2020. augusztus 29., 15:24

Akik segítik a kitörést a szegénységből

Borús az ég Szepsi, illetve a Bodollói úti romatelep fölött, amikor kiszállunk az autóból. Az Ómama program két tagjával érkezünk. A közelben fiúk fociznak, gyerekek és kóbor kutyák figyelik őket.

Galéria
+3 kép a galériában

A telep főbb útvonalai meglepően tiszták, távolabb többen is sepergetnek, de a házak mellett, a kisebb utcákban már feltűnnek a szeméthalmok, néhol szeméthegyek. A viskók nagy része elég szomorú látványt nyújt, a háromszintes panelházak még szomorúbbat. A legfelső szinten feltűnik egy új ablak, a párkányán egyetlen cserép virág. Úgy néz ki, nem mindenki akar belefakulni a szürkeségbe.

Papp Andrea, az Ómama program mentora, a szepsi magyar tannyelvű alapiskola pedagógusa és Rybár Irma, a szepsi „ómama” egy összehajtogatott tornaszőnyeget és egy nagy táskát vesz elő az autóból, és elindulunk úti célunk felé. A rozoga házak, összetákolt viskók között mintha egy másik világba érkeznénk, amikor belépünk a takaros hajlékba.

Armand nyit ajtót, majd előkerül párja és két gyermekük is. Örömmel fogadják az ómamát, a gyerekszobában a földre terítik a tornaszőnyeget, a táskából előkerülnek a játékok, fejlesztőeszközök, és elkezdődik a foglalkozás. Nem is zavarjuk őket tovább, a konyhában telepedünk le, ahol Papp Andrea elmondja, miről is szól az Ómama program.

A Cesta von (Kiút) Polgári Társulás 2018-ban alakult, küldetése a mélyszegénységben, generációs szegénységben megrekedt emberek segítése, a munkahelyteremtés, valamint szakmai és egyéni fejlődésük elősegítése. A társulás megalakulásával egy időben született meg az Ómama program, amely nem sokkal később Bécsben fődíjat nyert a szociális szféra területén született innovációk közt. A projekt célja kettős. Egyrészt a szegregált közösségben élő 0–3 éves gyerekek korai fejlesztése, másrészt annak megértetése a szülőkkel, hogy minderre miért van szükség ahhoz, hogy a gyerek később sikeres lehessen az iskolában és az élet más területein, továbbá segítségnyújtás a romáknak abban, hogy kitörhessenek jelenlegi életmódjukból, környezetükből. 

Az ómamák a romák közül kerülnek ki, rendszeresen járnak képzésekre, pszichológusok, szakpedagógusok, orvosok segítik, tanítják és képezik őket. A program indulásakor három településen négy ómama kezdett tevékenykedni, ma már tizenheten vannak, és csaknem 300 gyermekkel foglalkoznak az ország különböző részein. Szepsi az egyetlen magyar településként egy évvel ezelőtt csatlakozott a programhoz.

A gyerekeket különféle ingerekkel fejlesztik, egy webes rendszer segít kiválasztani, mi a gyermek életkorának megfelelő foglalkozás. A legkisebbeknél a látási, hallási ingerekre, a koncentrációra és a koordinációra összpontosítanak, a nagyobbaknál összetettebb játéksorozatok is vannak. A foglalkozásokon a szülő is részt vesz, sőt, házi feladatot is kap. Idővel észreveszik, hogy a gyereknek szüksége van a foglalkozásra, mert látják a fejlődést.

– Tudni kell, hogy a romák elég bizalmatlanok minden újdonsággal szemben. Az ómamák először a családjukon belül keresnek klienseket, hogy kiépüljön a bizalom. Amikor a szülők rájönnek, hogy segít a program, megnyílnak, és egyre többen szeretnének csatlakozni. Szepsiben már el kellett utasítanunk néhányukat, mert egyszerűen nem férnek bele a létszámba – mondja Papp Andrea, hozzátéve, egy-egy ómama legfeljebb 20 gyermekkel foglalkozhat. Reméli, a jövőben országos szinten és Szepsiben is növekszik a számuk.

Időközben egy másik, a programba bekapcsolódott anya érkezik a csemetéjével, és a szomszéd szobában folytatódik a foglalkozás. Amint végez, Irma is csatlakozik hozzánk a konyhában. Elmeséli, hogy példát szeretne mutatni a romatelep lakóinak, hiszen ő is itt nőtt fel, és innen sikerült kitörnie. A férjével együtt jobbra fordult a sorsuk. Tizenkét éve jobb környezetben, saját lakásban élnek. Hat gyermeket nevelnek, akik közül a legidősebb gimnáziumba jár.

Máris akad, aki követni akarja a példáját. Armand elárulja, hogy rövidesen ők is költöznek. Mire ez a cikk megjelenik, talán már az új lakásban, a városban élnek. Pedig a mostani lakóhelyük élhetővé tételére is rengeteg energiát fordítottak. A telefonján mutatja a fényképeket, hogy amikor ide érkeztek, térdig érő szemét, hiányzó ajtók, ablakok, kibontott falak fogadták őket. Munkába járás mellett otthont teremtett a családjának. Szépen berendezett, tiszta otthont, ami igencsak kirí a környezetéből. Ezért is akarnak elmenni innen, hogy a gyerekek emberibb, rendezett környezetben nőhessenek fel.

– Nehéz itt az élet. Ha az ember nem igyekszik, nem dolgozik, vége. Tudom, mert én is nagyon alacsonyan kezdtem. Hála a jó istenkének, feljebb jutottam – mondja.

Irma is megerősíti, hogy nem egyszerű dolog kitörni innen. Sokan kisebb-nagyobb bódékban laknak 6-8 gyerekkel, ahol se víz, se vécé, sokszor az ételre sincs pénz. Kiszabadulni innen óriási kihívás, de nem lehetetlen, csak nagyon kell akarni. Vannak is néhányan, akiken meglátszik az igyekezet.

– Észrevettem, hogy már többen felnéznek rám. Tudják, hogy itt nőttem fel, de kitörtem, kicsit jobban élek, más környezetben, tanultabbak a gyerekek is – mondja. Hozzáteszi, most azon dolgoznak, hogy még egy ómamát találjanak, hiszen ő csak húsz gyerekkel foglalkozhat. Pedig több jelentkező is lenne, de nehéz olyat találni, aki megfelel a feltételeknek, s akit a férje is elenged a negyedévente tartott továbbképzésekre.

Lassan indulnunk kell. Elbúcsúzunk vendéglátóinktól, útban az autó felé még készül néhány fotó. A gyerekek körbevesznek, kíváncsiak, a felnőttek eleinte gyanakodva figyelnek. Az ómama még marad, várja a következő család, mi a mentorával lassan kihajtunk a telepről. Innen is, onnan is integetnek felénk. Reméljük, a továbbiakban is sikeres, eredményes lesz a program. Óriási szükség van rá.           

Megjelent a Magyar7 2020/35.számában.        

Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.