Az igazság Krasznahorkáról
Ezzel a címmel tartottak beszélgetést, amelyen azok a szakemberek tették helyre a krasznahorkai vár felújítása kapcsán gyakran elhangzó, pontatlan vagy félrevezető információkat, akik részt vettek a nagyszabású projekt koncepciójának kidolgozásában, illetve eddigi megvalósításában.
Az egykori rozsnyói ferences kolostorban működő kulturális-kreatív központban rendezett beszélgetésen Barczi Gyula, a betléri múzeum volt igazgatója, a krasznahorkai várba tervezett kiállítások társszerzője, Erika Šmelková, volt betléri igazgatóhelyettes, a vár felújításának korábbi projektmenedzsere és Róbert Erdélyi építészmérnök, a felújítás vezető metodikusa vett részt.
A beszélgetésre meghívták a kulturális minisztérium és a Szlovák Nemzeti Múzeum (SNM) képviselőit is, de nem jöttek el. Barczi Gyula hangsúlyozta, bár olyan személyi változásokra került sor, amelyek gátolják a felújítást, a rendezvénnyel nem céljuk a vádaskodás, ehelyett azt szeretnék elmagyarázni, hogy annak idején milyen szempontok alapján láttak neki a helyreállításnak, milyen stádiumban vannak a felújítási munkálatok és miért, milyen folyamatok zajlanak a vár körül.
Megjegyezte, a két említett intézmény jelenlegi vezetésével folyamatosan próbáltak párbeszédet kezdeményezni, felajánlani szakmai segítségüket, hisz évek munkáját fektették a vár felújításának előkészítésébe, de úgy tűnik, erre nincs igény. Leszögezte, nem a személyük a lényeges, hanem a vár, a műemlék sorsa, hisz az a régió szempontjából is rendkívül fontos, ráadásul maga a felújítás a mértékét és jellegét tekintve párját ritkítja az országban, rég nem volt hasonló és valószínűleg sokáig nem is lesz.
Erika Šmelková rámutatott, a tűzvész után világossá vált, hogy a tervezettnél nagyobb beavatkozásokra van szükség. A szocializmus éveiben szakszerűtlen beavatkozásokra került sor, nem volt vízvezeték vagy csatornahálózat, sem megfelelő tűzvédelmi rendszer. Ezeket igyekeztek orvosolni, de az egyébként is hosszadalmas engedélyeztetési folyamat sok esetben a szokottnál is hosszabbra nyúlt, például az elvi építési engedélyre egy évet kellett várni. Hozzátette, a kezdetektől rossz volt a kommunikáció az SNM vezetésével, a betlérieknek évekig semmilyen kompetenciájuk nem volt a felújítással kapcsolatban, később pedig a Pozsonyban hozott rossz döntéseket rajtuk kérték számon. Példaként említette a rosszul megtervezett tetőszerkezetet, amely kapcsán már hét éve folyik a per. Leszögezte, soha nem ellenezték a különféle ellenőrzéseket, és ezek során nem is találtak semmilyen szabálytalanságokat.
Róbert Erdélyi azzal kezdte, hogy a felújítás megtervezése előtt rengeteg információt gyűjtöttek a várról, annak történetéről és az ott zajlott átépítésekről, és ezek alapján tűzték ki, hogyan kellene kinéznie a várnak a rekonstrukció után. Az volt a cél, hogy egy adott „pillanatot”, egy konkrét korszakot idézzenek meg, nem pedig egyfajta egyveleget hozzanak létre a vár különböző építési fázisaiból. A beszerzett képi és más anyagok alapján végül amellett döntöttek, olyan állapotba állítják vissza, mint a 19. és a 20. század fordulóján, illetve a 2. világháború előtt volt, amilyenre az Andrássyak formálták.
A beszélgetés során a szakemberek, akik részt vettek a nagyszabású projekt koncepciójának kidolgozásában, részletesen körüljárták a felújítás történetét és terjedelmét, az eredeti ütemtervet és a költségvetést, valamint azokat a kulcsfontosságú problémákat, amelyek az elmúlt hónapokban vita, illetve félreértelmezés tárgyává váltak.
Szó volt egyebek mellett a felújítás módszertanának kidolgozásáról, az engedélyeztetési folyamatokról, a tetőszerkezetekről és az azok körüli problémákról, arról, miért épült nagyobb parkoló és látogatóközpont a vár alatt, miért a legmagasabban fekvő, úgynevezett felső vár felújítása maradt a végére, a műtárgyak restaurálásáról, valamint arról is, hogyan kellene kinéznie a kiállításoknak és a látogatóknak kínált szolgáltatásoknak a vár megnyitása után.
Barczi Gyula lapunknak nyilatkozva elmondta, több súlyos probléma is van, amely akadályozza az előrelépést a vár felújítása kapcsán.
A minisztériumból és az SNM vezetésétől csak fenyegetések jönnek, tervek nem. Nem közlik, mit és hogyan akarnak csinálni, csak arról beszélnek, szerintük mi minden volt rossz – mutatott rá. Hozzátette, többször próbálkoztak kapcsolatba lépni velük, sikertelenül.
– Én hajlandó vagyok az együttműködésre, de ehhez nekik is kell egy lépést tenniük – jegyezte meg.
A másik nagy gond, hogy a munkálatokat végző cég nem haladhat a szerződésben lefektetett ütemterv szerint, tehát nem áll úgy a munka, hogy jövőre a vár megnyílhasson a nagyközönség előtt.
– A tervek, amit komoly szakemberek dolgoztak ki éveken keresztül, most a fiókban vannak. Nem indították el a közbeszerzési eljárásokat az enteriőrökre, a tárlatoknál sincs előrehaladás, megállt a restaurálás. Nem halad a munka. Az eredeti terv szerint 2025-ben be kellene fejezni az építkezést az alsó- és a középső várban, elkezdődött volna a megtervezett kiállítás elhelyezése. Most nem tudjuk, mire lehet számítani. A finanszírozástól kezdve – amely már szintén probléma – egészen a személycserékig sok a gond, nincs szakember a múzeumban, aki felelősséget tudna vállalni akár a tárlatért, akár a gyűjteményekért. Nemhogy szakembergárda, már szinte szakember sincs Betlérben – mondta hozzátéve, reménykednek benne, hogy egyszer majd fordul a kocka és sikerül eljutni a közös célhoz, Krasznahorka várának szakszerű felújításához.
Megjelent a Magyar7 2025/22.számában.
