Ahány arab, annyiféle
Tárik Meszár, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója volt a vendége annak a beszélgetésnek, amely az arab gondolkodás, kultúra és vallás világába vezette be a jelenlévőket a dunaszerdahelyi MCC Felvidék központjában.
Csak részben tükrözte a beszélgetés egészét a Keleti és csavaros? (Beszélgetés az arab kultúráról és észjárásról) hívócím, de személy szerint ezt egy cseppet sem bántam, mivel ettől függetlenül is sok olyan érdekes dolgot tudtam meg az arab emberekről és kultúráról, a muszlim világról, amelyet azelőtt csupán felületesen, vagy még úgy sem ismertem.
Tárik Meszár beszélgetőtársa Pomichal Krisztián, az MCC Felvidék igazgatója volt, aki egy sajátos felütéssel kezdte az estét. Mint mondta, Ady Endrétől kezdve, Németh Lászlót át Illyés Gyuláig sokan foglalkoztak már azzal a kérdéssel, hogy mi a magyar, ki a magyar. Nemcsak írók, közgondolkodók, hanem filozófusok, történészek is, azonban senki sem igazán tudta pontosan definiálni ezt egy 15 milliós nemzet esetében.
Lehet-e a nagyjából 450 milliós arab tömeg esetében definiálni, hogy mi az arab, ki az arab? Tárik Meszár szerint ez az egymillió dolláros kérdés még annak ellenére is, hogy definíciók léteznek.
Például Rostoványi Zsolt, a Corvinus Egyetem korábbi rektora szerint az arabság nemzeti és etnikai ismérven alapuló geokulturális fogalom, de ezzel nem nagyon kerültünk közelebb a megoldáshoz, hangsúlyozta a vendég, aki szerint leginkább az számít arabnak, aki magát kulturálisan és etnikailag is annak tartja.
Sajnos a sajtóban gyakran kizárólag az arab etnikumhoz kötik a muszlim vallást (és ez az európai köztudatban is teret nyert), miközben nem mindenki arab, aki muszlim és fordítva. Fontos tudni, hogy nemcsak Észak-Afrikában vannak keresztények, hanem a Közel-Keleten is élnek őshonos keresztény közösségek, például Irakban, Szíriában vagy Jordániában.
– húzta alá Tárik, aki édesapja után félig arab származású, kiválóan beszéli a nyelvet és természetesen több arab országban is járt már.
Nemcsak a keresztények, hanem az arabok is Ábrahámtól származtatják magukat, sőt, a muszlimok iszlám prófétaként tekintenek Ábrahámra, ugyanis második feleségétől, Hágártól született meg Mohamed elődje, Izmael.
– nyomatékosította az est vendége. Idővel nagyon sok országot arabizáltak (például Irak, vagy az észak-afrikai országok is ilyenek). Tárik szerint egyértelműen Mohamed próféta hatására hódított teret a muszlim vallás a 7. századtól kezdődően, bár igaz, hogy például ma is vannak arab keresztények, bár a számarányuk kicsi és egyre inkább fogyatkoznak, de erre még a későbbiek folyamán visszatérünk.
Az arab észjárás viszont nem egységes, mert az egész régió, az egész arab világ rendkívüli módon megosztott. A területen ugyanis nagyon sokféle etnikum, illetve vallási csoport él. Inkább az a jellemző, hogy például egy közel-keleti keresztény hasonlóan gondolkodik, mint egy közel-keleti muszlim, tehát az észjárást inkább a földrajzi és az etnikai hovatartozás befolyásolja.
Az arabok megosztottságának az oka eleve abból fakad, hogy 22 országban élnek, amelyek eltérő gazdasági és politikai vonalak mentén fejlődtek ki. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy nagyon sok arab országot gyarmatosítottak az elmúlt évszázadokban, elsősorban Franciaország és Nagy-Britannia. És ezek különálló államok, tehát azt lehet mondani, hogy ezek az országok etnikailag is különböznek egymástól, hiszen például egy egyiptomi nagyon más, mint egy iraki ember. A további különbözőségi faktor az egyes népcsoportok gyökerei. Az egyiptomiak zöme például kopt származású, és ők az asszíroktól eredeztetik magukat.
