2021. május 8., 19:49

Az Ipoly menti ramsari terület

1971. február 2-án az iráni Ramsar városában írták alá a nemzetközi jelentőségű vizes területekről szóló egyezményt, amely 1975-ben lépett hatályba.

Ramsar - Ipoly mente

Az ún. ramsari egyezmény azért jött létre, hogy az aláíró országok és a hozzájuk kapcsolódó nemzetközi társadalmi szervezetek világszerte gátat szabjanak a vizesélőhelyek átalakításának és egyre nagyobb mértékű pusztulásának.

A társult feleket mindez arra is feljogosította, hogy globális szinten léphessenek fel a vízi ökoszisztémák megőrzése érdekében. A szerződés aláírói közé kizárólag olyan országok csatlakozhattak, amelyek legalább egy területet be is jelentettek a listára, és gondoskodtak ökológiai jellegének fennmaradásáról.

„Eredetileg a rohamosan csökkenő vízimadár-állományoknak kívántak a csatlakozó országok védelmet biztosítani. A tapasztalatok azonban hamar rávilágítottak arra a tényre, hogy önmagában az élőhelyek védelme nem elegendő, magát az ökológiai rendszert kell megőrizni, amely képes az ott előforduló fajok eltartására” – olvasható a Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapján.

Huszonhárom éve védett

Az elmúlt évtizedekben közel kilencszáz terület került fel ezen vizesélőhelyek listájára. Mivel Szlovákia 1993-ban szintén csatlakozott a ramsari egyezmény aláíróihoz, így az ország tizennégy területe, köztük az Ipoly völgyének egy szakasza is felkerült a listára. A Poiplie elnevezésű Ipoly menti ramsari területet 1998. február 17-én jegyezték be a nemzetközi jelentőségű vizesélőhelyek jegyzékébe.

A több mint 410 hektáron fekvő terület a Lévai és a Nagykürtösi járás határán található, Tesmag és Ipolyhídvég települések között. Az itt kialakított, oktatási célokat is szolgáló Ipoly menti tanösvény közel 15 kilométeren át ismerteti meg az érdeklődőkkel a folyó természeti értékeit, valamint a vizes- és a száraz élőhelyek jellegzetességeit.

Ramsar - Ipoly mente

A 2004 augusztusa óta látogatható turistaösvénynek hét állomása van. Tesmagtól délnyugatra fekszik a szél és a víz tevékenysége által kialakított nagy homokdűne, amely szigetszerűen emelkedik ki a tájból. Amint az a turistaút legfontosabb információit magában foglaló kétnyelvű tájékoztatóból kiderül, az illegális homokelhordás mellett a növénygyűjtés és az eredeti talajréteg fokozatos elvékonyodása veszélyezteti a területet.

A dűnék homokfalai megfelelő feltételeket biztosítanak a gyurgyalag és a partifecske fészkeléséhez, a szabad vízfelülettel rendelkező árkok és gödrök azonban az alföldi unka, a barna varangybéka, a zöld levelibéka, a pettyes gőte és a vízisikló, valamint több ritka szitakötőfaj számára is kiváló élőhelyet jelentenek.

A két tó alkotta Martonka az egykori kanyargós folyómeder maradványa. A holtág felső részén elhelyezkedő kisebb tó régebben kavicsbánya volt. Vizét egy felszín alatti forrás tartja állandó szinten. Az itt elhelyezett információs panelen arra is kitérnek, hogy a területet a szá-  razságkedvelő növények és állatok elterjedése veszélyeztetheti, de hosszabb távon a tófenék eliszaposodása is problémákat okozhat.

Az aljnövényzet, a cserjék és a fák szintjét egyaránt magáénak tudó tesmagi mocsár mélyedését az áradások vize évente feltölti. A nádon és a sáson kívül virágkáka, csikorgófű, nyílfű, vérehulló fecskefű és sárga nőszirom is virágzik itt; továbbá 28 nappali lepkefajt regisztráltak ezen a vizesélőhelyen, köztük a fecskefarkú lepkével, a farkas-almalepkével és a nagy tűzlepkével.

Az egyik legértékesebb Ipoly menti terület

„A Szurdoki-rét egyike a legértékesebb Ipoly menti területeknek, ahol a folyót még az eredeti ártéri növényzet kíséri. Az egész évben üde, nedves rét füvét évszázadok óta legeltetéssel és kaszálással hasznosítja a helybéli lakosság. Fennmaradását a tavasszal érkező áradás és a rendszeres kaszálás biztosítja” – olvasható az ártéri réteknél kihelyezett információs táblán. A rendszeres kaszálás megszűntével minden bizonnyal sűrű bozót verné fel a tájat, s a gyom néhány év alatt kiszorítaná a védett vagy ritka növényfajokat. A Szurdoki-rét különleges növénye a réti iszalag, amely májusban és júniusban élénk kékeslila színt kölcsönöz a rétnek.

A Rizsföldnek is nevezett 55 hektáros térség valójában egy mélyedés, amelyet az 1950-es években gáttal vettek körbe, hogy rizstermesztésre és pontytenyésztésre használják. Mivel a gazdálkodás nem térült meg, 1953-ban megszüntették, a rizs helyét sásos vegetáció foglalta el.

A tavaszi áradások során ívó egyes halfajok, többek közt a nyurgaponty, a csuka, a compó, a harcsa, a sügér és a keszeg menedékhelye, a madarak közül a jégmadár is otthon érzi itt magát. Éppen erről a madárról kapta a nevét az Ipoly mente környezeti és kulturális értékének megőrzésével foglalkozó Ipoly Unió Jégmadár látogatói központja is.

A szabályozatlan folyószakasz öntésterületén található a hosszúréti mocsár. Ez az Ipoly árterének legjelentősebb ívóhelye, ahová árvizek idején ezerszám vonulnak petét rakni a folyóból kiúszó halak. Ipolyhídvégtől északkeletre találjuk az utolsó megállót, a Pástot, amely a folyó még megmaradt, szabályozatlan szakaszát mutatja be. A terület évente kétszer teljesen víz alá kerül – először márciusban, a tavaszi hóolvadáskor, másodszor a májusi esőzések során.

Ramsar - Ipoly mente

Az erősen kanyargó folyószakasz mentén több száz védett növény- és állatfajt tartanak számon, s a madárvilága is kiemelkedően gazdag. Az Ipoly Unió elnöke szerint egy ilyen területet éppen ezért sem lenne szabad elzárni a nagyközönség elől; egyben arra is figyelni kell, hogy ne váljon a vandálok prédájává.

– Ha valaki végigmegy rajta, már tett valamit a környezetéért. Ennek a területnek az a különlegessége, hogy közvetlen egymás mellett megtalálható a nedves élőterületek és a száraz élőhelyek jellegzetes élővilága – nyilatkozta  korábban Wollent József.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/18. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.