Az értékek gyűjtése Hegysúron is fontos
Egyre többen kutatják környezetük értékeit. Magyar közegben ez a hungarikum mozgalomnak is köszönhető, hiszen az elmúlt években sorra alakultak meg a felvidéki értéktárak régiós és települési szinten. Az érték kifejezés persze sokaknak megfoghatatlan, mindenkinek kicsit mást jelent, de egy község és közösség szempontjából fontos az épített örökség, a helyi hagyományok és a neves személyiségek megismerése, illetve megismertetése.
Higgye el kedves olvasó, az ön falujában, városában is számos olyan emlék van, ami értékes, de talán nem veszik észre, mert megszokták. Éppen ezért jó a hungarikum mozgalom, mert az emberek elkezdték felmérni településük értékeit, hiszen mindenki büszke akar lenni szülőföldjére.
A mátyusföldi Hegysúr első írásos említése 1245-ből származik. Ősi, Árpád-kori falu, amely az évszázadok alatt sokat változott. Ma a Kis-Duna ága folyik a határában, de a korábbi leírások szerint ez volt a Duna fő ága. Erről számos legenda született, ezeket elsősorban a közeli Jókán gyűjtötték. A mai Szenci járás nagyon kevés településén jártak népdalgyűjtők, de Ág Tibor szerencsére ellátogatott Hegysúrra, így fennmaradt néhány azokból a népdalokból, amiket az itt élő magyarság énekelt, és ezek meg is jelentek a Vétessék ki szóló szívem című könyvben. A régió értéke, így Hegysúré is, az ő-ző nyelvjárás, amelyet szerencsére sokan leírtak és kutattak.
Van még egy érdekessége a falunak, amiről sokan tudnak, de talán nem is tudatosítják az itt élők ennek a jelentőségét. A középkorban a hegysúriak az egyházfai templomot látogatták, majd 1847. szeptember 8-án a helyiek egy kápolna építéséről rendelkeztek, ami 1848-ra készült el, és a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. A templom száz évig szolgálta a híveket, majd 1968-ban lebontották, ám a hegysúriak elérték, hogy az új Szentháromság-templom 1970-re elkészült.
A hegysúriak büszkesége a templom, hiszen a szocializmus éveiben épült, amit méltán nevezhetünk kuriózumnak.
A közelmúltban felröppent a hír, hogy a faluban egy múzeum létrehozásán dolgoznak, megpróbálják összegyűjteni a múlt tárgyi értékeit. Persze ma még sokan ragaszkodnak a nagyszülők és dédszülők tárgyaihoz, imakönyveihez, emlékeikhez, de már így is van néhány okirat, a községi hivatalban talált dokumentum, mely alapjául szolgál a helyi gyűjteménynek.
Egyelőre azonban nincs megfelelő épület, ahol kiállíthatnák a hegysúri értékeket, jobb híján a könyvtárral egy épületben kapott egy szobát a községi múzeum. Elsősorban a tűzoltók hagyatéka, a községi krónikák, a régi okiratok, adásvételi szerződések, anyakönyvi kivonatok és fényképek kötik le a látogatók figyelmét. A régi téglák, a volt fúvószenekar hangszerei, régi könyvek, szakrális emlékek egyelőre a raktárban várják, hogy sorsuk jobbra forduljon.
A tűzoltók hagyatékának egy része látható a közégi hivatal épületével egybeépített tűzoltótoronyban is. A torony arra szolgált, hogy lássák, hol van tűz, hol kell segíteni. Ma már sajnos nincs Hegysúron tűzoltó egyesület, de a hagyatékot őrzik. Ki tudja, egyszer talán lesz valaki, aki feléleszti ezt a hagyományt, már csak azért is, mert minden községben kellene, hogy legyen önkéntes tűzoltó egylet.
A könyvtár és a múzeum előtti téren van egy nagyszerű állandó kiállítás, amit bárki, bármikor megnézhet. Régi térképeket, úrbéri összeírásokat, katasztrális adatokat lehet bogarászni, valamint a mezőgazdasági munkákat, a halászatot és a vadászatot megörökítő képeket állítottak ki.
Amikor ott jártam, éppen falunapot tartottak. Az egyik program a már említett tűzoltótorony, illetve a múzeum megismertetése volt, ám az embereket leginkább a kültéri táblák kötötték le. Abból is talán a legjobban egy meghatalmazás, vagy ahogy régen hívták, egy hatalmazvány másolata körül álltak nagyon sokan. A hegysúri gazdák ugyanis már a 19. század második felében is elég öntudatosak voltak ahhoz, hogy megvédjék érdekeiket. Az 1856-os irat szerint megbízták Gervay Nándor pozsonyi ügyvédet, hogy a hegysúri gazdákat képviselje a Pálffyakkal szemben a telkek újrarendezése (tagosítás) során.
Nagyon értékes egy régi tervrajz másolata. Kevesen emlékeznek rá, hogy Hegysúron is volt vízimalom, hiszen a 19. században a Kis-Duna mellett elterülő települések mindegyikében volt vízimalom, néhány faluban 3-4 is. Ezekből sajnos nagyon kevés maradt fenn, így a hegysúri sem, de hasonló volt, mint a jókai vagy a tallósi. Szerencsére azonban megmaradt a hegysúri vízimalom tervrajza. A Figura vízimalom eredeti iratait a községi múzeumban őrzik, de annak másolatát bárki láthatja, aki elsétál a könyvtár és múzeum előtti térre.
A hegysúri kezdeményezés jó példaként szolgálhat a többi településnek, hogy megéri őrizni, illetve kiállítani a múlt helyi emlékeit. Az embereket ugyanis elsősorban a szűkebb pátriájuk érdekli, és ez így van jól.
