Békességben és testvéries hangulatban Késmárkon
Emléktáblát avattak Petőfi Sándor tiszteletére, születésének 200. évfordulója alkalmából, a késmárki evangélikus líceum falán. 1845-ben történt felvidéki utazása során a költő a líceumba is ellátogatott. A közös múltunk erőt adhat ahhoz, hogy a jövőben is közösen legyünk sikeresek – fogalmazott az emléktábla leleplezésekor Magyar Levente, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma miniszterhelyettese.
A híres késmárki líceum falán elhelyezett emléktáblát Magyar Levente miniszterhelyettes és Roman Porubän lelkész avatta fel. Porubän úgy fogalmazott, minden nemzetnek van legalább egy nagy költője vagy prózaírója, akit nemcsak jelentős művésznek tart, hanem bizonyos nemzeti eszmék megtestesítőjének. Az angoloknak ott van Shakespeare, az olaszoknak Dante, a németeknek Goethe, a szlovákoknak Hviezdoslav, a magyarok esetében pedig ezt a szerepet kétségtelenül Petőfi Sándor tölti be.
Felidézte Petőfi életútjának egyes állomásait, köztük 1845-ös késmárki látogatását, amikor a várat és a líceumot is felkereste, valamint találkozott Hunfalvy Pál professzorral és diákjaival a Magyar Önképző Kör gyűlésének keretében. A költő versírásra biztatta a diákokat és két könyvet is ajándékozott nekik. Ezek állítólag a mai napig a líceum könyvtárában vannak, de eddig nem sikerült megtalálni őket.
Magyar Levente rámutatott, Petőfi és kortársai olyan eszményeket képviseltek, amelyek Közép-Európa minden népe számára fontosak, hogy az emberek szabadon dönthessenek a sorsukról és egy olyan társadalmat építsenek, amely az igazságra és a testvériességre épül. Az ideáik valósággá váltak, de nem sokkal később az önkény lerombolta őket, ahogy azokat a fiatal életeket is, amelyeket ezek az emberek feláldoztak az ügyért.
– mondta.
Hozzátette, a legnagyobb magyar költő Petrovics néven született, nem tudjuk, az édesanyja milyen nyelven beszélt hozzá gyermekkorában, nem tudjuk, milyen hatások érték, de a szláv kultúrában is otthonosan mozgott. Ezzel a hátérrel vált magyar hazafivá és vette vállára, képviselte az említett értékeket.
– Mind Petőfi élete, mind az önök nagyvonalúsága azt mutatja, hogy meghaladhatók azok a nemzetiségi, kulturális, nyelvi különbségek, amelyekkel együtt élünk itt ezer éve. Rengeteg mindenbe tudunk kapaszkodni a közös múltunkban, ami erőt adhat ahhoz, hogy a jövőben is közösen legyünk sikeresek. Hiszen a következő években, évtizedekben nagyobb szükségünk lehet egymásra, mint valaha hosszú történelmünk során – mondta Magyar Levente.
Az emléktábla Magyarország kassai főkonzulátusa és a késmárki evangélikus gyülekezet együttműködésében, fél év alatt vált ötletből valósággá. Hetey Ágota főkonzul elmondta, januárban írták alá a memorandumot a helyi kezdeményezővel, Roman Porubän evangélikus lelkésszel, aki Nora Baráthová késmárki történésszel együtt fordult hozzájuk azzal, hogy egy évvel a Thököly-szobor felállítását követően turisták lepik el Késmárkot, és ők szeretnének még ilyen jellegű együttműködést.
Mivel az idén ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját, és a költő járt Késmárkon, illetve a líceumban, adta magát a táblaállítás ötlete.
– mondta Hetey Ágota hozzátéve, egyúttal engedélyezték az Országos Széchenyi Könyvtárnak, hogy másolatot készítsen a líceum könyvtárában őrzött ritka könyvekről.
A tablókiállítás bemutatja Petőfi Sándor, a forradalmár és költő egyéniségét és pályafutását. Életrajza versidézetekből áll össze, a tárlat többi része pedig a nemzeti költőt, a rajongott költőt, a forradalmi költőt és a romantikus költőt hozza közelebb a látógatóhoz, egyúttal a korszakot is bemutatva. A kiállítás augusztus 30-ig tekinthető meg.
Az emléktábla átadását követően Magyar Levente azt mondta lapunknak, a Thököly-szobor és a Petőfi-emléktábla azt mutatja, a városban van igény a közös múlt kiemelkedő személyiségei emlékének ápolására, és arra, hogy iránytűként tekintsenek rájuk. Az általuk képviselt eszmények, célok ma is érvényesek, és a régió népeinek közösen, összefogva kell fellépni mindenfajta veszélyekkel szemben.
– Pontosan a külső veszélyek késztetik az embereket arra, hogy az összefogás pontjait keressék, és ne arra figyeljenek, ami elválaszthat bennünket. Ha keresünk a történelemben olyan pontokat, amik elválasztanak, amelyeket másként ítélünk meg, amelyek fájdalmasak egyik vagy másik félnek, bizonyára találunk ilyeneket, nem is keveset.
– fogalmazott.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/28. számában.
