Az élet tudása – karanténban
A Köbölkúton élő Gáspár Árpád ájurvédikus gyógyító. Párja, Dénes Mónika pedagógus, műfordító. Kedves, barátságos különcök, két kamasz gyerekkel. Kertjük tele régi fajtájú gyümölcsfákkal, ismert és ismeretlen gyógynövényekkel. Az udvaron ülünk le beszélgetni, mentás üdítő és kandírozott narancshéj mellett.
Árpi orvosnak készült, de mielőtt erre sor került volna, megismerkedett az ájurvédával. Attól kezdve nem érdekelte a klasszikus orvostudomány, a szülei bánatára. Hollandiában a Maharishi Vedic University hallgatója lett a work and study (munka és tanulás) program keretében. Dolgozott szakácsként is, klinikán is, s az ott szerzett gyakorlati tapasztalatokból a mai napig sokat merít. Itthon aztán különféle masszázs- és csontkovácstechnikák elsajátításával bővítette az ismereteit.
Az ájurvéda szó szerint az élet tudása, mondja Árpi. Az Indiából származó ősi gyógyítás alapja az anatómiai ismeret, a hangsúlyt azonban a táplálkozásra és az életmódra helyezi. Mint ahogyan a magyar közmondás is tartja: ép testben ép lélek. A gyógyítást nem is lehet munkaként felfogni, mert az ájurvéda egyik alapgondolata, hogy nem szabad a másik ember szenvedéséből pénzt csinálni.
– Inkább modern kori sámánok vagyunk. Sokféle testi-lelki gonddal fordulnak hozzám a rászorulók, meghúzódott a válluk, beállt a derekuk, lehangoltak, depressziósak, kedvetlenek, nem tudnak kapcsolatot teremteni, munkahelyi problémáik vannak és hasonlók. El szokták mondani, mi a gond, de a fizikai megnyilvánulás mögött mindig ott lapul a kiváltó ok. Ha erről nem is beszél az illető, akkor is meglátszik az arcán, a mozgásán, hogy milyen batyut cipel. Mindig az egész embert igyekszem gyógyítani, nem csak a tüneteket megszüntetni. Az ájurvéda egyik alapelve a Hippokratész által is megfogalmazott „gyógyszered legyen az ételed, s ételed legyen a gyógyszered”.
A mai ember eltávolodott a természettől, folytatja Árpi. Ha nincs módunkban változtatni az életkörülményeinken, akkor is meg kell próbálni kompenzálni a káros hatásokat. És nem kell mindjárt a gyógyszerhez nyúlni, hiszen sok minden a táplálkozással is helyrebillenthető. Azt is szem előtt kell tartani, hogy amíg valamelyik étel az egyik ember számára orvosság, a másiknak méreg. Semmit sem szabad erőltetni, mert a szervezet tudja, mire van szüksége.
– A kezelések mellett előadásokat, tanfolyamokat tartok, masszázsról, feszültségoldásról, életmódról, főzésről, ételek elkészítéséről, jó alapanyagokról. Amikor elkezdtem tanítani másokat, akkor tanultam a legtöbbet a felkészülésből és a kérdésekből.
A család kertjében gyümölcsfák tömkelege, mindenütt gyógynövények. A télikertben egzotikusabb fajok: citrom, mandarin, pomelo, tamarillo, guava, pisztácia, földicseresznye, marakuja és hasonlók.
– Egy átlagos napon annyi a dolgom, hogy sokszor csak késő este érek haza. Mikor elfáradok az emberektől, kijövök a kertbe, és a növényeimmel foglalkozom, velük pihenek. Ők ezt meghálálják. Ha többféle dologgal foglalkozom, könnyebben tudok mindent jókedvvel csinálni – mondja Árpi.
Mónika mosogatás közben francia videót néz a kertészkedésről, hogy összekössön minden hasznosat. Meséli, hogy angolt szeretett volna tanulni, de az iskolában csak az oroszt erőltették, végül köztes megoldásként jött a francia nyelv. Ez annyira megragadta, hogy nem restellt Csehországba utazni francia könyvekért. Olyan jól ment neki a nyelv, hogy az egyetemen is a francia nyelvet választotta. Így lett franciatanár. Már a tanulmányai alatt többször tolmácsként kísérte Franciaországba a komáromi kis focistákat. Árpival is a nyelviskolában ismerkedett meg.
Amikor a gyerekek, Napsugár és Kende kicsik voltak, fordítással egészítette ki a jövedelmét. Eleinte inkább hivatalos leveleket fordított franciából magyarra és szlovákra, majd jött a szépirodalom, mostanában pedig a szakácskönyvek és a meséskönyvek. Egy idő óta szlovákból is fordít magyarra. Mára bőven túl van a századik könyvön. Nagy öröm számára, meséli, amikor a gyermekek a bevásárlóközpontban felfedezik az ő fordításában megjelent könyveket a borítójukról, és boldogan fotózkodnak velük. Mivel az évek múlásával kezdett egyhangúvá válni számára az otthon ülés, pár éve tanítani kezdett a helyi Stampay János Alapiskolában. Szlovák nyelvet oktat, de a fordítás továbbra is a szívügye.
– Meg voltam győződve róla, hogy meg tudom reformálni a szlovák nyelvoktatást, hiszen a nyelviskolában, ahol franciát tanítottam, csupa lelkes diákom volt, akik maguk választották a nyelvet, és élvezték is a tanulást. A kötelező szlovákkal azonban kissé más a helyzet. Lassan lehet haladni a megszerettetés felé. Mekkora sikerélmény, ha néhány gyerek már azt mondja, neki a szlovák nyelv a kedvence!
Moncsi és Árpi harmóniában él, egymás igazi társai a hasonló gondolkodásmóddal, életstílussal. Mindketten azt vallják, hogy a boldogtalan ember mindig a hibát keresi a párjában és a környezetében. Ehelyett mindenkinek arra kellene törekednie, hogy olyan dolgokkal foglalkozzon, amiket szeret, és segítsen a párjának, hogy ő is jól érezze magát.
Most, a karantén időszakában igazán kiélhetik a természet iránti vonzalmukat. Árpi kedvére foglalkozhat a növényeivel, több idő jut a közös programokra a gyerekekkel, bár Mónikának a távoktatással elég dolga akad. Mindig is saját tanyára vágytak, távol a lakott területtől, ahol önellátó módon élhetnének. Most úgy érzik, kicsiben ezt valósítják meg.
