunkát is képesek elvégezni. Bár ez nem a falué, havonta az út mentét is kitakaríttatják velük, egészen a muzslai útkereszteződésig, mert azt szeretnék, ha a látogatók jó benyomást szereznének a községről. A településhez tartozó Máriaudvar, ahol tíz lakosuk él, szintén nagy terhet ró a költségvetésre. A közeljövőben a földbe süllyesztik a villanyvezetéket, s mivel az oszlopokat eltávolítják, meg kell oldani a hangosbemondó oda vezetését. Ráadásul a másfél kilométernyi út is felújításra szorul.
Bélán, szinte egyedüliként a környéken, a tavalyi szinten maradt a hulladék-adó, ami lakosonként egy évre 12 euró. Nagyon nehéz így gazdálkodni, mondja a polgármester. Biztató, hogy míg tavaly az osztályozott hulladék aránya 10 százalék körül volt, most már 35 százalék körül járnak. Köszönhető ez annak, hogy szombatonként mindenki elviheti a szemetét az ideiglenesen kialakított gyűjtőudvarba, és ott a közmunkások szétválogatják. Mivel az osztályozás arányában csökken a kommunális hulladék illetéke, ezért arra kell törekedniük, hogy az elkülönített hulladék mennyiségét növeljék. Ennek érdekében pályázat útján komposztálókat igényeltek a lakosoknak.
– Tavaly nyáron újra felvettük a kapcsolatot Veresegyházával, ahonnan virágokat kaptunk – meséli Pintér Klaudia. – Ennek is köszönhetően elkezdtük a parkosítást, tavasszal pedig folytatjuk. Reményeink szerint sikerül az év folyamán pályázatból felújítani a hivatal körüli területet, amely összekapcsolódik majd a parkkal. Itt a hazáért elesett nagyapáink emlékművét tervezzük elhelyezni. Kifestettük a hivatal épületét, megújult a játszótér. Az óvodában felújítottuk a beázó tetőt és biztonságosabbá tettük a játszóteret. A ravatalozón is halaszthatatlan volt a tetőcsere, annyira beázott, hogy a falak penészedtek. Az idén vakoljuk újra. Rendezett temetőnk láttán sokan fejezik ki az elismerésüket. Vár ránk még a kultúrház udvarán a színpad javítása és számos tennivaló a községi hivatal épületén. Községünkben aktívak a nyugdíjasok, és említést érdemel a Kék Szivárvány éneklőcsoport. Vezetőik, Tamás Teréz és Varga Mária a falu kulturális életének a motorja. A Csemadok alapszervezete évente megrendezi a tavaszváró ünnepséget, a kiskertészek termékkiállítást, borkóstolót szerveznek. Jómagam az óvodabálok anyja vagyok, hiszen húsz évvel ezelőtt mi szerveztük meg az elsőt, s utánunk terjedt el a környéken. Van retróbál, sportbál, anyák napi műsor, hogy csak párat említsek a közösségi rendezvények közül. Meg kell említenem a sportegyesületünket is. Bár kis falu vagyunk, van futballcsapatunk, ami büszkeséggel tölt el, de az asztaliteniszezőink is aktívak.
A polgármester elmondja, hogy az országos hírű kastély menedzsmentjével is egyre jobb a kapcsolatuk. Így nem véletlen, hogy tavaly a jubilánsok ünnepségét már a kastélyban tartották. Ez azért sem mellékes, mert az idős bélai embereknek elevenen él az emlékezetükben a kastély egykori urainak a jósága. Az ilyen közösségi rendezvényen pedig úgy fordulnak meg a nemesi kastélyban, mint ünnepeltek; őket szolgálják ki, nekik szól a zene.
A Bélára látogató idegenek figyelmét elsősorban a pompa és a szerényebb élet közti kontraszt ragadja meg, de a híres kastély mellett csodálatra méltó a környező természet, a tiszta levegő, a csend és a nyugalom is.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/7. számában)
