Akikre sokat bíztak…
Imreg a Tőketerebesi járásban a nyelvhatáron fekszik, az Ondava és a Bodrog összefolyásánál. Bár lakosainak zöme még ma is magyarul beszél, a faluban immár ötven éve nincs magyar tannyelvű iskola. Ez a tény azzal függhet össze, hogy a községet – amely korábban minden szállal a bodrogközi magyar falvakhoz kötődött – a ’70-es évektől tudatosan a járási központ, Tőketerebes felé orientálták.
A nagy csapást azonban a kilencvenes évek mérték a falura, amikor a fiatalok zöme elvándorolt, hogy másutt keressen boldogulást.
Ebben a községben született Ádám Norbert is, aki magyar református családban nevelkedett. Kényszerűségből mégis szlovák iskolába járt maga is. Amikor Kassán tanult az építészeti szakközépiskolában, már komolyan érdeklődött a néptánc iránt.
Az Új Nemzedék Táncegyüttesben kezdett táncolni, majd a nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttesben folytatta ugyanezt.
Feleségével, Csillával is a tánc hozta őket össze.
Az Ilosvai táncosai több alkalommal is eljutottak Dél-Amerikába, így ők is megtapasztalhatták azt a csodát, hogy az argentínai magyarok ismerik a híres imregi karikázót, és éneklik az imregiek Elment a szeretőm című dalát.
Ez a pillanat meghatározta az életük további alakulását, hiszen rá kellett döbbenniük, mekkora szégyen, hogy a Latin-Amerikában élő magyar fiatalok őrzik a falu népművészeti örökségét, míg a helyi fiatalok talán nem is hallottak róla. Ennek köszönhető, hogy 2014-től az Ádám házaspár előbb havonta, majd kéthetente Imregen töltötte a hétvégét, ahol a helybéli gyerekeket igyekeztek bevezetni a magyar népművészet és a magyar nyelv rejtelmeibe.
– mondja Norbert
Kezdetben a nagykaposi Magyarházban folyt a fiatalok oktatása magyar nyelvből és irodalomból, történelemből, napjainkban már kéthetente azt is Imregen tartják Ádámék.
A helyieken kívül vannak érdeklődők Ladmócról, Szürnyegről és Abaráról is. Nagy örömmel újságolják, már ott tartanak, hogy három imregi és egy szürnyegi gyerek a vajáni magyar egyházi iskola diákja.
Kezdetben mindent önerőből próbáltak megteremteni, mondják, végül 2017-ben életre hívták a Pro Cultura Imregh civil szervezetet, hogy pályázati támogatást tudjanak szerezni a munkájukhoz. A mindenkori önkormányzat is támogatja őket: télen a községházán, nyáron a kultúrházban tartják a foglalkozásokat. A szervezetnek minden évben van nyári tábora, ahol a fiatalok rendhagyó irodalom-, történelem- és hittanórákon vesznek részt.
Időközben Norbert felesége, Csilla is megérkezik, így hármasban folytatjuk a beszélgetést. Csilla az említetteken kívül pedagógus, a buzitai alapiskolában tanít.
– mondja.
Az idei évre vonatkozó terveikről megtudjuk, hogy hagyományőrző éneklőcsoportjuk (amelynek Norbert édesanyja is a tagja) az idén 40 éves, és ezt szeretnék méltó módon megünnepelni. Készül továbbá egy háromgenerációs András-napi műsoruk is. Híres az imregi betlehemezés, amelyet tavaly a járvány miatt csak online tudtak a falu lakóinak bemutatni. Remélik, hogy az idén minden érdeklődő ismét élőben láthatja.
A karikázó a csoportos táncos mozgás legősibb formája, magyarázza Csilla.
Imregen öt dallamra táncolják, ráadásul ezek a dallamok mind helyben születtek valamikor. Az imregiek a karikázó ősi formáját őrzik, és régi stílusban táncolják.
Érdekes sajátosság a tercelés is, az, hogy a dalokban az egyes hangokat több szólamban szólaltatják meg.
Csillának is, Norbertnek is megvan a munkahelye, ahol helyt kell állni. Kassán van az otthonuk, Imregen és Buzitán pedig a csoportok, amelyekkel rendszeresen foglalkoznak. Nem sok ez egy kicsit?
– mondja az ige, és mi ehhez tartjuk magunkat – mondja Norbert.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/31. számában.
