Amit a keze megérintett, amin a tekintete megpihent
Kiállítás nyílt a betléri Andrássy-kastélyban abból az alkalomból, hogy Andrássy Dénes 120 évvel ezelőtt hozta létre a szeretett feleségének, Franciskának emléket állító múzeumot a krasznahorkai várban. Az egyedülálló múzeumban a grófné ezernél több tárgya kapott helyet, olyan dolgok, „amit a keze megérintett, amin a tekintete megpihent”. Ezek egy része látható most Betléren.
Andrássy Franciska 1902. október 26-án hunyt el Münchenben. A gróf szinte azonnal hozzálátott az emlékmúzeum létrehozásához. Erről tanúskodik a rimaszombati királyi törvényszék 1903. február 16-i végzése is, melyben tudomásul veszi Andrássy Dénes kérelmét, hogy a krasznahorkai vár egy részét „Andrássy Francisca grófné nevéről elnevezhesse s az ő emléktárgyait tartalmazó szobává átalakíthassa”.
Hűséges munkatársa, Sulyovszky István uradalmi igazgató – aki a krasznahorkaváraljai mauzóleum építését is felügyelte – segítségével megkezdődött a vár belső terének átalakítása, majd a müncheni és bécsi lakhelyükről megérkeztek a tárgyak is, és 1904-ben megnyílt a múzeum. Ugyanebben az évben Mihalik József, a kassai Felső-Magyarországi Múzeum igazgatója leltárt készített, amely alapján
a múzeum négy helyiségében ezernél több tárgy kapott helyet. Bútorok, személyes tárgyak, ruhák, cipők, kézitáskák, szemüvegek, festmények, fényképek és sok egyéb tárgy, amelyek közül jó néhányat bemutat a most megnyílt tárlat.
A kiállítást Máté Tímea, a Szlovák Nemzeti Múzeum – Betléri Múzeum igazgatója és Edita Kušnierová művészettörténész nyitotta meg, előbbi az eredeti Franciska-múzeum létrejöttéről, utóbbi Andrássy Dénes és Franciska kapcsolatáról, életéről, emlékezetéről beszélt.
A megnyitót követően az igazgatónő úgy nyilatkozott, a kiállítással hasonló élményt próbálnak nyújtani a látogatóknak, mint az eredeti Franciska-emlékmúzeumban. Mint mondta, ha már a látogatók nem kereshetik fel Krasznahorka várát, úgy gondolták, elhozzák a betléri kastélyba a vár egy darabját, ennek a különleges múzeumnak az anyagát, illetve néhány eredeti vitrinjét is.
„Most először mutatunk be a nyilvánosságnak bizonyos tárgyakat, amelyek a 2012-es tűzvész után restauráláson és konzerváláson estek át, főleg textíliákról van szó. Ezek mellett
Ezeket 2015-től folyamatosan katalogizáltuk a kollégákkal, s most ismét láthatja őket a közönség” – magyarázta Máté Tímea.
Hozzátette,
ebben az öt helyiségben nem fért el az összes tárgy, de Krasznahorka várába vissza fog kerülni minden, mégpedig úgy, ahogy eredetileg volt,
amiben a Mihalik-féle lajstrom lesz segítségükre.
Addig azonban a betléri kastélyban lesznek megtekinthetőek ezek a relikviák, tárgyi emlékei egy 36 éven át tartó házasságnak és a halálon túl is tartó szerelemnek.
Nem tudjuk, Andrássy Dénes pontosan mikor és hol ismerkedett meg Hablawetz Franciskával, egy bécsi polgárleánnyal, akit szülei – Andrássy (IV.) György és Königsegg-Aulendorfi Franciska – tiltakozása ellenére 1866. április 6-án feleségül vett. Emiatt le kellett mondania elsőszülöttségi jogáról és örökségéről, a családi vagyon legnagyobb része öccsére, (V.) Györgyre szállt volna. 1871-ben azonban meghalt az anyjuk, majd néhány héttel később öccse is, egy évvel később pedig apjuk is elhunyt, így a hatalmas Andrássy-vagyont, nővérei tiltakozása ellenére, Dénes örökölte. A házaspár ennek ellenére nem tért vissza Magyarországra. A birtokhoz való kapcsolatukról sokat elmond, hogy azok irányítását nagyrészt a család betléri ágához tartozó rokonokra bízták, s először 1879-ben inkognitóban jártak az Andrássyak ősi fészkében, a krasznahorkai várban.
Nagyrészt Bécsben és Münchenben éltek, sokat utaztak – erről számos szuvenír és néhány fénykép is tanúskodik –,
gyakran jártak vissza házasságkötésük színhelyére, Pisába, de kedvelték Firenzét és Rómát, valamint az osztrák, német és cseh fürdővárosokat is.
Ismert műpártolók voltak, rendkívül sokat adakoztak, különféle intézményeket támogattak, alapítványokat hoztak létre. Ez Franciska halála után csak tovább erősödött, Dénes továbbra is saját és felesége nevében jótékonykodott, figyelme egyre inkább a közügyek felé fordult, igyekezett javítani az emberek életszínvonalát birtokain és országszerte egyaránt.
Megjelent a Magyar7 2023/51-52.számában.
