Aki kincset keres, közösséget talál
Szűkebb pátriájuk értékeit kutató ifjú diákok és őket ösztönző, lelkes pedagógusok éltetik a Kincskereső mozgalmat. Szakértő zsűri biztatja további munkára a fiatalokat, akik előadásaikkal bizonyítják, aki kincset keres, közösséget talál.
A kétnapos konferencia második napján érkezem a kincskeresőkhöz a galántai City hotel aulájába, hogy elbeszélgessek a mozgalom létrehozójával, és belehallgassak az értékesebbnél értékesebb kiselőadásokba. A közeget jól ismerem, sok kedves baráttal hoz össze a Kincskeresők konferenciája, a felvidéki régiók helyi értékeit kutató gyerekek és pedagógusok találkozója, amelynek végső célja, hogy a megtalált és leporolt emlékeket, hagyományokat az értéktár részévé tegyék.
A diákok előadásában olyan témák kerülnek elő, amelyek kevésbé ismertek, vagy éppen legendásak azokban a közösségekben, ahonnan érkeztek. Pozsonytól a Bodrogközig ismerős arcokat fedezek fel, és már az előadások során érezni lehet, kik lesznek azok a jövőbeli felvidéki magyar fáklyavivők, akiknek egy sorsközösség örökségét át lehet adni, és akik azt tovább is tudják vinni.
A felkészítő tanárok szeretettel és izgalommal figyelik növendékeik előadását, itt sem hagyják magára a kisdiákot, mint ahogy az év folyamán is együtt dolgoztak, kutattak helyi értékek, meghatározó személyiségek, vagy egy közösség sorsát megfordító események után.
A Kincskeresők konferencia szervezője a Mentor TT és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Az előadások évről évre színesebbek, stílusosabbak, alaposabbak. Rácsodálkozom arra, hogy már az egészen fiatal, ötödikes diákok is micsoda szakértelemmel, jól kidolgozott, ügyes retorikával képesek kiállni a történész, a régész, a néprajzos szakma legnagyobbjai elé, és összefoglalni nekik, valamint a közönségnek a kutatás eredményeit.
– Szeretném bemutatni a méhészkedés során szerzett szakmai tapasztalataimat – kezdi előadását a komáromi Munka utcai Alapiskola tízéves tanulója, Asbóth Alex, amikor helyet foglalok a nézőközönség soraiban. Eleinte mosolygok, hogy egy ötödikes gyermek szakmai tapasztalatokról beszél, az előadás során azonban kiderül, a fiút a méhészetet vállalkozásként működtető édesapja már alaposan „kiképezte”, s valóban szakmai segítsége lehet. Alex előadásából egyértelműen kitűnik, nagyon sokat tud már erről a szép hivatásról. Nagyon hiteles, amikor megmutatja a szükséges eszközöket, és a jelenlevők szeme láttára elkészíti az értékes aranymézet. A közönség tapssal, a zsűri az elismerés szavaival és aranysávval jutalmazza a kisdiákot.
Izgalmas pillanatok következnek. Az egyházkarcsai régészeti leleteket bemutató leányok, Végh Bernadett és Antal Emma most szembesülnek azzal, hogy a zsűriben ül Takács Mihály, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója. Az a régész, aki elsőként érkezett ki hozzájuk, hogy segítse a 17. és 18. századból származó leletek feltárását. Takács Mihály magát is felfedezi a munkát dokumentáló fényképeken. A közönség arcára is mosolyt csalnak ezek a pillanatok.
A Kincskeresők idei felhívásában arra is buzdították a diákokat, hogy ne feledkezzenek meg a 75 éves Csemadokról, a szervezet hagyományápoló és értékőrző tevékenységéről.
– Az idei témánk a pünkösdi sortáncjárás volt, ami úgy tudjuk, már csak Gútán hagyomány – kezd mesélni a Vadkerti Kincső és Melečky Dorka páros; ők több mint két hónapot dolgoztak a témán. Mint mondják, ez valóban csemadokos történet.
– Mi őrizzük is ezt a hagyományt. Évekkel ezelőtt már feldolgoztuk az alapokat, és most Szanyi Marika néni biztatására továbbfejlesztettük. Nagyon alaposan dolgoztunk, nem akartunk semmit elrontani. Az is jó, hogy ez nem verseny, mindenki dicsérettel tér haza, és tanulhatunk más régiók diákjainak a kutatásaiból és ötleteket szerezhetünk a további munkáinkhoz. Nagyon érdekes előadások hangzottak el, a néptánccal kapcsolatosak különösen tetszettek nekünk – mesélik a lányok, mielőtt visszaülnének a nézők közé.
Szinte biztos voltam abban, hogy a Kincskeresőkön összefutok Rancsó Andreával, aki az Értéktár Bizottság képviseletében évről évre szervezőként segíti ezt a munkát.
