Az Ung-vidék is ünnepelt
Nagykaposon, a Csemadok helyi alapszervezete a városi művelődési ház előtti téren, a Petőfi szobornál emlékezett az idei március 15-ei ünnepségen.
Az összegyűlt tömeg, az Erdélyi János Vegyeskar vezetésével elénekelte a Himnuszt, majd a vegyeskar Kossuth nótákat énekelt.
Ezt követően a Nagykaposi Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda kis huszárjainak és huszárlányainak verses-táncos előadását láthattuk.
Ünnepi beszédet Bálint Annamária, a Csemadok Nagykaposi Alapszervezetének elnöke mondott, aki az ünneplők körében üdvözölte Nagykapos város képviselőit, a történelmi egyházak, az oktatási intézmények, a város és a régió társadalmi és közéleti képviselőit valamint a cserkészeket is.
Az elnök asszony szavai szerint, az 1848-as márciusi események történelmünk egyik legismertebb fejezetét képezik. Emlékeztetett rá, hogy a pest-budai polgárok, értelmiségiek, egyetemisták vér és erőszak nélküli, a nemzetet egységbe kovácsoló forradalmat robbantottak ki.
Az elnök asszony vázolta a reformkori eszmék beteljesítését várók körében érlelődő indulatokat és a március 3-ától zajló, egymásra épülő eseményeket. Ezeket gondolatban átélve, az előzmények tükrében érthető, hogy a forradalom kirobbanása nem egy pillanat műve volt. A március 14-ei népgyűlésre, Irinyi József javaslatára, a Mit kíván a magyar nemzet? címen 12 pontba szedett követelésekből ha nem is mindegyikre, a leglényegesebbekre minden bizonnyal sokan emlékszünk.
Folytatta tovább az elnök asszony a történelmi események felidézését, miszerint március 17-én Ferdinánd császár, a nép akaratának engedve a 12 pontba foglalt követeléseket teljesítette, aláírásával is hitelesítve. Batthyány Lajos lett az ország első kinevezett miniszterelnöke.
A magyar nép két nap alatt kivívta a függetlenségét.
A forradalom leverését és a megtorlásokat is megemlítve, Bálint Annamária hangsúlyozta, hogy március 15-e mégis ünnep.
A forradalom, a szabadságvágy, az egységes kiállás ünnepe, a nemzeti célok ünnepe, a szabad és független Magyarország ünnepe.
Utalt arra, hogy a magyar nép a forradalmat megelőző három évszázad alatt sem volt hajlandó megszokni a Habsburg császári uralmat, nem volt hajlandó elnémetesedni, beolvadni, alkalmazkodni.
„A mai haladó logika szerint érthetetlen ez a csökönyösség, ragaszkodni valamihez, ami több, mint 300 éve nem létezik. A mai haladók számára a 102 éve tartó ragaszkodás is értelmezhetetlen.
Ez a téma nem divatos a mai Európában ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. A mai haladók, ahogy a történelemben már nagyon sokszor, az oszd meg és uralkodj elvét alkalmazva táborokra osztják a társadalmat, mert minél nagyobb a káosz, annál könnyebb befolyásolni a tömeget. A megosztás viszont mindig öncélú és gonosz, a gyengítés a célja, és mindez hatványozottan károsabb, ha egy kisebbségben élő közösséget érint...“
A 12 pont mottójával, az örök érvényű kívánsággal élt: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!“
Záró szavaiban a Csemadok elnöke azt kérte:
Legyen végre szabadság, kívánjuk a tiszta eszmék szabadságát és a nemzeti önrendelkezés szabadságát mindenhol, ahol őshonos nemzeti közösségek élnek! Legyen egyetértés a közös célokban, nemzetünk felemelésében, a közösségért folytatott munkában!“
Az ünnepi felszólalást követően, Barkó Zsuzsa vezényletével a Cantabile Kamarakórus előadása következett,
majd a Nagykaposi Gimnázium diákjainak verses összeállítása.
Az ünnepi műsor a Szózattal zárult. Végezetül a Petőfi szobor megkoszorúzására került sor.
Nagykapos közvetlen szomszédságában, Csicserben a kultúrházban a Himnusz eléneklésével kezdődött a magyar forradalom és szabadságharc 174. évfordulójának ünnepi megemlékezése. Ezt követően, Krajnyik Fanni előadásában Petőfi Sándor Föltámadott a tenger c. versét hallhattuk.
Hajdók Vince polgármester azzal kezdte ünnepi beszédét, hogy
az 1848-as márciusi történések egy olyan magasztos történelmi eseménynek állítanak emléket, amely alapvetően befolyásolta minden magyar ember, az egész nemzet gondolkodását és saját jövőjéhez való viszonyulását.
Emlékeztetett arra, hogy a szabadság és a hűség adja március 15. erejét, valamint arra is, hogy 1848/49 sokkal több volt egy forradalomnál, egy hősies szabadságharcnál. A változás az ország lelkében, a nemzet egészében zajlott. A csendes kis falu ünneplő közönsége azokra emlékezett, akik egy olyan ország alapjait rakták le, amiben megvalósulhatott a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a szólás- és sajtószabadság.
Elődeink példát mutattak abban, hogyan dolgozhatunk mindannyian a magunk helyén és a magunk lehetőségei szerint, a nemzetünk és lakóhelyünk, családunk javáért, amivel egyúttal saját javunkat is szolgálhatjuk.” – hangzott el.
Azt a napot ünnepelte az Ung-vidéki, három felekezetű falu, amelynek megítélésében nincs vita közöttünk.
Elődeink tudták, hogy minden véleménykülönbség ellenére vannak olyan célok, amelyek érdekében össze kell fogni. 1848 márciusa a szabadság örömét, az önrendelkezés szépségét, a polgári fejlődést, egy közösség összetartozásának felemelő érzését hozta el.
Szerényebben, aggódva ünnepeltek. Polgármesterük utalt a szomszédunkban dúló háborúra és arra, hogy emberek százezrei hagyják el országukat, a békét vágyva, óhajtva. Az elkövetkező időszakra a polgármester úr Jókai Mór szavait ajánlotta biztatásul:
„Legyünk hűek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseihez és üzenetéhez! Legyen béke, szabadság és egyetértés!” – zárta szavait Hajdók Vince.
Az est hátralévő részében a helyi férfikórus hazafias dalait és egyházi énekeit hallhattuk, közülük a Béke Fejedelme c. fohászt a kárpátaljai testvéreinknek szentelték.
A szintén csicseri Kincsem Zenekar előadásában az est szellemiségéhez illő, modern feldolgozású dalokat hallhattunk.
Az ünnepi este a Szózat közös eléneklésével zárult, majd a polgármester úr kisebb fogadásra hívta a jelenlévőket. Örült, hogy a megszorításokkal terhelt nehéz időszak után sokan megjelentek.
