Amikor a felnőttek modellekkel játszanak
Gyermekkorában az ember játszva tanul, kipróbál sok mindent és képzeletében még egy furcsa kő vagy fadarab is játékká válik, amellyel képes órák hosszat elszórakozni. Aztán jön egy véletlen találkozás valamilyen érdekes tárggyal, például egy gépkocsi vagy egy motorkerékpár miniatűr változatával és ez valamiképpen bevésődik a tudatába és a látványától nem tud szabadulni.
Vasárnap délelőtt Vásárúton, a kis játékmodellek kiállításán és vásárán találkoztam több ilyen, a szó pozitív értelmében vett „megszállott” emberrel, akik már tizenéves koruktól a kis autók, repülőgépek, harckocsik és egyéb járművek bűvkörében élnek. Ők persze nemcsak játszanak ezekkel a méretarányos modellekkel, hanem maguk készítik őket és hajlamosak akár egy fél országot is bejárni, hogy megszerezzék a modellek megépítéséhez szükséges elemeket és tartozékokat. A modellezés persze időigényes elfoglaltság, és olykor napokra, hetekre félre kell tenni, mert ügyeket kell intézni, fontos feladatokat kell elvégezni.
Ha úgy vesszük, komoly szakértelmet kíván egy-egy kisautó vagy világháborús tank hiteles kicsinyített másának az elkészítése. Az 54 éves hegyétei Virágh Benedek, aki hivatásos tűzoltó, például 12 éves korában kezdte a modellépítést és elmondása szerint egy sereg könyvet áttanulmányozott az eltelt négy évtizedben és nemcsak korabeli leírásokat vagy beszámolókat, hanem olyan szakkönyveket is, amelyekben minden műszaki részlet, adat megtalálható. Gyakran keres a világhálón is. Csakis a minden apróságra kiterjedő odafigyeléssel lehet „élethű”, hiteles modelleket építeni. Nem mindegy, hogy milyen az ablaktörlő vagy a fényszóró a jármű elején. Gyakran van szükség festékre és ragasztóra, de ezt is gondosan kell kiválasztani, mert a tévedés vagy mellé nyúlás sokszor kijavíthatatlan és lehet mindent újra kezdeni. Többnyire a 19. század végétől a huszadik század második feléig használt harci járműveket modellez, de a katonafigurákat is maga készíti és öltözteti a korabeli egyenruhákba.
A dunaszerdahelyi Soós Péter, aki autófényező 20 évvel ezelőtt még diákként találkozott Virágh Benedekkel egy modellkiállításon és akkor kapott kedvet ő is a modellezéshez. Elsősorban a II. világháborúban használt, jobbára magyar páncélkocsik méretarányosan kicsinyített másait készíti és ezeket egy képzeletbeli környezetben helyezi el.
A Nagymagyaron élő Lengyel Ottó foglalkozását tekintve buszsofőr, de modelljei között a kiállításon egyetlen autóbuszt sem láthattunk, annál több II. világháborús harci járművet, páncélkocsit, orosz katyusákat és terepjárókat. Ő is tizenévesen kezdte a modellezést és jobbára a panellakás konyhájának asztalán vagy éppen a pincében festi, ragasztja az egyes elemeket. A család már megszokta ezt a hobbiját, de ahogy Virágh Benedeknek, neki sincs olyan segítője, aki idővel maga is belevágna.
A feketenyéki Kiss Csaba ugyancsak buszsofőr. Ő 15 éves korában kezdte és 16 éve rendszeresen készíti a maga modelljeit, amelyek között kamionok, repülőgépek és nyergesvontatók egyaránt vannak.
Egyikük sem válna meg pénzért egyetlen darabtól sem, de ha barátot, közeli hozzátartozót kell megajándékozni, akkor szívesen készítenek számukra valamit.
A kiállításon számosan voltak persze olyanok is, akik eladásra kínálták a portékájukat, de ezeket nem maguk készítették. Az apró járgányok sok nézőt is becsalogattak a vásárúti művelődési ház nagytermébe. Lehet, hogy olyanok is akadtak közöttük, akik majd ezután kapnak kedvet a modellezéshez.