– Az Értéktár nagyon jó kondícióban van Varga Péter elnök irányítása alatt. Most épp egy új rendszert, egy modult fejlesztünk, ahová felkerülhetnek az új értékek – kezdi Andrea, a Felvidéki Értéktár Bizottság korábbi elnöke. A Kincskeresőn kikutatott és bemutatott újdonságok színesítik ez értéktárat.
Andreával arról is beszélgetünk, mekkora esély van arra, hogy a jelenlegi kincskeresők megmaradnak a néphagyomány, a néprajzi értékek kutatása mellett.
– Ha már a tíz százalékuk ezen a pályán marad, akkor nagyon jól fogunk állni évek múlva is. A saját gyerekeimről tudom, hogy a Kincskeresők által megszerzett kompetenciák még a főiskolai tanulmányaik során is segítették őket. Megtanultak adatokat feldolgozni, jegyzetelni, információkat gyűjteni, kommunikálni, és alkalmazkodni az élet kihívásaihoz. A néprajz lehet, hogy kötött dolog, de az elemei ott élnek a közéletben. Nem megújítani kell, hanem visszatérni a gyökerekhez, ott vannak az értékek. A kutatási formák mára már sokkal letisztultabbak, de figyelembe kell venni azt is, hogy nem minden iskolának, diáknak ugyanolyanok a technikai lehetőségei. Az egyszerűségre való törekvés itt is kifizetődő.
Szanyi Mária matematika–fizika szakos pedagógus és néprajzos máig a Mentor TT kulcsembere, az ifjú tehetségek támogatója, a Kincskereső mozgalom megálmodója és létrehozója.
Számos teendője miatt csak röviden tudunk beszélgetni a konferencián, de nagy örömmel emelte ki, hogy a mozgalom idén rekordot döntött, hiszen 64 csapat jelentkezett. Először érkeztek diákok a Bodrogközből is, a mocsári teknősök témáját dolgozták fel néprajzi szempontból.
– Hatvan előadást hallgattunk meg két nap alatt, négyen betegség miatt nem tudtak eljönni a galántai konferenciára. Óriási értéknek tartom, hogy az iskolák a kikutatott témákat, az elkészített anyagokat be tudják építeni az oktatási, nevelési folyamatba is.
Az idei előadások során megismerkedhettek az érdeklődők többek között az orvosi piócák szerepével a népgyógyászatban, a szentpéteri borászat, vagy a felsőszeli falusi disznóvágás történetével, az alsószeli Csemadok-alapszervezet 75 évével, a nádszegiek a templomuk, öreg temetőjük, a Bencze-ház és a 2006-os nagy árvíz történetét mutatták be.
A szakmai zsűriben Szanyi Mária néprajzkutató, tanár, B. Kovács István gömörológus, Takács Mihály régész, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója és Bukovszky László történész, a Galántai Népművelési Központ igazgatója, valamint Novák Veronika, a vágsellyei levéltár valamikori igazgatója foglalt helyet. Marika néni hozzáteszi, a Kincskeresők azért is ilyen sikeres, mert egy jól összeszokott csapat áll a kulisszák mögött. A szervező csapat, Rancsó Andrea, Horváth Jutka, Szabó Jutka, Szetyinszky Veronika, Narancsík Szilvia már szavak nélkül értik egymást. Most pedig Kiss Anita Petőfi- ösztöndíjas is a csapat hasznos tagja lett. Valójában nélkülük nem lenne ilyen jó hangulatú, pörgős a konferencia.
– A Kincskeresők megfertőzött, jövőre is szeretnék visszatérni, és remélem, ebből a fertőzésből sosem gyógyulok ki – nevet fel az értékelő bizottság gömöri tagja, B. Kovács István, aki első alkalommal ült a zsűri székében.
A magát gömörológusnak nevező régész, néprajzkutató nagyon örült annak, hogy a főszervező Szanyi Mária meghívta a konferenciára. Élvezettel hallgatta a különféle témákban született sokszínű előadásokat. Mint mondta, egyetlen közös motívum volt ebben a sok előadásban, mégpedig a szülőföldhöz, a helyhez való őszinte ragaszkodás.
– Egy kutatónak nem lehet más feladata, mint az adott „helyen” élő emberekben megkeresni az egyetemes, élő emberi vonásokat. Izgalmas volt hallgatni a jól felkészült gyerekeket, és jó, hogy lehetőséget kapnak a szakmai előadásra – ha úgy tetszik – idegen közegben. Ezeknek a gyerekeknek az élete majd alakul, és biztosan emlékezni fognak arra, hogy a Kincskeresők mozgalmában készítették az első kutatásaikat, itt tarthattak hivatalos keretek között előadást. Ezek az emlékek, tapasztalatok mindennél fontosabbak. A szakmaiságon túlmenően fontosnak tartom az egyén helyhez való viszonyát. A szülőföld érzelmi kötődést ad, és általa ismerhető meg az egész világ – zárta szavait B. Kovács István gömörológus.
Megjelent a Magyar7 2024/48.számában.
