Az Aranycsapat és Zaki bűvöletében
A legendás Aranycsapat egykori sokoldalú tagja, Zakariás József korán véget ért életének és sikeres pályafutásának kortörténeti megvilágításban állít emléket Pallag György, a felvidéki Kárpátia Sport Polgári Társulás és a Felvidéki Értékőrzők elnöke, valamint Millisits Máté, magyarországi művészettörténész az általuk közösen írt, július 21-én Zakariás József – Zaki címmel megjelenő könyvben.
A Barankovics István Alapítvány és a Nagy Béla Program által anyagilag támogatott könyvkiadásról és előzményeiről a hazai szerző először lapunknak nyilatkozott.
A Bátorkesziről származó, évek óta Komáromban élő Pallag György elmondta, hogy bár a Rákosi-rendszerben a nemzettudatot erősítő témákról, így az Aranycsapatról is csak óvatosan ejthettek pár mondatot, ám gyerekként a legendás focistákról az édesapjától már hallott ezt-azt. Azt csak érettebb fejjel tudatosította, milyen zseniális csapat volt, és a legsötétebb Rákosi-korszakban a működése és kiszolgáltatottsága elválaszthatatlan lett a korabeli politikától.
Beszélgetőtársam 2008-ban kapcsolatba lépett a magyarországi Aranycsapat Alapítvánnyal, s annak támogatásával, Komáromban belefogott az összmagyar iskolai asztalitenisz- és sakkversenyek szervezésébe.
– Emellett az általam 2011 augusztusában megalapított, majd 2013-ban Duray Miklós volt elnök meghívására a SZAKC ernyőszervezetbe belépett Kárpátia Sport PT égisze alatt, 2018-tól Aranycsapat Kupa néven, Kárpát-medencei labdarúgó tornát is szervezünk középiskolások részére. Az Aranycsapat előtti sajátos tisztelgésünk kapcsán együttműködünk id. Lomnici Zoltánnal, az Aranycsapat Testület elnökével, aki fővédnöke a viadaloknak. A legendás tizenegyesnek bő öt éve vándorkiállítással is emléket állítunk, melyet igény esetén szívesen bemutatunk hazai, magyarországi és más külhoni magyar iskolákban, ahol előadásokat is tartok az Aranycsapat 1950–1956 közti pályafutásáról. Annak veretlenségi sorozata a trianoni gyalázat 30. évfordulóján kezdődött, az 1956-os magyar forradalom leverésével pedig véget ért.
Kérdésemre, hogy az „aranylábúak” közül miért éppen Zakira esett a választásuk, elmondta, nem igazságos, hogy az Aranycsapat kapcsán általában ugyanazt a 3-4 játékost szokták kiemelni, miközben Zakariás József is (születésének centenáriumáról tavaly emlékeztünk meg) méltatlanul háttérbe szorul.
– Nos, a társulásunk több éve, március végén, Puskás Ferenc születésnapja táján a Szent István-bazilika altemplomában szokott fejet hajtani az ott eltemetett öt Aranycsapat-tag és társaik emléke előtt. Mindig magunkkal viszünk Kárpát-medencei diákokat is, akiknek ott előadást tartunk az Aranycsapatról. Bár Zaki a Farkasréti temetőben alussza örök álmát, mégis az altemplomban ismerkedtem meg Ágnes nevű lányával, és kapcsolatban maradtunk. Millisits Máté, sportkedvelő művészettörténésszel együtt felajánlottuk neki és a bátyjának, hogy a tervezett könyvünkben, kortörténeti megvilágításban állítunk emléket az apjuknak. Megörültek, s a munkánk során a család és Zaki egykori klubja, az MTK is támogatott bennünket.
Bár 2002-ben megjelent egy könyv a szürke eminenciásnak nevezett Zakiról, de abból sok fontos tény és a különféle történések megértését segítő korrajz is kimaradt.
– Mi az általános leírások helyett a tényekre fókuszáltunk, széles körű kutatómunkát végeztünk, összegyűjtöttük a korabeli újságcikkeket és a világhálón fellelhető adatokat is. Nyomatékosan rámutattunk az 1948 júniusában indult, kemény Rákosi-diktatúra értékrombolására, ami a sport területén is erősen megmutatkozott. Még az is megtörténhetett, hogy elrettentő példaként, 1951. június 4-én egy válogatott focistát, Szűcs Sándort felakasztották azért, mert nyugatra akart szökni – fejtette ki Pallag György, aki úgy véli, hogy Zaki nemcsak kiváló focista, igazi jellem, példakép is volt.
Amikor pedig már a magyar labdarúgó-válogatottban focizott, több esetben őt kérték fel a szurkolók köszöntésére, élménybeszámolók megtartására, mérkőzések kommentálására… A válogatottban 1947-től 1954-ig 35 mérkőzésen lépett pályára. A nemzeti csapattal 1952-ben olimpia bajnok volt, 1953-ban Európa-kupát nyert, 1954 pedig világbajnoki ezüstérmes lett. Az elveszített vb-döntő után azonban nem kapott több lehetőséget a válogatottban. A hatalom belőle kreált bűnbakot, pedig nagyon tehetséges, ám szerény, becsületes, segítőkész ember volt, aki sakkozni is jól tudott, s emiatt még közelebb állónak érzem őt magamhoz. Ő lett az Aranycsapat első távozója: csupán 47 esztendősen, 1971. november 22-én hunyt el. Nevét Budafokon utca őrzi, a Farkasréti temetőben található sírját 2002-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. A Budafoki MTE edzőközpontja a nevét viseli, s az új épület előtt áll a bronzszobra.
Végül Pallag György elmondta, hogy a hétfőtől magánterjesztésben árusított, gazdag képanyaggal színesített könyv keménytáblás, 350 oldalas, s a Felvidéki Értékőrzők és a Kárpátia Sport PT megbízásából az észak-komáromi ÁSZ STÚDIÓ Kft. adja ki.
– 310 oldalon foglalkozunk Zaki pályafutásával, 40 oldalon pedig a Kárpátia Sport PT küldetését és sokrétű tevékenységének javát foglaltam össze. Ezúton is köszönet a megjelenítését segítőknek: a KDNP Barankovics István Alapítványának, a sportkönyvek finanszírozását támogató, budapesti Nagy Béla Programnak és több felvidéki vállalkozónak! Augusztus elején az összetartozás jegyében Észak- , majd Dél-Komáromban tartunk könyvbemutatót, az MTK-val pedig még egyeztetünk a budapesti bemutatóról.
Megjelent a Magyar7 2025/28. számában.
