Az idő igaz, s eldönti, ami nem az
A napokban jelent meg František Pláteník Történelemóra című könyve Babos Lászlóról, a meghurcolt és méltatlanul elfeledett felvidéki magyar költő életéről és munkásságáról, melynek ősbemutatójára a Pozsonyi Casinó szervezésében került sor.
Amint azt a könyvbemutató résztevői Dunajszky Gézától, a könyv kiadójától és szerkesztőjétől megtudhatták, a vágkirályfai származású költő a 20. század ötvenes éveiben költőként, műfordítóként és újságíróként tevékenykedett, és egyike volt az akkori Csehszlovákiában élő azon kevés magyar értelmiségieknek, akik már az 56-os magyar forradalom elő napjaiban nyíltan a felkelők oldalára álltak.
„Babos László legjelentősebb verseiben, a Történelemórában és Az új magyar zsoltárban bátran és nyíltan beszélt azokról az eseményekről, amelyek a magyar nép felkelése során történtek. Elítélte az oroszokkal együttműködő Kádár-kormányt, amely a népfelkelést csak az országba bevonuló szovjet csapatok segítségével tudta vérbe fojtani” – mondta Dunajszky Géza hozzáfűzve, Babos ennek a véleményének többször nyilvánosan is hangot adott. Ez persze nem maradhatott reakció nélkül az akkori kor miden ellenszegülést csírájában elfojtani igyekvő rendszere részéről, amely Babost az 1956-os események kapcsán írt Történelemóra című verse miatt bebörtönözte.
A könyv szerzője, František Pláteník, aki anyai ágon magyar származású, saját elmondása szerint szereti és gyakran olvas is verseket, magyar verseket is, bár szlovákul jobban meg tudja értetni magát. Hetvenedik születésnapja alkalmából még egy saját verseskötettel is előrukkolt Človek a prasklina (A porember) címen.
„Babos Lászlóval feleségem révén kerültem kapcsolatba, aki az ő lánya volt. Bár magam nem ismertem személyesen Babost, mert amikor a családba kerültem, ő már nem élt. Már korábban kivándorolt Izraelbe, mivel 68 után már nem tudta elképzelni itt az életét” – mondta portálunknak František Pláteník hozzátéve, felesége halála után az utána maradt dolgokat rendezgetve régi fotókra, versekre és egy régi karórára bukkant, amit Babos László a kivándorlása előtt ajándékozott a feleségének.
„Elolvastam a verseket, és nagyon megtetszettek. Ezek a versek azt mutatták, hogy írójuk azon kevés itteni magyar értelmiségi ember közé tartozott, akik a magyarországi forradalom oldalára álltak” – mondta hozzáfűzve, ennek ellenére szinte sehol sem olvasott róla, egyedül csak egy 2004-ben megjelent antológiában. „Ezért úgy gondoltam, hogy be kell mutatni Babos életét és munkásságát a nagyközönségnek is, így született meg tulajdonképpen ez a könyv” – fűzte hozzá a szerző.
Babos újságíróként a Fáklyában, majd a Csemadok A hét hetilapjánál dolgozott, és a munkatársaival folytatott beszélgetések során nyíltan kimondta a véleményét 56-ról, de nyilvánosan sem hallgatta el azt. „Aki egy kicsit is jártas az akkori kor viszonyaiban, annak nem okoz meglepetést, hogy a forradalom elfojtása után az Állambiztonság megfigyelte Babost, és csak az alkalmat kereste, hogy elhallgattassa. A letartóztatására az 56-os forradalom első évfordulójának közeledtével került sor” – mondta a könyv ismertetése során Dunajszky Géza hozzáfűzve, bebörtönzésével elsősorban a fiatalok körében igyekeztek félelmet kelteni.
A könyv tartalmazza a teljes vádiratot, amely szerint „…a magát 1956 óta haladó értelmiséginek feltüntető vádlott, amint tudomást szerzett az eseményekről, eldobta az álarcát, és megmutatta a Szovjetunióval és a szocializmussal ellenséges magyar soviniszta valódi arcát. De tartalmazza a Babos munkatársainak kihallgatásáról készült jegyzőkönyveket is. Furcsa tanulságai ezek az akkori kor embertelenségeinek, a mocskos manipulációknak, a nyíltan kimondott vagy csak sugallt megfélemlítéseknek, a kiállásainknak és meghunyászkodásainknak ezekben a viszontagságos időkben. Egy igazi történelemóra. „Ezerkilencszázötvenhat, november – / nagyszünet – zsong az öreg iskola. / Történelemóra következik / Oly hazug és nehéz, mint még soha!” Babos feladta a leckét… s nem mindenki állta ki a próbát.
„Babos a börtönből három hónap után amnesztiával szabadult, de aztán sem volt könnyű az élete. Verseit nem publikálhatta, alkalmi munkákból, majd könyvek és színdarabok fordításával tartotta el magát, a nehézségek a házasságára is rányomták a bélyegüket, másodszor is elvált. Az 1968-as események aztán arra késztették, hogy új családjával elhagyja az országot” – ecsetelte Babos további életútját Dunajszky Géza. Néhány hét bécsi tartózkodás után, Izrael fogadta be őket, bár nem voltak zsidók, ezért még Bécsben áttértek a zsidó hitre, magyar nemzetiségét Babos azonban megtartotta. „Apu bizonyára meg fogja érteni: magyar nemzetiségű maradtam, de ma Abraham Aharon-nak hívnak” – írja haza még Bécsből a kivándorlása előtt. Pontosan nem tudni, de feltételezhetően 47 éves korában halt meg 1971-ben Izraelben, halálát máig homály fedi.
A könyvbemutató végén Fellinger Károly költő, aki František Pláteník unokatestvére, mondott köszönetet a szerzőnek, aki sohasem tanult magyarul írni-olvasni, azért, hogy megírta ezt a könyvet. „Mindenki tudta a Csemadokból, aki ott valamilyen pozíciót betöltött, hogy kicsoda Babos László. Mind a mai napig még többen is élnek közülük, de senki nem mert ehhez a témához hozzányúlni” – mondta Fellinger, hozzátéve, mivel még ma is élnek hozzátartozók vagy érintettek azok közül, akik a Babos elleni vallomásokat tették, talán jobb is, hogy egy olyan ember írta meg ezt a könyvet, aki nem magyarul ír, gondolkodik, mert ezzel is bebizonyította, hogy mégiscsak hű a Jókán született magyar édesanyja örökségéhez. „Én azt gondolom, hogy ez után a munka után elő fog több újabb dokumentum, fénykép vagy vers kerülni Babostól, amelyeket az elkövetkező években összegyűjtve esetleg kiadható lesz egy bővített kiadás” – tette még hozzá Fellinger Károly.
A Ligetfalu p.t. gondozásában megjelent könyv több értékes dokumentumot is tartalmaz Babos 1956 kapcsán történt letartóztatásáról, ami azért is figyelemre méltó, mert a felvidéki magyar értelmiség 56-os forradalomhoz való viszonyulásáról nem maradt fenn túl sok irodalom. Emellett a könyv számos Babos-verset is tartalmaz, részleteket az elfelejtett költő fordításaiból, amelyeket többnyire az akkori Új Szó közölt. Ezekből a versekből hangzott el a könyvbemutató kezdetén és végén Babos két legismertebb és legjelentősebb költeménye, a kötet címadó verse, a Történelemóra és Az új magyar zsoltár a Csemadok Petőfi-ösztöndíjasának, Kaszás Kornélnak az előadásában.
