Az Út
A Csallóközi Múzeum nem mindennapi úti beszámolónak adott otthont a tegnapi nap folyamán. Bokros Róbert már 5. alkalommal járta meg feleségével a Szent Jakab utat, vagyis más néven az El Camino zarándokutat, amelyről szívesen beszélt az érdeklődőknek. A kiállítóterem kis helyisége megtelt feszülten figyelő érdeklődőkkel.
Michal Deraj, a Dunaszerdahelyi járás elöljárója is tiszteletét tette az előadáson, amely nagyon családias hangulatúra sikeredett. Bokros Róbert képes előadását látva a néző szinte odaképzelte magát a csodálatos helyekre, amelyeket az El Camino során érzékelnek és tapasztalnak meg a vándorok.
Róbert elmesélte, hogy a szocializmus égisze alatt élők nem is tudták, hogy létezik ez a vándorút, csupán később derült rá fény, amikor már ,,mindent szabad” volt.
Három nagyobb zarándocélpontról tudunk: Jeruzsálem, Róma és Santiago de Compostela.
2009-ben feleségével elhatározták, végig mennek a Párizsból induló útvonalon és meglátogatják Szent Jakab sírját. Ugyanis több út vezet Santiago de Composteláig. Sokan hitvallásból, mások sportolás miatt, de vannak, akik az önmegismerés céljából vágnak neki a hosszú zarándokútnak.
Mára már Budapestről is eljuthatunk a végcélig. Spanyolországon belül pedig több lehetőség közül lehet választani. A legnépszerűbb és a legklasszikusabb útvonal azonban a ,,francia út”, azaz a camino frances, amely a francia határtól indul Saint Jean Pied de Port-ból. A francia út mellett eléggé népszerű még a Norte, vagyis az északi út, amely a part mentén halad. Illetve a portugál út, amely délről közelíti meg Santiagot.
Bokros a kérdései miatt indult el Az úton. Elmondása szerint három nap után olyannyira lelassul az ember és kitisztul a feje, hogy eszébe sem jut a civilizáció. Ha pedig útközben kamionosokat és különböző autósokat látnak, csak megcsóválják a fejüket, s így mormolnak maguk elé: mégis hová sietnek ezek…!
Az előadás alatt elhangzott jó pár kulcsfontosságú mondat, mint például a lábbelin a vándor nem spórol, mert ki tudja milyen körülményeket kell majd átélnie. Fontos, hogy a cipő kényelmes legyen és bírja a megpróbáltatásokat. Természetesen rossz idő sincsen, csak rossz ruházattal rendelkező zarándok.
Az albergue-kon (ejtsd.: albergó – zarándokszállások az út mentén, a szerk. megj.) pedig az ember örüljön, ha szabad ágyat kap a többi zarándok mellett, s hogy a hálózsák megmelengeti a fáradt vándort.
A zarándokút során rengeteg gyönyörű várost, épületet, templomot és egyéb kulturális nevezetességet csodálhat meg az ember, ha a fésűs kagyló szimbólumát követi.
Ez mutatja ugyanis a zarándokok útját a cél felé.
Az útonlévők kedves és segítőkész lakosok és idegen zarándokok társaságát élvezheti, akik mindig elő tudnak állni valamilyen érdekes történettel. Az ember pedig nem is élt, amíg ki nem próbálta a bocadillot (bocata – helyi különlegesség, disznó sonkával megrakott szendvics, a szerk. megj.).
A legszebb városok között ott volt Burgos, León, Ponferrada, Melide, a polipok városa, de Fisterra is, ahol a legenda szerint véget ért Európa. Santiago de Compostela-ban mindenki békével tér meg, a következő nap pedig misét tartanak a templomban a zarándokok tiszteletére, ahol felsorolják, kik, hányan és honnan jöttek. 2009-ben csupán ketten érkeztek Szlovákiából.
Az előadás tartalmas volt, s ha legalább egy embert útra csábított, már megérte bemutatni az El Camino zarándoklatot.
