Amikor „megszólal” a táj
A neves csallóközi festő, Janiga József születésének 80. évfordulója alkalmából jubileumi kiállítás nyílt a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban. Janiga József azok közé a művészek közé tartozik, akiknek a neve hallatán azonnal egy konkrét hely jut eszünkbe: a Csallóköz.
– Festményei ennek a tájnak a megfestett nyelvévé váltak – a mezők, a széles horizont, az égbolt, a fény, a föld illata és a csend nyelvévé – mondta a megnyitó háziasszonya, Tilajčík Edit.
Janiga József a Párkány környéki dombvidékről érkezett, és amikor először találkozott a csallóközi síksággal, eleinte túl laposnak és motívumok nélkülinek érezte.
Hodossy Gyula József Attila-díjas költő, kultúraszervező, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának az elnöke a festőről mint barátjáról emlékezett meg; egy verssel készült az estre. Hangsúlyozta, hogy ha egy nyár közepén meghirdetett kiállítás megnyitójára ennyi ember érkezik, az azt jelenti, hogy sokan szerették az alkotót, és a (képző)művészet fontos dolog az életünkben.
A nyolcvanas évek kezdetén Nagymegyerre költöztek, ahol József, a ma már a nevét viselő művészeti alapiskolában több száz gyermeket tanított a művészet szeretetére, az alkotás semmihez nem fogható örömére.
„Hajnali harmatba léptek, / és meggörnyedt hátukon / hordozták a Napot, / érett földillatot/árasztott testük.”
Mint Fábik Erzsébet fogalmazott, a képzőművész a legnagyobb kitüntetésnek azt tartotta, amikor festés közben egy arra járó azt mondta neki, „érzem a föld illatát a festményén”.
Janiga József közel 100 olajképet festett otthonáról, szűkebb hazájáról.
„A buja növényzet, mint egy Rousseau-i dzsungel, amit a szeretett ház vidám geometriája vált fel a képeken. Az évek során megszerette a csallóközi tájat és ez lett legnagyobb „múzsája” – a széles horizont, a nagyon gyorsan változó égbolt. Hogy ezt ábrázolni tudja, megszülettek a kis tenyérképek. Ezek a pici képek lettek az alap, amikor sajnálatos betegsége miatt jobb keze lebénult, és óriási akaraterővel, bal kézzel is megtanult festeni. A balkezes képek koloritja erősebb, összemosódik bennük a föld és az ég”, mondta a kurátor, s kifejtette, hogy Janiga festészetében egyaránt megtalálható a drámai és lírai ábrázolás, a kiállított tusrajzai pedig a táj távolkeleti ábrázolására hasonlítanak.
Soóky Marián, Nagymegyer polgármestere is örömét fejezte ki, hogy szép számmal megjelentek a tárlatnyitón, ami azt jelenti, hogy Janiga József a mai napig erős kapocs Nagymegyer és Dunaszerdahely között is, és elevenen él emlékeinkben.
– Szeretném megköszönni Éva néninek és a családnak, hogy ápolja Janiga József emlékét, és bízom abban, hogy Nagymegyeren lesz egy olyan épület, egy olyan galéria, ami állandó kiállítással tiszteleg a művész emléke előtt.
Mielőtt Boráros Imre Kossuth-díjas színművész elmondta a kiállítás megnyitójára előkészített verset, így anekdotázott:
– Lehet, hogy viccesen hangzik, de minden nap beszélgetek, társalgok Jóska barátommal. Az ébredés után az első, ami szembeötlik, az ő képe a könyvespolcomon és elmondom neki a napi programot… Amikor először találkoztam verseivel, kellemesen meglepődtem, hogy milyen mély emberi gondolatokat képes kifejezni az ő színes lelkivilága, az ő tiszta emberi mivolta. Ami a mai napig megérinti a lelkemet, ami az ő képeiben és a verseiben is egyaránt jelen van, az a szeretet.
A kiállítás szeptember 6-ig látogatható, a kiállított alkotások pedig a festőművész özvegyénél, Janiga Évánál megvásárolhatók.
