Az időben megadott figyelem
Kohút Vass Éva angol és hittan szakos pedagógus, három gyermek édesanyja a gyermekgondozási szabadság hosszú évei alatt ismerte fel igazán, mennyire fontos, hogy a több évtizedes, berögzült szokásokat fokozatosan felváltsák azok a szemléletek, módszerek és mindennapi gyakorlatok, amelyek valóban a gyermek fejlődését szolgálják. Tapasztalatai szerint a 21. században sok édesanya magára marad a neveléssel kapcsolatos kérdéseivel, bizonytalanságaival és döntéseivel. Éppen ezért kell megteremteni azokat a közösségeket, amelyekben az anyák megkaphatják a megfelelő támogatást. Ebből a felismerésből hívta életre azokat a foglalkozásokat és workshopokat, amelyek elsőre különálló területeknek tűnhetnek: a mozgásfejlődés támogató alkalmakat, a babajelek világát, a játékos angolt, sőt, ezek mellett még Ringató foglalkozásokat is tart. A beszélgetésünkből kiderül, hogy minden kezdeményezés mögött ugyanaz a szándék húzódik meg: támogatást, tudást és megtartó közösséget adni a kisgyermekes édesanyáknak.
Hogyan vezetett az utad a Ringató foglalkozásokhoz?
Tulajdonképpen a saját anyaságomból indult minden. Amikor megszületett az első gyermekem, azt vettem észre, hogy hiába volt zenei múltam, alig tudtam neki mondókákat, gyermekdalokat énekelni. Elkezdtem könyveket vásárolni, foglalkozásokra járni, és ezek a dalok lassan bekerültek az én repertoáromba is. Majdnem hét éven át jártunk zenés foglalkozásokra. Közben rájöttem, hogy ez a „zenei anyag” megvan bennem, több hangszeren is játszom, a felnőttekkel való kommunikáció sem okoz gondot, és a babák nyelvén is könnyen megértetem magam. Tavaly nyáron elvégeztem a Ringató foglalkozásvezetői képzését, és mivel láttam, hogy Kőhídgyarmaton még nincs ilyen lehetőség, megkerestem az önkormányzatot. Támogatóan fogadták a kezdeményezést, és azóta is mindenben segítenek. A foglalkozások életben maradásához a környékbeli településekről érkező anyukák és kisgyermekeik részvétele elengedhetetlen. Mindez persze a Cseperedő program támogatásával tud megvalósulni.
Mit gondolsz, mi a Ringató legnagyobb hozadéka?
Aki már járt Ringatón, az tudja, hogy a gyermekek számára rengeteget adnak ezek az alkalmak. Számomra legalább ilyen fontos, hogy az édesanyák a dalok mellett mással is gazdagodjanak, hogy egy támogató közösségre találjanak. Ma sok anyuka egyedül marad a kérdéseivel. Régen több generáció élt együtt, ma viszont sokszor nincs meg mindenki számára az a közeg, amely megtartja az anyát. A Ringató hetente egy biztos pont a mindennapjaikban: eljönnek, énekelnek, mondókáznak, beszélgetnek, közben megtapasztalják, hogy más is hasonló élethelyzetekkel küzd.
Emellett elkezdtél a babajelekkel is foglalkozni, amelyek a babák beszéd előtti kommunikációját segítik. A tanfolyamod is ebből a támogató szemléletből nőtte ki magát?
Igen, sőt, a babajelnyelv már a Ringató előtt a szívügyemmé vált. A saját gyermekeimmel is használtuk, és nagyon hálás vagyok, mert sok fölösleges hisztitől mentette meg a családot. Az első gyermekünk nagyon kommunikatív volt, gyorsan visszajelelt, rengeteg jelet használt, ez megkönnyítette a mindennapjainkat. A sikereink ellenére azzal is szembesültem, hogy az emberek sokszor tartózkodnak ettől a módszertől. A babajelnyelv a környékünkön még nem igazán terjedt el.
Milyen tévhitekkel vagy félelmekkel találkozol leggyakrabban?
Az egyik leggyakoribb, hogy a babajeleket a siket és nagyothalló emberek jelnyelvével azonosítják, de a kettő nem ugyanaz. A másik gyakori félelem, hogy a gyermek nem fog beszélni, csak jelelni. A saját tapasztalataim alapján ezt egyáltalán nem így látom: amint megjelent egy szókezdemény, a gyermekeim már nem használták helyette a jelet. A babajelek szerintem inkább támogatják a beszéd indulását, hiszen a szülő újra és újra kimondja a szót, miközben meg is mutatja a hozzá tartozó jelet. Meg szoktam kérdezni, tanították-e már a babát integetni, „pápázni”? Mindenki igennel válaszol. Valójában ez is babajelelés: mondjuk és mutatjuk, a baba figyeli, utánozza, később pedig kimondja a szót. Csak ritkán gondolunk bele, hogy ugyanilyen természetességgel más jeleket is meg lehet tanítani.
