Alsó- és Felső-Bodrogköz összetartozik
Alsó és Felső-Bodrogköz polgárai együtt ünnepeltek. Megemlékeztek arról, hogy a Bodrogköz ma ismert két része valaha egy szerves egységet alkotott.
A Dunamocsról indult nemes kezdeményezéshez kapcsolódva a Szlovák Vöröskereszt és Csemadok nagytárkányi alapszervezeteinek asszonyai polgári táncokat lejtettek.
Az Összetartozás Táncának elsődleges célja, hogy a tánc erejével hirdesse a magyar nemzeti összefogás és összetartozás fontosságát és az újra egymásra találást a művileg épített határokon túlmutatva, mert ez lehet majd a szülőföldünkön való megmaradásunknak és gyarapodásunknak jövőbeni kizárólagos záloga.
Orlovský Erzsébet szavalatában Ratkó József és Juhász Gyula versét, illetve Dzsida Jenő Psalmus Hungaricusának részletét hallhatta a közönség.
A meghívott vendégek között volt Gris Emese Diána, Magyarország Kassai Főkonzulátusának konzulja, Furik Csaba, Kassa megyei képviselő, Oláh Krisztián, Cigánd polgármestere és a Bodrogköz Többcélú Kistérségi Társulás elnöke, Stumpf Attila a Cigándi Járási Hivatal vezetője – Felső- és Alsó-Bodrogköz más polgármesterei, valamint a törökbálinti Lendvai Károly Férfikórus mellett.
A megemlékezés háziasszonya Wass Albert A józan magyar szemmel c. publicisztikájából idézett:
Ahogy fogalmazott, a nemzeti összetartozás napja jó alkalom arra, hogy az elszenvedett sérelmek és veszteségek ellenére, mulasztásainkból okulva újult erővel, erényeinket erősítve és fejlődve, építsünk együtt közösséget.
Kopasz József, Nagytárkány polgármestere ünnepi felszólalásában röviden említést tett a nemzetünket 102 éve ért legnagyobb gyalázatról. Arról, hogy az akkor még nem is létező ill. éppen alakulófélben lévő országok osztották fel őseink földjét. Az idősebbek emlékeznek rá, a fiatal generációnak pedig el kell mondani azért, hogy tudatosítsák: az elmúlt rendszer évtizedeiben beszélni sem lehetett a történelmi tényekről, nem hogy megemlékezni azokról.
A magyar kormány kezdeményezésére 2010 óta nem gyásznapként, hanem a nemzeti összetartozás napjaként emlékezünk az évfordulóra.
A polgármester felelevenítette azt, amivel ma már szinte mindannyian tisztában vagyunk: a 102 évvel ezelőtti határrendezés nem vette figyelembe sem az etnikai, sem a közigazgatási, sem pedig a természetes határokat. A Bodrogköz valaha egy természetes határ által körbeölelt, közigazgatásilag és etnikailag is egységes terület volt. A trianoni határrendezés során a vidéket kettészakították, de az ünnepnapon az Alsó- és Felső-Bodrogközre szakadt részek képviselői újra egységet alkottak, közösen emlékeztek meg Nagytárkányban a történelmi eseményekről.
A polgármester a kettészelt régión belül élő, összetartozó kapcsolat másik példájaként említette meg, hogy Törökbálinttal még jócskán 2010 előtt kötötték meg a testvértelepülési szerződést. A két községben működő kórus tagjai - a törökbálinti Lendvai Károly Férfikórus és a nagytárkányi Csemadok mellett működő Tisza Népdalkör - testvérkórusi kapcsolatot ápolnak, évek óta közös fellépéseket szerveznek. A nap folyamán további közös együttműködésük jeleként aláírtak egy testvérkórusi szerződést is.
Az összetartozás további példájaként az idén húsz éves hagyománnyal bíró Tárkányok találkozója rendezvényt említette. Büszkék arra, hogy másokat is inspiráltak, hiszen példájukat követve, ma már sok, hasonló névvel bíró település – mint például a Kövesdek, a Darócok, a Keszik – ápolja találkozói során a hagyományait és teremt testvértelepülési kapcsolatokat.
A megemlékezés ünnepi szónóka Furik Csaba, Kisgéres polgármestere és Kassa megye képviselője volt. Beszédében felelevenítette az életünkre máig kiható történelmi eseményeket - a nemzetünket 102 évvel ezelőtt ért veszteségeket, tragédiákat, megaláztatásokat, amelyek befolyásolják a gondolkodásunkat és magatartásunkat. Külön kitért a Bodrogközt ért veszteségekre is: a határrendezés következtében a belső vidékből ez a régió egyszeriben peremvidékké lett, ezt pedig egy államban sem szokás fejleszteni. Megakasztották a valaha egységes és gazdag régió további fejlődését. És mindez 100 éve tart.
Ki kell mondanunk, hogy számunkra Trianon igazságtalan és jóvátehetetlen, nagyon sok családi, érzelmi köteléket tépett szét, aminek következtében szétszóródtunk, és gy még jobban fáj a máig be nem gyógyuló seb.
Ünnepi beszéde további részében Furik Csaba azzal foglalkozott, hogy mit lehet kezdeni a megtörtént eseményekkel, hogyan kellene mindehhez hozzáállnunk.
- mondta. Majd a helyes magatartás szemléltetésére két rövid verset hívott segítségül. Juhász Ferenc Himnusz töredéke szerint
A hit kapcsán pedig Ratkó József Emberfa c. versét idézte. A fa gyökér-törzs-korona hármasához hasonlóan az embernek múltja-jelene-jövője van. Ratkó szavaival a hit a fára fészkel, nem része eredendően a fának. Egy ajándék, amiért meg kell harcolni. Egy nehéz XX. századi történelem után fontos, hogy a magyar embernek legyen hite. Az emberfáknak feladatuk van: meg kell óvni a fészket, a házat és hazát, a családot, a szűkebb, helyi közösségünket, de tágabb értelemben a nagyobb, nemzeti közösségünket is.
– zárta ünnepi beszédét Furik Csaba.
A trianoni emlékmű megkoszorúzását követően a megemlékezés a törökbálinti Lendvai Károly Férfikórus koncertjével zárult.
