„Ami Debrecennek a kolbász, Szegednek a halászlé, Tokajnak az aszú, az Pozsonynak a Palugyay-bor” – A Château Palugyay története
Pozsony építészeti remekei közé tartozik a vasútállomás közelében található Château Palugyay, vagyis a Palugyay palota. A palotaszerű épület különlegessége, hogy alatta az egykori világcég óriási borraktárai és pincéi terülnek el.
Palugyay Jakab pozsonyi vendéglős a malomvölgyi Vaskutacska vendéglőben kezdte pályafutását, amelyet nagyon gyorsan sikerült fellendítenie. Olyannyira, hogy 1848-ban megvette a Sétatéren található Zöld Fához vendégfogadó éttermi részét, és ott saját vendéglőt nyitott, amelynek nívós színvonaláról szóló hírek csakhamar eljutottak a legmagasabb körökbe is (az épületben ma a négycsilllagos Carlton Hotel működik).
A korabeli lapok gyakorta kiemelik, hogy Palugyay Jakab nem spekulált vagy uzsoráskodott, hanem becsületes munkával tett szert nagy vagyonra. Vendégfogadójában nem volt rest maga is kezébe venni a tálcát, és vendégeit pincérként szolgálta ki. Emellett ismert volt jótékonykodásáról, vendéglőjében 12 szegény tanuló számára külön asztalt tartott fenn, ahol meleg ételt kaphattak. Ezt később 24 személyre bővítették ki.
Palugyay Jakab az 1850-es évek elején borkereskedő vállalkozást indított Pozsonyban. Kezdetben csak a főuraknak, de később a Habsburg uralkodóház több tagjának is szállította borait. 1857-ben vette át Palugyay az egész Zöld Fához szállót és még abban az évben szállította első borait a belga udvarnak. 1864-ben már Mexikóba, és az Egyesült Államokba is vitte hírneves borait.
Ettől kezdve rohamléptekben emelkedett világhíre a Palugyay bornagykereskedésnek.
A Palugyay borok világkiállításon: Párizsban, Brüsszelben, Melbourne-ben is kitüntetésben részesültek.
Akkoriban nem volt a világon olyan előkelő vendéglő, melynek borlapjain ne szerepeltek volna a hírneves Palugyay-tokaji, vagy a Bordeaux-Palugyay.
A château szó kastélyt jelent, és akkoriban divatban volt ezt a szót használni kiváló minőségű borfajták megjelölésére, kiemelve azoknak előkelő eredetét. A pozsonyi Château Palugyay márkájú pezsgőket luxusvonatokon, szállodákban, éttermekben, és tengerjáró hajókon szolgálták fel.
Palugyay 1873 és 1879 között épített az akkori Lamacsi út (ma Prágai út) elejére egy impozáns palotát.
Érdekessége, hogy alatta egy katakombaszerű, több szintű pince található, amelyet a szakértők még 1940-ben is Európa egyik legnagyobb borpincéjének minősítettek. Ami a pincét illeti, valóban rendkívüli és világszínvonalú volt a maga korában. A pincét és a fölötte álló, reneszánsz stílusú palotát Brausewetter Frigyes mérnök építette.
A városi legendák szerint a pincék felé épített fényűző épületet az emberek palotának nevezték, Palugyay Jakab viszont csak egyszerűen présháznak. A csodás palotaépület egyébként a Palugyay cég irodaházaként működött.
Az épületet a vasútállomás közelébe emelték, mert a pincéből föld alatti csővezetéken át szivattyúzták a bort a külföldre irányított vasúti tartálykocsikba. Kedvező volt az épület fekvése abból a szempontból is, hogy a szőlőskerti dűlőutak előtte kereszteződtek a városba vivő kövesúttal.
Jókai Mór 1879-ben tartózkodott Pozsonyban, és akkor meglátogatta a híres Palugyay cég borkatakombáknak nevezett pincéit is.
A Hon hasábjain megjelent tárcacikkében nagyon ékes szavakkal számolt be a látogatásról, a zamatos Palugyay-borokról és a hírneves pincészetről:
„Külföldre legalább 300.000 palack megy innen szét, s abból egy tizedrész tokaji. S vissza nem küldenek belőle semmit. És ez a nagy diadala a Château Palugyaynak: hogy nem küldik vissza a borait…” - írta Jókai Mór az óriási kiterjedésű Palugyay-pincéről Pozsonyban.
Az impozáns családi palota - a Château Palugyay - évtizedeken át volt az előkelő pozsonyi társadalom találkozóhelye. A palota fénye a Grassalkovich palotában székelő Frigyes főherceg pozsonyi udvartartásával vetekedett.
Palugyay fiai a századvégi Pozsony legelőkelőbb polgárai közé tartoztak. Például a legelső személykocsi Pozsonyban Palugyay József tulajdonában volt. Palugyay Jakab másik fia, Ferenc pedig 1896-ben vezette a Zöldfa fogadót, ahol sor került az első mozielőadásra is.
1937-ben arról tudósítanak a korabeli lapok, hogy a Palugyay család nevezetes múltját hirdető Château Palugyay elárverezésre került. A Lamacsi úton található Palugyay-villát, a hozzátartozó gyárépületet és a kertet elárverezték ugyan, a Palugyay-pincét, azonban nem kerül kalapács alá, és sikerült megmenteni és kivonni az árverés alól.
Az árverésről szóló hír minden régi, városát szerető pozsonyi polgár szívét szomorúsággal töltötte el, mert hiszen egy régi darab Pozsony cserélt gazdát – írták akkoriban a korabeli lapok.
„Egy olyan régi darab Pozsony, amely nemcsak a városban, nemcsak a régi Magyarországon, hanem szerte az egész világon ismert volt. Ezt a nevet, hogy „Château Palugyay” éppúgy ismerték Londonban, Berlinben, mint New Yorkban, Buenos-Airesben vagy Calcuttában. Varázsa volt e névnek mindenütt és Pozsonyt—Pressburgot együtt emlegették mindig a Palugyay-borokkal. Ami Debrecennek a kolbász, Szegednek a halászlé meg a paprika, Egernek a bikavér, Tokajnak az aszú, ugyanaz volt Pozsonynak a Palugyay-bor”- írta a Prágai Magyar Hírlap 1937-ben.
Az impozáns épületet, amely teljes egészében fennmaradt, a rendszerváltás óta a szlovák külügyminisztérium használja, főleg reprezentációs célokra.
