Aki elhozta a mosoly országát
A hétvégén Királyhelmecen a Bodrogközi Magyar Közösség Házában emlékeztek meg Lehár Ferenc születésének 150. évfordulójáról.
A műsor két szereplője közül Balogh Mónika a zeneszerző életét elevenítette meg, míg Dégner Lilla, a kassai Thália Színház művésznője Lehár dalait mutatta be.
Az ünnepeltről a nagyérdemű megtudhatta, hogy apja morva, édesanyja elmagyarosodott német családból származott, így a szülők közül az apa keveset tudott magyarul, a mama alig beszélt németül, ezért nehezen tudtak kommunikálni.
A szakmában híres fiúk nemzetisége komoly vita tárgyát is képezte. Az viszont tény, hogy a kis Ferenc 12 éves koráig csak magyarul beszélt, igaz, életének nagyobb részét Ausztria területén töltötte.
Gyerekként került a prágai konzervatóriumba is, ahol hegedülni tanult, Antonín Dvořák pedig zeneszerzést tanított számára. Az ismert mester azt tanácsolta az ifjú Lehárnak, életét csak a zeneszerzésnek szentelje. Tanulmányai befejezése után Lehár Losoncra szegődött a 25. gyalogezredhez, ahol lehetőséget kapott arra, hogy ott zeneszerzővé és zenekarvezetővé fejlődjön.
Döntő fontosságú volt életében az 1902-es év, első operettjének, a Bécsi nők címűnek a sikere, majd három évvel később a Víg özvegy megjelenése.
Összesen 31 operett született zenei műhelyében, és ezekkel meghódította az egész világot.
Utolsó művét Giuditta címmel írta. A közönség ugyan vastapssal jutalmazta a mű premierjét, ám a kritika élesen bírálta. Ekkor hagyott fel végérvényesen a zeneszerzéssel. Lehárt 1934-ben a Magyar Filharmónia tiszteletbeli tagjává választotta, 2001-ben énekversenyt indítottak a nevével. Mivel október 24-e halála időpontja, Kálmán Imre viszont október 24-én született, így ez a nap lett a magyar operett emléknapja.
