Az orvosi egyetem kapujában
A királyhelmeci Bánhegyi István András neve sokaknak ismerősen csenghet. Gyerekként festett, több nyelven beszélt, és jóval hamarabb kezdte az iskolát, mint kortársai. Tizenegy éves volt, amikor festményeiből önálló kiállítás nyílt. Most újra olyan ponthoz érkezett, amely mellett nehéz szó nélkül elmenni. Tizenhat évesen már túl van a középiskolán, a kassai orvosi egyetemre pedig még azelőtt felvették, hogy leérettségizett volna. Az egyik felvételi előkészítő teszt során 800-ból 799 pontot ért el.
Mindezek után könnyű lenne nagy szavakat keresni jellemzésére. Ő maga azonban egészen másként beszél erről az útról: felkészülésről, bizonytalanságról, biztonságkeresésről és rengeteg tanulásról.
Milyen eredménnyel zártad a vizsgákat?
Négy egyesre sikerült, aminek nagyon örülök. Szerettem volna, hogy jól menjen, és nagyon sokat készültem, főleg az utolsó héten. Volt olyan nap, amikor reggel fél nyolckor kezdtem tanulni, délig folytattam, majd egy kis pihenés után délutántól akár hajnali egyig tanultam tovább.
Valójában hogyan jutottál el ilyen fiatalon az érettségiig? Előre tanultad a következő évfolyamok anyagát?
Mikor vált egyértelművé, hogy az orvosi pálya felé indulsz?
A biológia és a kémia régóta érdekel, gyerekkorom óta közel áll hozzám a természettudományi vonal. Ugyanakkor ebben édesapám példája is szerepet játszott. Láttam, hogyan gyógyít, hogyan viselkedik a páciensekkel, és ez engem nagyon ösztönzött. Az ő hatására is szeretném ezt továbbvinni.
Az orvosi felvételire mikor kezdtél készülni?
Ez akkor még csak szimuláció volt, mert harmadikosként nem mehettem „éles” felvételire. Negyedikben újra végigcsináltam a felkészülést, de már otthon oldottam meg a teszteket. Mondták is, hogy ilyen eredmény után talán nem lenne szükséges újra végigvennem az egészet, de én nyugodtabb voltam így. Szerettem volna biztosra menni.
Az „éles” felvételit végül már az érettségi előtt teljesítetted. A két lehetséges időpont közül miért a korábbit választottad a felvételihez?
Azért, mert így biztonságosabbnak éreztem. Úgy gondoltam, ha áprilisban sikerül a felvételi, utána már csak az érettségire kell koncentrálnom. Ha a felvételi nem sikerült volna, még ott lett volna a júniusi lehetőség. Nem igazán vagyok magabiztos. Bennem mindig ott van, hogy jöhet valami váratlan. Most persze örülök, mert elértem azt, amit ebben az évben szerettem volna: leérettségiztem, felvettek az orvosira, és végre egy kicsit pihenhetek.
Mi lesz közben a festészettel, amely révén korábban sokan megismertek?
Egy időre háttérbe került. A felvételi, az érettségi és a sok készülés nagyon sok időt elvitt. Most viszont szeretnék visszatérni hozzá. Hobbinak szeretném megtartani, olyasminek, ami kikapcsol, és amiben az érzéseimet át tudom vinni a vászonra. Kassán is biztosan lenne mit festeni. Nagyon szeretem az impresszionista stílust, főleg azt, ahogyan a fényekkel lehet kísérletezni.
Az orvosi egyetem után hogyan képzeled el a folytatást?
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/22. számában.
