Aranyásók nyomában Losoncon
Egyéves kényszerszünet után májusban újraindultak a városnéző séták Losoncon. A fő szervező Phoenix Lutetia Polgári Társulás ezúttal is izgalmas témával várta az érdeklődőket. A már zöldbe borult losonci erdőben, az egykori aranyásók nyomában indultak el a résztvevők.
Az időjárás nem volt túl kegyes hozzájuk. A szinte egész nap tartó esőzés egy kissé megriasztotta az előzetesen jelentkezőket. A séta kezdetére szerencsére a zivatar kissé alábbhagyott, sőt, a maroknyi lelkes csapat kis idő elteltével még a napocska sugarait is élvezhette. A nagyjából háromórás könnyű túra a futballstadion bejárata elől indult.
A vezető ezúttal is Puntigán József helytörténész, a Phoenix Lutetia Polgári Társulás elnöke volt. Puntigán elmondta a résztvevőknek, hogy tavaly került a kezébe a Zlato na Slovensku (Az arany Szlovákiában) című könyv.
Ebben fedezte fel, hogy Losonc mellett is megtalálhatók az aranyásók nyomai. Ezeket a területeket már gyermekkorától jól ismerte, de mindig arra gyanakodott, hogy a gödröcskék még a háborús bombázások óta maradtak ott. A kötetet olvasva vált világossá számára, hogy azok emberi kéz nyomai. A könyv Szlovákia egész területét végigjárja, bemutatva, hol voltak aranylelőhelyek.
– Losoncon két aranymosó terület ismert – mondja bevezetőjében a helytörténész. – Az egyik ilyen a Ladói-víztározó végén lévő erdős területen, a másik a Koháry-völgyben található. Mindkét helyszínnek azonos a szerkezete, vagyis az aranyásógödrök az egykori vagy mostani patakmedernek a két oldalán találhatók. A Koháry-völgyben az is tapasztalható, hogy főleg a téli esőzések után még ma is folyik ezekben a medrekben víz. Az ottani területen két erdei tó is található, amelyek vizét a bányászok nagy valószínűséggel az arany mosására használták.
Az arany itteni jelenléte valószínűleg hegyképző mozgások eredménye. A séta résztvevői maguk is tapasztalhatták, hogy az erdőkben nagyon sok párhuzamos völgyet, patakvölgyeket találunk. Ezek kialakulása főleg a jégkorszakhoz, illetve az azt követő pleisztocén időszakhoz kötődik. A medreket, völgyeket vulkanikus tevékenység alakította ki. Az arany mint az egyik legnehezebb fém, a geológiai rétegek kialakulása során az alsóbb rétegekben ülepedett le. A jégkorszakban az itteni területeket nem jég, hanem nagy mennyiségű hó borította. A több ezer évig tartó olvadáskor a víz völgyeket mosott ki, és a magával sodort homokszemcsés és agyagos részekkel töltötte fel. Az aranyszemcsék egy egészen pontosan meghatározható agyagos-homokos rétegben ülepedtek le.
Nógrád szlovákiai területén az arany jelenléte és az aranybányászat nem ismeretlen fogalom. A legismertebb nemesfémbányák Lónyabányán (Lovinobaňa) és annak környékén működtek. A gergelyfalvi (Gregorova Vieska) erdőben szintén találhatók a losoncihoz hasonló gödröcskék, föld alatti folyosók, tárnák. Ezek, akárcsak a losonciak, egyértelműen arra utalnak, hogy a bányászok kitermelték a kb. 4-5 m mélységben található rétegek anyagát, majd vízzel átmosták.
– Magukról a losonci aranymosókról azonban semmilyen információ nem áll rendelkezésünkre – mondja Puntigán József. – A feltételezések szerint német bányászok voltak, akiket a Losonc melletti apátfalusi apátság hívott a területre, hogy nemesfémet keressenek. Az apátság működése az 1400–1500-as évekre tehető. Ha megfigyeljük a tőlünk északabbra fekvő területeket, főleg a Szepességet, ahol az aranybányászatnak nagy hagyománya volt, ott is nagyjából a 15–16. században virágzott a mesterség. Az azóta eltelt időszak eróziós tevékenysége pedig nem volt elegendő arra, hogy teljesen eltüntesse az egykori bányászat nyomait.
A könyv szerzői saját tapasztalataik alapján úgy ítélik meg, hogy a Losonc környéki területeken mintegy 5–50 kilogramm közötti aranymennyiséget termelhettek ki. Valószínűleg két-három év után a terület kimerült, ezzel egyidejűleg az aranymosás is megszűnt.
A séta résztvevői a túra során nemcsak az aranymosással kapcsolatos ismeretekkel gazdagodtak, de szép környezetben, friss levegőn, az erdő gyógyító lombkoronái alatt tölthették a vasárnap délutánjukat. Nem lesz ez másként a következő túrán sem.
Június 6-án, vasárnap délután két órától a losonci ligetekkel, ligetecskékkel, kisebb-nagyobb parkokkal és védett fákkal ismerkedhetnek meg a résztvevők.
Megjelent a Magyar7 2021/22.számában.
