Az évtized árvize
Nem sokan számítottak arra, ami szeptember második hetében történt. A nyári szárazságot követően ugyanis akkora mennyiségű csapadék zúdult le néhány közép-európai országra, hogy több helyen is válságossá vált a helyzet. Szerencsére már túl vagyunk a nehezén, a károk felbecsülése azonban még jelenleg is zajlik.
Amikor szeptember 10-e táján az időjárás-előrejelzést olvastam, többnapos esőzést jósoltak a meteorológusok, azonban ekkora mennyiségű csapadékra a legrosszabb álmaimban sem gondoltam. Akkoriban épp az Alacsony-Tátrában kirándultam, így csak hírekből értesültem arról, hogy milyen ítéletidő uralkodik az ország déli és nyugati régióiban. Ugyan a hegyekben is esett az eső, azonban meg sem közelítette a délnyugati országrészben uralkodó állapotokat. Amikor vasárnap (szeptember 15.) hazafelé tartottam, a Galánta környéki településeken szembesültem azzal, hogy mekkora mennyiségű csapadék zúdult le régiónkra. Az eső még aznap, sőt hétfőn sem hagyott alább, a Duna vízszintje Medvénél ekkor már 800, Pozsonyban 900 centiméterhez közelített.
A vihar és az azzal járó rekordmennyiségű csapadék Csehország és Ausztria felől érte el Szlovákiát – egyébként ebben a két országban okozta a legnagyobb károkat – így az ország nyugati régióiban volt a legsúlyosabb a helyzet. A délnyugati területeken harmadfokú riasztás volt érvényben, a legkritikusabb helyzet Erdőháton, a Szakolcai, a Szenicei, a Miavai, a Trencséni, valamint a Malackai járásban volt. Persze a Duna mentén fekvő városokban és falvakban sem volt túl rózsás a helyzet.
Árvízveszély miatt lezárták a Vámosszabadi határátkelőnél lévő hidakat, így aki Győrbe szeretett volna átjutni, kénytelen volt Komárom felé kerülni. Komáromban hétfőre (szeptember 16.), 735 centiméteren várták a folyó tetőzését, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet előrejelzései azonban nem voltak pontosak, végül pénteken, egy méterrel magasabban tetőzött a Duna.
Itt is megtették a szükséges óvintézkedéseket, mozgósították a tűzoltókat, valamint a környék önkéntes tűzoltóit, homokzsákokat helyeztek el, valamint a már meglévő betongátra felhelyezték a mobilgát-kapukat. A víz így is elárasztott néhány útszakaszt, de nagyobb károkat nem okozott, ahogy Bősön sem, az erőmű környéke viszont víz alá került. Víz öntötte el a kerékpárosok körében népszerűnek számító Hullámcsárdát, illetve a vízgazdálkodási vállalat telephelyét és kikötőjét. A komp nem járt Keszölcés és Vajka között, így az ott lévő települések erről az oldalról napokra elszigetelődtek. Ami a legfontosabb, hogy a délnyugati régiókban sem követelt emberáldozatot az árvíz.
Elárasztott házak, kidőlt fák, megrongálódott épületek és személygépkocsik. Ez maradt a csapadékot és erős, olykor viharos szelet hozó front után. Több helyről érkeztek bejelentések autókra zuhant faágakról, a felázott talaj és az orkán erejű szél pedig rengeteg fát gyökerestől kicsavart, melyek épületekre is rázuhantak. Személyi sérülés Szlovákiában nem történt, az anyagi kár azonban tetemes.
Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter szerint a bősi vízerőműnek köszönhetően naponta akár 1,3 millió euró is befolyt az államkasszába. Ilyen krízishelyzetben azonban nem az anyagiak számítanak első számú szempontnak, viszont az óriási mennyiségű vízhozamnak köszönhetően a bősi erőmű nyolc turbinájából hét teljes kapacitással működött.
A hirtelen lezúduló iszonyatos mennyiségű csapadék az öreg kontinensen elsősorban a közép-európai országokban okozta a legnagyobb károkat, gondolok itt Szlovákián kívül Magyarországra, Romániára, Lengyelországra, valamint az áradások által leginkább sújtott két államra, Csehországra és Ausztriára. Majd’ kéttucatnyian életüket vesztették az árvízben, és többeket eltűntként tartanak nyilván. A legtöbben Romániában (heten) haltak meg. Lengyelországban például egy kórházból hazafelé tartó sebészt sodort el a víz, akinek holttestét csak később találták meg a tűzoltók. Csodával határos módon egyedül Szlovákia és Magyarország úszta meg emberáldozat nélkül az évtized árvizét, legalábbis lapzártánk időpontjáig ez a helyzet.
Az esőn kívül a havazás is nehezítette a helyzetet, az osztrák Alpokban ugyanis az esőt havazás váltotta fel, és egy nap leforgása alatt több tíz centiméter hó hullott le egyes hegyvidéki területeken. Az enyhülést követően azonban a hótakaró gyorsan olvadásnak indult, ami tovább duzzasztotta a Duna vizét. Az osztrák tűzoltók rengeteg bejelentést kaptak bajba jutott emberekről Alsó-Ausztriában, az árvíz sajnálatos módon egy bajtársuk életét követelte. Egy alsó-ausztriai kis faluban egy tűzoltó az elárasztott pincéből igyekezett kiszivattyúzni a vizet, azonban ő is a víz fogságába került és megfulladt.
A nehezén a már túl vagyunk, a károk felmérése, valamint a helyreállítási munkálatok azonban még folyamatban vannak. Sajnos a klímaváltozás miatt fel kell készülnünk a forró, száraz nyarakra, majd az egyre gyakoribbá váló tavaszi és őszi árvizekre. Ez a folyamat már olyan stádiumban van, ahonnan nincs visszaút, így marad a felkészülés és a hatásos védekezés a hasonló helyzetekben.
