2026. május 3., 12:35

Amíg élek, rádiós maradok

A Felvidék krónikásának nevezett Mács József író, aki 22 regényében azok keserves sorsáról írt, akiken Trianon után „átlépett” a határ, ez év áprilisában lenne 95 éves. E kerek jubileum alkalmából hívta meg lányát, Mács Ildikót, rádiós újságírót, a miskolci Felvidék Ház szakmai igazgatóját a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezete egy beszélgetéssel egybekötött előadásra, életútról, családtörténetről Alma és fája címmel.

Mács Ildikó Pozsonyban
Mács Ildikó Pozsonyban
Fotó: Dunajszky Éva

A gyermekkorát Pozsonyban töltő Mács Ildikó az ELTE néprajz szakán szerzett diplomát. Rádiós karrierje 1979-ban kezdődött a Magyar Rádió Miskolci Körzeti Stúdiójában, annak megszűnése után a Kossuth Rádió munkatársa volt egészen 2019-es nyugdíjba vonulásáig.

Küldetésének tartja édesapja, Mács József író nyomdokaiba lépve a felvidéki magyarság értékeinek felmutatását, a szülőföldön való megmaradás, az anyanyelv megőrzésének támogatását. Munkássága elismeréséül az évek során több rangos díjban részesült, például megkapta a Táncsis-díjat, a Nívódíjat, a Média-díjat, a Szabó Lőrinc-díjat, illetve a Kossuth Rádió Határok nélkül stábjával a Magyar Örökség Díjat és legutóbb az Ex Libris Díjat.

Az alma és a fája

– Az én sorsom szorosan összefonódik a Felvidékkel, hiszen mintegy 40 éves rádiós pályafutásom alatt rendszeresen készítettem riportokat, tudósításokat a külhoni magyarság mindennapjairól. Ez a szoros kapcsolat a mai napig tart. Immár hatodik éve vagyok szakmai igazgatója a miskolci Felvidék Háznak, amely a Magyar Házak hálózatához tartozik, feladata az anyaországi és felvidéki magyarok fizikai és szellemi jelenlétének a fenntartása és megerősítése. Évente 20-24 kulturális rendezvényt szervezünk, hazai és külhoni magyar szervezetekkel együttműködésben – fogalmazott Mács Ildikó, aki mint mondta, örömmel tett eleget a pozsonyi meghívásnak, hiszen tulajdonképpen hazajött Pozsonyba.

Miskolc, Mács Ildikó második otthona édesapja életében is nagy szerepet játszott. 1945 után Csehszlovákiában megszűnt a magyar nyelvű oktatás, így Miskolcon folytatta középiskolai tanulmányait. 1949 és 1950 között, a Lévay József Gimnázium pedagógiai tagozatának diákja volt. Így aztán a felvidéki magyarság számára fontos szellemi és kulturális központnak számító város és Borsod-Abaúj-Zemplén megye a könyveiben is gyakran megjelenik. A családi kapcsolaton túl nyilván ez is jelentős szerepet játszik abban, hogy a miskolci Felvidék Ház kiemelt figyelmet fordít Mács József Magyar Örökség-díjas író emlékének ápolására is, akinek regényei és publicisztikái alapműnek számítanak a felvidéki magyar identitás megőrzésében.

Mács Ildikó Pozsonyban
Mács József és Mács Ildikó
Fotó:  Mács Ildikó archívuma
Nagyon boldog vagyok, hogy ez a munka hat évvel ezelőtt megtalált engem. Amikor a Magyar Rádió munkatársaként nyugdíjba mentem, úgy gondoltam, hogy jön a pihenés, a kikapcsolódás, a hobbijaim megélésének az ideje, de nem egészen így történt. A dr. Szabó Pál Csaba által megálmodott és megalapított Magyar Házak Hálózata ugyanis közben elkezdett működni, amelynek egyik fontos eleme a miskolci Felvidék Ház, engem pedig megkeresett a hálózat szakmai igazgatója, Stanik István, és rábeszélt, hogy vállaljam el a vezetését.”
Közelebb hozni egymáshoz az embereket

A Magyar Házak Nonprofit Kft. elsődleges feladata a határon túli magyar nemzetrészek és az anyaország közötti kulturális, közösségi és gazdasági kapcsolatok erősítése. A hálózat célja, hogy a külhoni magyarság szomszédságában lévő magyarországi városokban olyan bázisokat hozzon létre, amelyek kapuként szolgálnak az adott régiók felé. Feladata a külhoni magyarság értékeinek bemutatása, a nemzeti identitás védelme és a kulturális örökség terjesztése, különösen az ifjúság körében. A szervezet egy intézményi hálózatot működtet, amely új platformokat kínál a szórványban élő magyarság és az anyaországi kapcsolatok számára. A hálózat pillérei: a Délvidék Ház Szegeden, a Felvidék Ház Miskolcon, a Partium Ház Debrecenben, a Kárpátalja Ház Kisvárdán és az Őrvidék Ház Sopronban.

Egy rádiósról tudni kell, hogy az egy életen át rádiós marad. Ezért először nehezen tudtam elképzelni, hogy irodista leszek, ám azt a küldetést, ami e mögött a hálózat mögött van, olyan fontosnak tartom és annyira a szívemből jön, hogy végül örömmel elvállaltam a feladatot, és ezt azóta sem bántam meg

– fogalmazott lapunknak Mács Ildikó. Hozzátette, a jelenlegi munkája közben kiélheti a rádiós vénáját is, hiszen minden rendezvényük arról szól, hogy valakit be kell mutatni, beszélgetni vele.

