Az igazi kisebbségi ember - Komlóssy József könyvbemutatója Pozsonyban
„A szabadsággal élni tudni kell. Voltak, akik elszálltak a szabadságban, elragadta őket, és elenyésztek. De kiknek biztos belső koordinátarendszerük volt, amikor megérkeztek a szabad világba, azok jól tudtak élni ezzel a szabadsággal – mások javára, a mi javunkra” – írta Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke az Utolért az idő című könyv előszavában.
Komlóssy József kalandos életútja a hepehupás vén Szilágyból Budapesten át Debrecenig és Sopronig, majd onnan 1956-ban a tengerentúlra, egészen Kanadáig vezetett, hogy aztán egy csavarral közelebb kerülve szülőföldjéhez, hosszabb időre Svájcban telepedjen le.
„Édesapám mikor egy hosszabb kiszállásról visszatérve Budapestre a kórházban meglátogatta édesanyámat, az ilyenkor szokásos formaságokat követően – tekintettel a közelgő március 15-re – egy nemzeti színű szalagot tűzött a pólyámra. Ezzel képletesen meghatározta a magyar nemzet iránti elkötelezettségemet” – írja Komlóssy József könyve elején, az életrajzában.
S valóban, mint mérnök évtizedekig utakat épített a hegyek között, amikor aztán 1996-ban végleg feladta a mérnöki tervezőirodáját Svájcban, a magyar kisebbségek főállású lobbistája lett, s mindmáig azon dolgozik, hogy hidakat építsen emberek és népcsoportok között.
Komlóssy Józseffel a pozsonyi könyvbemutatón régi barátja, Flórián László beszélgetett. Megtudtuk, hogy a forradalom célkitűzéseivel egyetértő és abban aktívan részt vevő diákember a soproni erdészeti egyetemi évfolyamtársaival és az oktatók egy részével – összesen mintegy kétszázan – először Ausztriába, majd Kanadába ment, ahol az erdőmérnöki oklevelét később megszerezte. A kanadai őserdőkben dolgozott, majd 1962 után a svájci hegyekben épített utakat. Életének erről a szakaszáról szól a könyv második része.
– Aki nem élte meg ´56-ot, az nem tudja, hogy mi volt akkor bennünk. Amikor először kimondtuk, hogy ruszkik haza, amikor először vertük le a vörös csillagokat, amikor először nézhettünk nyugodtan egy másik ember szemébe, és kimondhattuk, ami bennünk van, az csodálatos élmény volt – fogalmazott Komlóssy József.
A könyv harmadik része – sok-sok érdekes történetet elmesélve – azt a Komlóssy Józsefet mutatja be, aki Bethlen Gábor fejedelem szellemében igyekezett az egyetemes magyarság érdekében tenni, mindeközben a vezérelve az volt: „A hazáért lehet sokat tenni. A hazáért lehet nagyon sokat tenni. De a hazáért eleget tenni soha nem lehet.” Ez vezérelte őt több mint negyedévszázadon keresztül a különböző nemzetközi szervezetekben, az ENSZ-ben, az EBESZ-ben, az EU-ban, de kiváltképpen az Európa Tanácsban az egyetemes magyarság érdekében folytatott politikai tevékenysége során – egy igazi főállású lobbista volt.
Komlóssy József nagy mesélő, leginkább azonban igazi kisebbségi ember: Magyarországon – anyja után – gyergyói székely, Kanadában kivándorolt európai, Svájcban pedig kanadai.
Nem csoda, hogy a kisebbségi tematikának mindig is elkötelezettje volt, akinek életcélja ma már az, hogy a megszerzett tudását, tapasztalatait a fiataloknak átadja, írja a könyv fülszövegében a könyv szöveggondozója, Flórián László.
A könyv, amely a Pro Minoritate Alapítvány támogatásával a Méry Ratio gondozásában jelent meg, tanulságos olvasmány mindenki, de leginkább talán a fiatalok számára, mert amellett, hogy egyfajta korrajzot ad a korabeli Magyarországról, útmutatóul szolgálhat a fiatalok számára ahhoz is, hogyan lehet a célokat elérni.
Megjelent a Magyar7 hetilap 44. számában.
