Akit a mozdony gőze megcsapott…

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára… dúdolgatták az ismerős dallamot a mátyusföldi Pered falujában a Gőzfelhős gyermeknap során kicsik és nagyok. Bár a masiniszta ezúttal is elöl ült, mint a dalocskában, a gőzös nem a kanizsai, hanem a mátyusföldi vasútállomásra érkezett meg, ahol négy vágsellyei járásbeli falu, Pered, Deáki, Vágfarkasd és Zsigárd összefogásával és az önkormányzatok támogatásával nem mindennapi gyermeknapot tartottak.

A peredi Csángó és a Campus polgári társulások álmodtak egy nagyot, s úgy gondolták, ideje feléleszteni Csipkerózsa-álmából a valamikor aktívan működő, de ma már csak teherforgalomra használt helyi érdekű vasút vonalát.

A társulások tagjai összedugták a fejüket, osztottak, szoroztak és úgy döntöttek, hogy a tavalyi nagy siker után az idén újra meghívják a régióba a 124 éves Kačena gőzöst. Mivel bevallásuk szerint szeretik felülmúlni önmaguk sikereit, és szerettek volna a szlovák mozdonynál is impozánsabb darabot a pályára állíttatni, elintézték, hogy a Magyar Állami Vasút 424.009-es gőzmozdonya, a ma már csak Bivaly néven emlegetett monstrum is bezakatoljon a mátyusföldi állomásokra, gőzfelhőbe borítva az egész környéket.

A magyarországi mozdony érkezésének kérdése az utolsó pillanatig izgalomban tartotta még a szervezőket is, hiszen a Bivaly több mint egy évtizede nem állt szolgálatban, és az elmúlt hónapokban történt feltámasztása után csak hatósági engedéllyel vehetett részt a felvidéki rendezvényen.

Szerencsére Bivaly sikeresen átment a műszaki vizsgán, és elindult felvidéki hódító útjára, hogy robusztus formájával tiszteletet parancsoljon, és ámulatba ejtse az utasokat és nézelődőket.

A széntüzelésű Bivaly mozdonyvezetője, Fábry Péter nevetve mesélte, hogy a makacs „állattal” azért útközben is meggyűlt a bajuk, Vác és Verőce között fellazult a hajtó, és meg kellett javítani a mozdonyt, így késve csatlakozott a Kačenához Mátyusföldön.

A mozdonyvezető elárulta, a hatalmas mozdony a méretéről és lomhaságáról kapta a Bivaly elnevezést, de régen ugyanezt a gépezetet hívták már Nurminak és Vitéznek is. A 424-es gőzmozdony egy legendás jármű, egykor a magyar ipar büszkesége volt.

A Gőzfelhős gyermeknap során a Bivaly és a Kačena is többször zakatolt végig a Vágsellye–Negyed vicinálison, egy szervizkocsit és négy személyvagont húzva maga után. Összesen 240 személyt tudott oda-vissza szállítani. Bárki felszállhatott a vonatszerelvényre, aki megváltotta menetjegyét. A szervezők elmondták, az összes menetjegyet eladták, hiszen a szomszédos régiókból is igényeltek jegyeket. A vonatozás és a gőzösök óriási érdeklődést váltottak ki a régióban. Akadtak olyanok is, akik csak nézelődtek, de a legtöbben, főként a kisgyermekes családok, vagy a vasútnosztalgiára vágyók szívesen utaztak is a muzeális gőzösök által mozgatott szerelvényen.

Deáki, Pered, Zsigárd és Vágfarkasd községeket érintve a szerelvény útja oda-vissza több mint két órán át tartott. Az utasok szívesen nézelődtek a vagonokban, kártyáztak, szórakoztak, eszegettek, iszogattak az étkezőkocsiban, vagy csak élvezték a mátyusföldi síkság természet adta látványát.

A két legendás mozdony nagy nemzetközi érdeklődést is kiváltott, főként a vasúttörténeti fotósok körében, akik Magyarországról, Csehországból, Lengyelországból és Ausztriából is eljöttek, hogy a lehető legjobb felvételeket készítsék el a 13 év után először közlekedő, 1924-ben gyártott Bivalyról és a 127 éves Kačenáról.

Darázs László, a Csángó polgári társulás elnöke bevallja, különleges hobbijának köszönhetően évtizedek óta szinte megszállottja a vasút történelmének. Komoly tárgyi tudással és gyűjteménnyel rendelkezik a vasút témájában. Jól ismeri a mozdonyokat, és baráti ismeretségeket ápol a vasúttörténeti múzeumok vezetőivel. Elmondja, a déli régió a vasúti nosztalgiából a tavalyi évig gyakorlatilag teljesen ki volt hagyva.

Az a gond, mondja, hogy a déli régióban egyáltalán nincsenek vasúti klubok, amelyek régi vasúti járművek felújításával foglalkoznának.

A Csángó polgári társulás már kezdeményezte a szlovák vasútnál, hogy hosszú távon bérbe venné és felújítaná a peredi vasútállomás épületét, és egy közösségi teret is szívesen létrehozna benne.

Darázs László elmondja, szeretnének kiállítást berendezni, és a saját vasúti terepasztalát is szívesen elhelyezné itt.

A fő szervező rendkívül büszke arra, hogy a peredi csapat egyként mozdult meg a Gőzfelhős gyermeknap érdekében, hogy sikerült bemutatni a déli régióban a vasúti nosztalgia öreg darabjait. Mert, mint mondja, akit a mozdony gőze egyszer megcsapott, az már soha többé nem felejti el azt. 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/35. számában.