Jelenleg a párkányi Kreatív Nyelviskolában tartasz játékos angol foglalkozásokat babáknak. A kicsiknél bevezetett idegen nyelvekkel való találkozással kapcsolatban is gyakori a bizonytalanság. Sokakban felmerül, hogy nem túl korai-e egy babának idegen nyelvekkel találkozni?
Két végletet látok. Az egyik szerint nem kell a gyermeket túl korán terhelni, a másik szerint minél több mindent kell elé tenni. Én egyik véglethez sem csatlakozom teljesen. Számomra nem az a lényeg, hogy egy kétéves gyermek hány angol szót tud kimondani, hanem az, milyen légkörben találkozik először a nyelvvel. Legyen az angol, a szlovák vagy bármilyen más nyelv: játékos, énekes, biztonságos közegben élje meg. Azt raktározza el, hogy amikor nem magyarul beszéltek hozzá, akkor is jól érezte magát. Hiszem, hogy ezek a pozitív tapasztalatok később meghatározzák a gyermek idegen nyelvekhez való viszonyát.
A mozgásfejlődésről is nagyon szenvedélyesen beszélsz. Miért lett ez ennyire fontos számodra?
Ez nőtt ki leginkább személyes életcélból. Nem szeretném, hogy ez a régió negyven évvel ezelőtti, berögzült elképzeléseket adjon tovább a mozgásfejlődésről az újabb generációknak. Nekem sem volt meg minden tudásom az első gyermekemnél, bejártunk vele egy utat, és közben sok mindent megtanultam. Tanítóktól, tanároktól, gyógypedagógusoktól is hallottam, milyen hátránnyal indulhat egy gyermek az iskolában, ha bizonyos mozgásfejlődési mérföldkövek kimaradnak. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az anyukákhoz eljussanak ezek az információk.
Melyek azok az alapgondolatok, amelyeket minden anyukához szeretnél eljuttatni?
A csecsemő az ébrenléti idejében legyen hason, így játsszon, így nyúljon a játékai után. Várjuk meg, amíg önállóan képes felülni, és ne ültessük ki előbb, és azt is, amíg egyedül teszi meg az első lépéseket. Kerüljük a kézen fogva „tipegtetést”, hiszen a járás akkor válik igazán biztonságossá, amikor a gyermek saját tempójában, megfelelő testi érettséggel jut el hozzá. Tegyünk meg mindent azért, hogy a kúszás és a négykézláb mászás létrejöjjön. Nem vagyok szakember, csak egy édesanya, aki megtapasztalta, mennyit számíthat az időben megadott figyelem. Ebben szeretném támogatni a régió anyukáit.
Hogyan szeretnéd elvinni ezeket az információkat az édesanyákhoz?
Minél több önkormányzatot szeretnék megszólítani, hiszen ők közvetlen kapcsolatban állnak a településen élő kisgyermekes családokkal. Én pedig szívesen elmegyek akár egyetlen alkalomra is, ha összehívják az édesanyákat. A babajeles foglalkozások talán szűkebb réteget érintenek, de a mozgásfejlődéssel kapcsolatos alapinformációknak jó lenne minél több családhoz eljutniuk. Számomra nem az a legfontosabb, hogy mindenki hozzám járjon foglalkozásokra, hanem az, hogy a családok tudják: van elérhető információ, van segítség, és van lehetőség kérdezni.
Ha egyetlen üzenetet vihetnének magukkal az anyukák a foglalkozásaidról, mi lenne az?
Nem egy könyv tartalmát szeretném közvetíteni, hanem egy szemléletet. Azt, hogy az anyukák merjenek kérdezni, merjenek hiteles forrásokból tájékozódni, és ne érezzék magukat rossz anyának csak azért, mert valamiben bizonytalanok. Ha nem tetszik egy babajel, találjanak ki másikat. Ha a baba nem szeret hason lenni, ne legyintsenek rá, hanem próbálják megkeresni az okát. Nem számonkérő közeget szeretnék teremteni, hanem olyat, ahol az anyák egymást is támogatni tudják. Abban bízom, hogy lassan felnő egy új generáció, amely képes letenni a régi mintákat, hiszen ma már rengeteg tudományos információ, jó tapasztalat, lehetőség és megfelelő eszköz áll rendelkezésünkre. Jó lenne, ha mindez minél több anyukához eljutna a régiónkban. Ha csak egy babának, vagy egy anyukának segítek, már megérte.
Megjelent a Magyar7 2026/26.számában.
