Bari Jenő lett a 2025-ös év roma személyisége
2025-ben az Év roma személyiségének választották Bari Jenőt, a füleki származású exfutballistát, akit „Csallóköz Romáriójának” is neveznek, és elnyerte a rangos Roma Spirit díjat. Ezzel ismerték el a roma ifjúságért és közösségért végzett több évtizedes, inspiráló edzői és mentori munkáját.
Szerény körülmények közül egészen az első ligáig jutott, ma pedig a focin keresztül mutat utat a gyermekeknek a fegyelem, az együttműködés és a jobb esélyek felé. Ő Bari Jenő, akit a helyiek Jenciként ismernek. Az apja zenészt szeretett volna belőle nevelni, de ő kiskorától kezdve a foci bűvöletében élt.
Jenőt gyermekkora Bénához köti. 18 éves koráig élt a nógrádi faluban, itt kezdett hatévesen futballozni a barátaival. Először a réten, majd 12 éves korától igazi futballpályán. Ekkor már a füleki ificsapatot erősítette, hála Graňo tanár úrnak, aki beajánlotta őt a helyi futballklubba.
– Azt javasolta, hogy kezdjek el komolyabban focizni. Nem kellett sokat győzködnie, azonban titokban tettem, mert apám ellene volt. Fél évig tudtam titkolni, mert aztán elterjedt a hír, hogy edzésre járok. Apám először tiltott a játéktól, de az edzők elmentek a munkahelyére, az akkori Kovosmaltba, és rábeszélték. Aztán ahogy jöttek a sikerek, már elfogadta a döntésemet és mindig támogatott. Hálával tartozom neki – mondja Jenő.
– mesél a gyermekkoráról, majd azt is hozzáteszi, hogy romaként kétszer annyit kellett bizonyítania.
– Voltak, akik megpróbáltak megsérteni, amikor azt kiabálták a pályán, hogy mocskos cigány, de ez sosem vette el a kedvem a játéktól. Mindig mentem előre, a céljaim felé és a kitartásom meghozta az eredményt.
Jenő először Füleken focizott a II. ligában, majd Karlovy Varyba került katonai szolgálatra.
– A cseh másodosztályban játszottam, majd a katonaság után visszatértem Fülekre, és azonnal próbajátékra mentem Dunaszerdahelyre. Először nem jártam sikerrel, de nem estem kétségbe, fociztam tovább Füleken. Majd Privigye ellen játszottunk egy barátságos mérkőzést, amelyen két gólt is szereztem. Ezt követően meghívtak az első ligába játszani. Így kezdődött a profi futballkarrierem – emlékezik a kezdetekre.
Hívták őt privigyei Pelének, majd Dunaszerdahelyen megkapta a Csallóközi Romário nevet. Utóbbit a mai napig használják, ha meghallják a Bari Jenő nevet.
– A focinak köszönhetően ismert romává váltam Szlovákiában. Nehéz utat jártam be, de a befektetett munka megtérült, hiszen az elismerés is azt mutatja, hogy megbecsülnek az emberek. A roma srácok számára, akik a fociban látják a kitörési lehetőséget, az én karrierem inspiráció lehet.
– mondja Jenő, aki hatalmas megtiszteltetésként tekint a Roma Spirit díjra.
Az elismert focista szerepelt Privigye, Dunaszerdahely, Nyitra, Besztercebánya és Máriatölgyes (Dubnica nad Váhom) csapataiban, valamint a magyarországi Vácban is, ahol munkabírásával és hozzáállásával kivívta játékostársai és edzői elismerését.
– A futball a mindenem, játékosként és edzőként egyaránt, mást nem is nagyon tudnék csinálni. Az elmúlt évek tapasztalatait próbálom átadni a srácoknak is. Úgy látom, hogy a növendékeim tisztelnek, szeretnek, elfogadják a tanácsaimat. És nem mellesleg felnéznek rám azért, amit focistaként elértem – hangsúlyozza Jenő, aki pályafutása során több mint 150 élvonalbeli és számos másodosztályú mérkőzésen lépett pályára.
Az edző jelenleg a füleki FTC „A” csapatát irányítja, amely az idei szezonban kiemelkedően szerepel: a harmadik ligában a tabella harmadik helyén telel.
– emeli ki.
Visnyai Attila, az FTC elnöke kiskora óta ismeri Jenőt. Azt mondja, focistaként mindig felnéztek rá. Már fiatalként látták, hogy nagy karrier előtt áll.
– Jenő már edzette az ifi- és a felnőtt csapatot is, aztán elment Rimaszombatba, de az edzőknél gyakori a váltás, úgyhogy a barátságunk mindig megmaradt. Fél éve visszatért a csapathoz, aminek nagyon örülünk. Sikeresek vagyunk, a fiatalokat is nagymértékben motiválja, hiszen ő a város egyik büszkesége. De ugyanúgy a fia, Krisztián is, aki jelenleg Zsolnán az első ligában futballozik – tette hozzá Visnyai Attila.
Jenő a fiai számára is példakép. Jenci és Krisztián azt becsülik benne, hogy jó tanácsokkal látja el és mindenben segíti, motiválja őket.
– Sosem szabad feladni, bármilyen nehéz is az út – ezt hangsúlyozza mindig. Felnézünk rá, hiszen tudjuk, milyen utat járt be és milyen sikereket ért el. De, ami a legfontosabb, hogy mindig számíthatunk rá, hiszen bármi történjék, segít minket – mondták a fiúk.
Az egykori profi futballistát azért nevezték a díjra, mert sportolói eredményeit, történetét inspirációvá és a roma fiatalokkal végzett sokéves munkává nemesítette.
Megjelent a Magyar7 2025/1-2. számában.