– Tulajdonképpen most is rádiózom, csak most egy kicsit kisebb közönség előtt, de nagyon fontos témákkal – fűzte hozzá.

Mács Ildikó Pozsonyban
Gubík László a Felvidék Házban
Fotó:  Mács Ildikó archívuma

A Felvidék Ház a Miskolci Galéria épületében, a város szívében lévő Rákóczi-házban található, a Felvidék zászló ott lobog a bejárat felett. Mács Ildikó szerint a Felvidék Ház által kínált programokkal azt is szeretnék megmutatni, hogy a külhoni magyarok nemzettudata hatalmas.

Hogy ragaszkodnak anyaországukhoz, Magyarországhoz, s hogy magyar gyerekeket nevelnek, magyar kultúrát ápolnak, és magyarok akarnak maradni. Ez ugyanis a magyarországi magyar ember számára nem annyira világos. Ezért úgy gondoltam, hogy közelebb kell hozni ezeket az embereket egymáshoz, mivel fontosnak tartom a magyar nemzet szellemi egyesítését – fogalmazott, hozzátéve, programjaikkal szeretnék megmutatni azt a rengeteg kincset, ami a Felvidéken található, a felvidékieknek pedig lehetőséget kínálni arra, hogy a tudásukat, tehetségüket és a mai napig élő kultúrájukat az anyaországban is megmutathassák.”

Az ilyen és az ehhez hasonló hatalmas munkának köszönhetően talán már nem fordul elő, hogy Magyarországon rácsodálkoznak arra, egy Felvidékről érkezett ember magyarul beszél. Van még egyáltalán különbség a külhoni és anyaországi magyarok között?

– Én úgy szoktam fogalmazni, bár lehet, hogy ez sokaknak nem annyira tetszik, hogy a magyarországi magyar langyos vízben maradt. Tőle senki sem várta, hogy más nemzetiségű legyen, a külhoni magyaroknak viszont nap mint nap tenniük kell azért, hogy a szülőföldjükön magyarok maradhassanak – tette hozzá a Felvidék Ház vezetője. Erről a küzdelemről szólnak édesapja, Mács József könyvei is.

Édesapám mindig azt mondogatta, nincs fontosabb téma számára, mint a népe sorsa. Én ebben nevelkedtem, ezért lettem a pozsonyi magyar iskola tanulója. Édesapám úgy fogalmazott, ő azokról ír, akiken átlépett a határ, ami egy csodálatos megfogalmazás, hiszen ők nem akartak máshova tartozni, egyszer csak a fejük felett átemelték a határt, és ők arra ébredtek, hogy a „községháza” helyett az van kiírva, hogy „obecný dom”, majd szembesülniük kellett azzal, hogy nem beszélhettek magyarul, s bezárták a magyar iskolákat. Édesapám is szökdöső diák volt, Sárospatakra szökdösött át a határon tanulni, ami a könyveiben is visszaköszön. A tetralógiájára pedig, ami nyolcvan év történelmét öleli fel, külön felhívnám a figyelmet”

– fűzte még hozzá Mács Ildikó.

Mács Ildikó Pozsonyban
Kövesdi Károly a Felvidék Házban
Fotó:  Mács Ildikó archívuma

Mács József a saját bőrén is érezte népének küzdelmeit, s nemcsak a határmódosítás idején, hanem a későbbek során is. Például 1956 után, mivel ki merte mondani, amit gondolt, hogy nem ellenforradalom, hanem forradalom volt Magyarországon, elbocsátották az állásából. Amikor pedig évekkel később a Magasság és mélység című regényét sorozatban közölni kezdte a Nő című hetilap, a csehszlovák pártállam lecsapott, és a könyvet nem engedte megjelenni, mivel úgy vélte, hogy a szerző a könyvben „az egyház erkölcsét a párt erkölcse fölé helyezte”. Mácsot büntetésből tíz évre elhallgattatták, a rehabilitációra pedig a rendszerváltásig várnia kellett, ami még akkor sem volt teljes, a főszerkesztő-helyettesi tisztségébe ugyanis nem került vissza.

Édesapám azokban az években egy fillért sem keresett, a velünk élő kőműves nagyapám ment el nyugdíjasként dolgozni, hogy a család életben maradjon. Nagyon nehéz esztendők voltak ezek, de édesapám nem roskadt magába, arra használta ki ezeket az éveket, hogy alkotott, elkezdett teremteni, és megszülettek a további regényei

– mondta Mács Ildikó.

A pozsonyi beszélgetés során ezekről és még sok minden másról is szó esett. Édesapja és a Felvidék Ház mellett a tehetséges énekes fiáról, Kamarás Mátéról, is, aki most Japánban hódítja meg hangjával a közönséget, meg a Tokió utcáin matyótáskával lófráló unokájáról, akivel nagy szívfájdalmára a hatalmas távolság miatt nem lehet eleget együtt. De szó esett a küldetéstudatról, ami Mács Ildikó minden szavát áthatja, és az áldozatvállalásról is, meg persze arról is, hogy a veszteségek során nem célszerű a könnyebb utat választani és feladni. Fel kell állni, és tenni tovább a dolgunkat, amint azt édesapja példája is mutatja. A tartós eredmények és a jellemfejlődés érdekében ugyanis sokszor a nehezebb, rögösebb út a célravezető.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/17. számában.

Megosztás
Címkék