Árvaházból kollégium, majd szlovák iskola: a pozsonyi Mária Oltalma Árvaház regényes története
A Mély út 4. szám alatt található hatalmas, tornyos, vöröstéglás, villaszerű palota a Mária Oltalma Árvaház és Nevelőintézet egykori székhelye.
Az intézményt 1832-ben létesítették az akkor dühöngő kolerajárvány idején. Az árvaház Pozsony lakosságának közadakozásából jött létre. Akkoriban 50-75 árva gyermeket tudott befogadni, akiket 14 éves korukig neveltek az intézményben és praktikus pályára készítették fel.
Az előzményekhez tartozik, hogy a Mária oltalmáról nevezett, előbb a Stefánia-árvaház nevet viselő intézményt 1830-ban alapította a Brunswick Teréz grófnő, a nemes gyermekbarát elnöklete alatt megalakult kisdedóvó-egyesület azon gyermekek számára, akiknek szüleit a veszedelmes kolerajárvány elragadta. Az intézet valódi megalapítója és legnagyobb jótevője azonban gróf Zichy Ferenc volt. Tizennyolc éven át Stefánia főhercegnő viselte a védői tisztet az intézmény felett, ezért is nevezték akkoriban Stefánia-árvaháznak.
Az egyesület már 1831-ben megnyílt, akkor 12 árvát vehetett föl. Először egy bérházban működött, 1832-ben azonban már saját házába költözhetett. Később azonban már az az épület sem felelt meg céljának, ezért egy új helyet kerestek az árvaház számára. Így épült meg a város egyik legegészségesebb pontján, a Mély út alján, egy új és modern épület, amely a katolikus árvaház székhelye lett. A hatalmas, tornyos, vöröstéglás, villaszerű palota ma is Pozsony ékességei közé tartozik.
A háromemeletes impozáns épületet román stílusban tervezte Metzer Zsigmond műépítész. A főbejárat homlokzatát a Boldogságos Szűz mozaik képe ékesíti, amelynek kartonját a jeles emlékű Lotz Károly festőművész készítette. Az új és teljesen modern követelmények szerint berendezett épület 120 növendéket tudott befogadni. Belsejében Szeplőtelen Szűz Máriának szentelt kápolna is létesült. Ünnepi megnyitására 1900. október 7-én került sor.
Az árvaházban az 1890-es évektől Paulai Szent Vince irgalmas nővérekre bízták az árvák gondozását, akik kék ruhát és fehér főkötőt viseltek. Az árvaházban teljesen árva vagy félárva növendékek voltak, fiúk leányok vegyesen.
Csehszlovákia megalakulása után a cseh csapatok Pozsonyban való bevonulásokkor zsupáni végzéssel lefoglalták a Mély-úton lévő árvaházat. A növendékeket a felszerelt és kellemes intézményből egy dohos, nedves, egészségtelen, sötét helyre költöztették a Pálffy-laktanyába. A korabeli lapok tudósítanak arról, hogy a hideg laktanyában a gyermekek gyakran vannak meghűlve és felfázva, fürdőhelyük pedig ott egyáltalán nincsen.
A pozsonyi Mária oltalma árvaházat azért költöztették ki, mert az épületre egy szlovák intézmény elhelyezése végett volt szükségük. Az árvaházat a csehszlovák Svorad középiskolai internátussá alakították át. Egyben egy amolyan vendéglőféle is volt az átutazó prágaiak részére, akik szálloda helyett itt kaptak ingyen éjjeli szállást. A hotellel így a csehszlovák állam saját üzleteket csinált.
A pozsonyi zsupanátust évekig támadták a helyi lapok és magyar képviselők, hogy erőszakkal elfoglalta az épületet, és elvette azt a szegény árváktól. Gyakran hangoztatták, hogy a csehszlovák rekviráló hatóság hazudott, amikor azt ígérte, hogy egy év múlva visszaadja az épületet rendeltetésének. Minderre nem került sor még évek múlva sem.
A csehszlovák állam pedig nem bánja, hogy az árvák megfagynak, és járványnak esnek áldozatul:
„És ezt nevezik nálunk jognak, demokráciának. És akkor haragszanak reánk, ha ilyenek láttára kitör belőlünk az elkeseredés, a düh azok ellen, akik ezt előidézték? Államellenesek vagyunk, mert nem bírjuk szó nélkül, hogy árváink, akiket szülőik elvesztése úgyis nyomorultakká tett, ott dögöljenek barmakként a nedves, dohos odúkban… Ha az államnak nincs épülete internátusra, akkor építsen, de ne tegyen földönfutókká árvákat, tehetetlen kisdedeket ne tegyen ki a megfagyásnak, járványnak!” – olvasható egy igazán dühös reakció egyik korabeli lapban a botrányos önkényeskedéssel kapcsolatban.
A cikkben kiemelik, hogy ha az igazságot nem találják meg, a világ nyilvánosságához fognak fordulni a pozsonyi árvaház ügyében.
Az ügy végül csak akkor oldódott meg, amikor 1926-ban a városvezetés építtetett egy másik internátust, ekkor visszaadták a Mária Oltalma Árvaházat régi rendeltetésének.
A korabeli lapokból tudjuk, hogy 1932-ben, amikor százéves lett a Mária oltalma árvaház, az épületben az árvaház mellett szlovák és magyar elemi iskola is működött. Még akkoriban is a Paulai Szent Vince irgalmas nővérek rendjéhez tartozott az árvaház. A fiúkat 14 éves korig tartották itt, a lányokat 18 éves korukig, amíg elvégezték a tanítóképzőt, a kereskedelmi iskolát. A korabeli lapok szerint az itt tanuló árvák általában a magyar, német és szlovák nyelvet is elsajátították az intézetben.
1945 után az árvaház funkcionálisan megváltozott, és már csak iskolának adott helyet. Az épületben volt hatosztályos elemi népiskola, és kilencéves alapiskola is. Ma egy szlovák alapiskola működik benne.
