„Az emlékezés összeköt bennünket”
Április 12-éhez, a kitelepített és deportált magyarok emléknapjához kapcsolódóan Csatán is emlékeztek.
A második világháború utáni lakosságcsere és deportálás az 1960-tól Lévai járásnak nevezett régió etnikai térképét is jelentős mértékben átalakította. Popély Árpád történész A lakosságcsere és etnikai következményei a Lévai járás területén című tanulmányában arra világított rá, hogy nagyrészt emiatt csökkent a járás magyarságának aránya az 1930-as 50,4 százalékról 1961-re 35,1 százalékra.
Csatán 1930-ban 2029 lakos élt, ennek 84,5 százaléka, vagyis 1768 fő magyarnak vallotta magát. Szintén Popélytól tudjuk, hogy közülük 367-en reszlovakizáltak, 177-en pedig elmenekültek. A községből 379 személyt Csehországba deportáltak, 262 főt pedig Magyarországra telepítettek át; túlnyomó többségük Békéscsabán, Csabacsűdön, Mezőberényben, Cserkeszőlőn és Szarvason talált új otthonra, de volt, aki a Dunántúlra, a Bakony vidékére, sőt Bácskába került. Magyarországról 347 szlovák lakos települt be, a belső telepítés keretében pedig 51 szlovák érkezett.
Amint azt a csatai megemlékezésen a Csemadok Lévai Területi Választmányának elnöke, Kovács Péter megfogalmazta, azon közösségek fájdalmára emlékeztek, akiket a második világháborút követően, a kassai kormányprogram nyomán kollektív meghurcoltatás ért:
