Ajnácskő, a tündéri falu
A legenda szerint, amikor Huba vezér seregével a Gortva völgyébe érkezett, csodás látvány fogadta. Egy magányos hegycsúcson büszke vár tornyai meredtek az ég felé. Huba mellett lovagolt leánya, Hajnácska, aki elfoglalása után apjától megkapta a várat, amit róla neveztek el Hajnácskőnek. (Dienes Adorján nyomán).
A község fölé magasodó várrom ma is azonnal megragadja az érkező figyelmét. A hegytetőről, ahová tanösvény vezet, csodás panoráma nyílik a Medves vidékére. A falu egykor a vár tartozéka volt, földművesek, pásztorok lakták. Később több nemesi család birtokát alkotta. A török uralom alatt elnéptelenedett, aztán újratelepült. Ajnácskő kataszteréhez számos természeti kincs tartozik. Ilyen a Ragács tűzhányó, amelyen megmaradt az egyik kráter. A Csontos-árok, amely néhány éve zafírlelőhelyként is kezd ismertté válni. Szintén érdemes ellátogatni a Zabodára vagy a Szár-kőre, de Ajnácskőről indul a Pogányvárhoz vezető turistaösvény is.
A falut egykor pezsgő gazdasági élet jellemezte. A II. világháború után megépült a téglagyár, a kőbánya és péküzem nyílt. Napjainkban egyik sem működik. A helyi tésztagyár, illetve néhány építkezési vállalkozó biztosít munkalehetőséget a falusiaknak, akik nagy része Fülekre, Rimaszombatba és Magyarországra jár dolgozni. A mintegy 1150 lakost javarészt magyarok alkotják.
Poprocký Iván 2018 decemberében került a település élére, előtte nyolc évig képviselőként vett részt az önkormányzat teendőiben. Mint mondja, elődje kimagasló munkát végzett, neki köszönhető Ajnácskő rendezettsége és a falu másik büszkesége, a római katolikus templom építtetése, amelyet Novák István Ybl-díjas építész tervei alapján 1995-ben emeltek. Alapkövét 1991-ben II. János Pál pápa szentelte fel.
Az új polgármester elődje nyomdokaiba lépve szeretné a falut a fejlődés útján tovább vinni. Nincs könnyű dolga, hiszen mindössze két éve viseli hivatalát, mostanában pedig a koronavírus-járvány is új kihívások elé állította. Ennek ellenére a közel két év alatt sikerült jó néhány fejlesztést elérnie. Pályázatok segítségével két új önkormányzati munkahelyet teremtettek, önköltséggel rendbe hozták a szabadtéri színpadot, amit gyakran használnak közösségi rendezvények megtartására. A futballpályán felújították az öltözők feletti szobákat és a fürdőszobát, így már szálláslehetőséget is tudnak kínálni az idelátogatóknak, mondja a polgármester. De a sor ezzel nem teljes, hiszen több benyújtott pályázatuk elbírálás alatt áll.
A járvány kapcsán lehetőség van 50 ezer euró értékben eszközökre pályázni. Ebből a támogatásból permetezővel ellátott traktort vásárolnánk, amivel az utcákat és a nyilvános tereket tudnánk fertőtleníteni. Szeretnénk megújítani a kultúrház szociális helyiségeit, szóróanyagokkal és közösségi fórumokkal reklámozni a falu természeti örökségét. Az egykori téglagyár udvarán beton térköveket gyártani, ezenkívül a Durendai út aszfaltozására nyújtottunk be projektet. Égetően fontos lenne a községháza épületének a felújítása. Utóbbira már többször pályáztunk, eddig sikertelenül, de szeptemberben újra megpróbáljuk.
Ami viszont biztos siker, az a szennyvízelvezetés kiépülése, amivel pont kerülhet egy több mint 10 éves pályázat végére, valamint egy közösségi központ létrehozása, ahol iskola utáni foglalkozásokat és különféle műhelymunkákat biztosítanak majd főként roma lakosok számára, és a munkanélküliek is fejleszthetik magukat a szakmunka területén. A községben óvoda és kisiskola, valamint nyugdíjasotthon is működik. Az óvoda kapacitása 21 fő, bár mindig nagy a túljelentkezés. Jelenleg a szociális helyiségek rekonstrukciója zajlik az épületben. Az alapiskola alsó tagozatos, benne 37 gyermekkel. Az időseket pedig nyugdíjasotthon várja, ahol harminc ember lelt második otthonra.
Az ajnácskőiek összetartó közösség. Ezt bizonyítja az is, hogy önkéntes munkával évente szerveznek vártisztító hadjáratot, illetve két éve néhányan nekifogtak a Csevice-kutak tisztításának. A település ugyanis egykor a Csevice-pusztán épült gyógyfürdőjéről is nevezetes volt, ezt azonban a 19. században megszüntették. A terület rendbetételét követően pihenőzónát szeretnének itt létrehozni.
Az összefogás a közösségi kultúra szervezésében is érezhető. A korábban Szamos Zsuzsa által vezetett, rendkívül tevékeny Csemadok-szervezet irányítását néhány éve Mikó Alexandra vette át, aki a fiatalításra, a minél szélesebb korcsoport megszólítására helyezi a hangsúlyt.
Igyekszem tartani a korábbi tempót. Hála istennek, egyre többen jönnek a gyűlésekre és a rendezvényekre. Évente 18–20 eseményt szervezünk, ami falusi viszonylatban nem kevés. Az idén a járvány miatt az év első fele eseménytelenül telt, viszont június 4-én, a nemzeti összetartozás napján már megtartottuk a közkedvelt pikniket a Tenkes-tetőn.
A Csemadok az évet általában februárban kezdi a kiszebábégetéssel. Ezt követi az évzáró, a március 15-i megemlékezés. Havonta többször szerveznek különféle témájú klubesteket és túrákat a környék nevezetességeihez. Nyáron megemlékeznek a nemzeti összetartozás napjáról és az államalapítás ünnepéről. A közkedvelt augusztusi Váralja Fesztivált kétévente szervezik, ősszel pedig újra indulnak a klubestek és mindig van színházi előadás is. Az évet általában az adventi kézművesvásárral zárják.
– A helyi óvodával és kisiskolával is remek a kapcsolatunk. A gyerkőcök műsora gyakran színesíti a kulturális rendezvényeinket, általuk pedig az egész családot sikerül egy-egy eseményre elcsábítani – teszi hozzá Alexandra.
Azt már a polgármester teszi hozzá, hogy az önkormányzat és a Csemadok-alapszervezet közt rendkívül jó a kapcsolat. Segítik egymást, és a falu anyagilag is támogatja a szervezetet. Ajnácskőn a sportegyesület is rendkívül aktív. Négy futballcsapatuk van, az U11, U15, U19 és az öregfiúk, így 8 évestől egészen 60 éves korig mindenki focizhat. Büszkék az önkéntes tűzoltókra is, akik állandó készültségben vannak. Az idén már 13-szor riasztották őket különféle tűzesetekhez, áradásokhoz. Tavaly sikerült egy új, 5 fős csapatot kiiskoláztatni, akik rendszeres résztvevői a versenyeknek, és helyben is szerveznek megmérettetéseket. Az önkormányzat ezúton is köszöni a munkájukat.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/36. számában.
