Zsigmond Barna Pál: Vérünkbe oltott örökségünk a szabadság iránti küzdés
1849. október 6-án a magyar szabadságharc mártír honvédtábornokait végzeték ki Aradon, akik életükkel fizettek a hazáért és a szabadságért. Hősiességükre és példamutatásukra emlékeztek Dunaszerdahelyen is az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékművénél. Az esemény ünnepi szónoka Magyarországról Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának államtitkára volt.

A Dunaszerdahelyi Városi Önkormányzat által szervezett megemlékezés és koszorúzás 18 óra után kezdődött a Szózattal és a Hodosi Citerazenekar rövid műsorával, melynek során katonadalokat adtak elő. A produkciót követően Kerecseny János Az aradi tizenhárom című versét hallgathattuk meg a Vámbéry Ármin Gimnázium diákjának, Nagy Lilinek az előadásában.
Ezután a megemlékezés műsorvezetője, Bíró Éva vette át a szót, aki köszöntötte a megjelenteket és a szónokokat, majd röviden ismertette a szabadságharc tragikus végkimenetelének történetét. Kifejtette, hogy a forradalom bukása utáni megtorlások már 1849 januárjában megkezdődtek, a legerősebb hullám pedig 1849. október 6-án kezdődött. 1848–49 miatt körülbelül 120 személyt végeztek ki.
A bevezető után Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere mondott megemlékező beszédet. „Hej, arad! Hej, Arad! Búbánat mezője! Tizenhárom csillag Könnyes szemfedője!” – idézte Pósa Lajos versét, majd sommázta, hogy a mai nap valóban gyásznap. Mint mondta, nemzetünk gyásznapja és városunk emléknapja is, mikor is az aradi tizenhármakra és minden magyar Hősre emlékezünk, akik életüket és vérüket adták a magyar szabadságért. Emlékeztette a jelenlévőket arra a tényre, hogy az aradi tizenhárom és Batthány Lajos miniszterelnök pesti kivégzése örökre a magyar szívekbe vésődött, azonban voltak idők, amikor titokban lehetett csak megemlékezni a kivégzett tábornokokról. Ma ezt szabadon megtehetjük, és meg is kell tennünk bárhol is, ahol magyar közösség él.
– utalt Karaffa az elmúlt hónapok történéseire, majd így folytatta:
Az alpolgármester szavainak elhangzása után az esemény ünnepi szónoka, Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának államtitkára lépett a mikrofon elé. Kifejtette, hogy 1849. október 6-án a császári erők nem 14 férfi életét oltották ki, hanem 14 hőst emeltek a magyar panteonba.
135 év telt el azóta, hogy Aradon egy szobor egy egész nemzetet képes volt felemelni, emlékeztette a jelenlévőket Zsigmond Barna Pál, majd hangsúlyozta, hogy alig több mint 400 kilométer választ el minket a várostól, amely tanúja volt az aradi tábornokok utolsó óráinak és a négy évtizeddel később az emlékükből erőt merítő, egyszerre zokogó és ujjongó tömegnek.
Itt Dunaszerdahelyen azonban Arad szelleme a távolság és az idő ellenére ugyanúgy él tovább, mivel egyazon nemzet gyermekeiként kaptuk azt örökségül.
– mondta a szónok, majd kifejezte örömét, hogy
a felvidéki magyarok körében újra kialakult az egység, amely kovásza lehet lehet egy erős parlamenti érdekképviseletnek.
Végezetül az intézmények és szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés és a tisztelet koszorúit Lipcsey György turul szobránál, a megemlékezés pedig a Himnusz dallamaival ért véget.
