Aki nem dolgozik, ne is egyék
Amióta világ a világ, a termőföld és a mezőgazdaság nagyon fontos szerepet játszik az ember életében. A Galántai Honismereti Múzeum Aki nem dolgozik, ne is egyék nevet viselő új tárlata azt mutatja be, hogyan és milyen eszközökkel végezték a mezőgazdasági munkát az elődeink.
A mezőgazdaság mindig is meghatározta a családok és a közösségek életét, az ismeretek és szokások generációról generációra öröklődtek. Ma, amikor monumentális gépek és fejlett technológiák segítségével végzik a vetést, aratást, betakarítást, már csak ámulni tudunk elődeink nagyszerű, leleményes találmányain és munkaeszközein. Áhítattal vegyes tisztelettel adózunk nekik, akik nemesen egyszerű parasztlogikával hozták létre azokat az eszközöket, amelyeket ma már csak a múzeumokban, vagy öreg házak padlásán, kamráiban, istállókban, pajtákban kutathatunk fel. A poros, meglehetősen kopott, a múlt illatát hordozó tárgyak egy nyugodtabb és dolgos világról regélnek, ahol ideje volt a munkának, az imának és a pihenésnek, ahol a nő asszony volt, a férfi pedig ember, ahol soha nem feküdtek le haraggal, és ahol a kenyér, a gabona és az étel szent dolognak számított.
Ilyen, a paraszti világban használt tárgyak mesélnek a Galántai Honismereti Múzeum új kiállításán, amely nem véletlenül kapta az Aki nem dolgozik, ne is egyék címet, hiszen az éltető föld kemény munkát igényelt, de ez a munka meg is hozta a gyümölcsét. A tárlat azt mutatja be, hogyan és milyen eszközökkel dolgoztak régen a mátyusföldi parasztok. A néprajzosok magyarázata szerint ebben a régióban mindig nyitottak voltak az újításokra, az újszerű technikákra. A Kisalföld Dunától északra elterülő síksága mindig kitűnő táptalajnak számított a gabonafélék, a zöldségek és kisebb mértékben a gyümölcs termesztéséhez.
A tárlatvezetés során a múzeum dolgozói elmesélik, hogy a kiállítás tárgyi anyagát hosszú éveken át gyűjtögették a néprajzosok. Mikor egy-egy darab a kezükbe kerül, először megpróbálják meghatározni, miről mesél az adott tárgy, melyik évből származhat, s csak ezután kerül be az intézmény jegyzékébe. Az új tárlat anyaga közt szerepelnek tárgyak a huszadik századi Kismácsédról, Alsószeliből, Vágáról, Deákiról és Dél-Nyugat Szlovákia falvainak nagy részéből.
A kiállítás tárgyain keresztül a látogató betekintést nyer a galántai régióban élő parasztemberek életébe és munkájába egészen a 20. század közepéig. A tárlat anyaga a munkaeszközök mellett feltárja a mezőgazdasági termelés és a táplálkozás közti összefüggést is. Bemutatja, hogy milyen növényeket és milyen módszerek alkalmazásával termesztettek, és ezeket hogyan használták fel a mindennapi táplálkozásban. A tárlatban szereplő tárgyakhoz fűzött kétnyelvű magyarázatok izgalmas és eredeti információkkal szolgálnak mindazok számára, akik meglátogatják a kiállítást. A néprajz iránt érdeklődő közönség széles ismereteket szerezhet az egykori népi kultúráról, a vetésről, az aratásról, majd a gabona csépléséről, tisztításáról és tárolásáról. A kiállítás fellebbenti a fátylat a gasztronómiai szokások titkairól is. Érdekes például megtudni azt is, hogy például az ünnepi kalácsnak miért tulajdonítottak mágikus erőt a parasztvilágban, ahol a hiedelmeknek és a mágikus praktikáknak egyébként is nagy kultusza volt. Az Aki nem dolgozik, ne is egyék tárlatot október végéig tekinthetik meg az érdeklődők a Galántai Honismereti Múzeum állandó tárlatával egyetemben.
Az intézmény a nyári hónapokban több újdonsággal is előrukkolt. A nyári táborozások időszakában örömmel fogadják az előre bejelentkezett gyermekcsapatokat, és játékos formában magyarázzák, ismertetik meg őket a letűnt világ szokásaival, hagyományaival. A gyerekek kipróbálhatják a teknőben való mosást, a kukoricamorzsoló széket és átélhetik, hogyan dolgoztak a régiek a vidéken. Az új kiállítással indult el a galántai múzeumban a fiatalos és lendületes #fedezzfel projekt, amelynek célja őseink zenei hagyatékának terjesztése és népszerűsítése. A múzeum dolgozói arra biztatják a közönséget, hogy a közzétett kották alapján énekeljenek fel népdalokat, és küldjék el a múzeumnak, ezzel is népszerűsítve a régi világ hagyományait, a mátyusföldi régió zenei kultúráját. Jelenleg olyan aratási népdalok eredeti kottái érhetők el a múzeum internetes felületén, mint például a Búza, búza, de nagy tábla búza… vagy a De sokat is arattam a nyáron… kezdetű népdalok.
A nyár második felében, augusztus 6-án egy másik néprajzi kiállítás megnyitására kerül sor a múzeumban, amely a varrott falvédőket mutatja be. A téma a 20. századi hagyományos népi és városi lakáskultúra bemutatásához kapcsolódik. Újdonságnak számít, hogy az állandó és időszakos kiállításokat július elejétől az érdeklődők már 3D-s prezentáció formájában is megtekinthetik a múzeum weboldalán.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/30. számában)