Az irodalmi arabot kissé „cikinek” is érzik, ha már mindenképpen meg szeretnék érteni egymást, akkor inkább az egyiptomi arabhoz nyúlnak, hiszen Egyiptom a kultúra, az irodalom, a film fellegvára, és ugye azt mindenkinek értenie kell... Ha a saját nyelvjárásukban beszélnek az egyes arab államokban lakók, ugyan megértik egymást, de a keleti és nyugati területek között azért nyelvileg elég nagy eltérések vannak, így köztük a kommunkáció már inkább középfokú, mint felsőfokú.
Azt is megtudtuk, az arabokra is jellemző, hogy egy bizonyos ország lakói többre tartják magukat a másikénál.
Nyilván sok sztereotípia él a fejünkben a muszlimokról, és a más vallásokhoz illetve a nőkhöz való viszonyukról is sok negatívum forog közszájon Európában, főleg a kontinens középső és keleti részén. Persze nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, tartja a szólásmondás.
A nagyobb városokban az elmúlt évtizedben pozitív változások történtek ezen a téren, mert még a rendkívül konzervatív Szaúd-Arábiában is 2017 óta nagyon sok nő például egyetemen tanul(hat), karriert épít(het). Azt azért nem igazán lehet tudni, hogy ez az adott állam részéről mennyire őszinte lépés, mert vannak arra utaló jelek, hogy mindez igazából csak az eszköz arra, hogy elfogadtassák magukat a világgal, vagy hogy jobb üzleteket tudjanak kötni. Kiváló példa erre az Európai Unióval tárgyaló szaúdi bizottság, amelynek a három vezetője nő. Azt sem szabad azonban letagadni, hogy azokban az államokban, ahol az iszlám az uralkodó vallás, ugyan kifelé egy szekuláris állam képét próbálják sugározni, hiszen van parlament, vannak választások, de a vallási vezetők és gondolkodók nagyon nagy befolyással vannak a politikai döntésekre is.
Az iszlám radikalizmus nemcsak a világban, hanem az iszlám országokban is súlyos probléma, ahol szintén nem igazán örülnek neki és próbálják visszaszorítani. Ettől függetlenül titokban szerveződve nagyon sok problémát okoztak az elmúlt 20 évben, legfőképpen Irakban és Szíriában, de előfordul máshol is, példának okáért Egyiptomban.
Az sem mindegy, hogy síitákról vagy szunnitákról van szó, ugyanis ők sem kedvelik egymást különösebben, nem vállalnak közösséget egymással. Arab egység tehát nem létezik, emiatt nem is életszerű, hogy valamikor a jövőben az arabok majd egy államban egyesülnének. 1958 és '61 között már volt erre próbálkozás, de meghiúsult, mert az egyik állam a másik fölé akart kerekedni.
A saría, vagyis az iszlám erkölcsi, morális vezérelve, ami az iszlám teológiai rendszerében az Isten által meghatározott helyes viselkedés, szubsztanciális jog, vallási törvény az iszlám államokban általában a családjogra és a hagyományokra korlátozódik. A különböző arab országoknak a jogrendszerei ugyanis kevertek, ami azt jelenti, hogy a francia és az angol (tehát az egykori gyarmatosítók) jogrendszerét keverik a saría elemeivel. Ettől függetlenül az Európában élő muszlim közösségek időnként „bepróbálkoznak”, és szeretnének a saría alapján törvénykezni a saját közösségeiken belül. A saría az iszlám forrásoknak, de főleg az elsődleges forrásnak, a Koránnak az értelmezését jelenti, ami távolról sem egységes az arab világban.
Annak ellenére, hogy a Korán (és a Biblia is), tiltja a babonákat, a muszlimok kifejezetten babonásak. Az arab világban nagy keletje van például a szemmelverés elleni amuletteknek. Azt sem tűrik, ha valaki balkezes, mert szerintük a bal a „tisztátalan” oldal. Így aztán mindenkit átszoktatnak jobb kézre, és nem érdekli őket, hogy ennek milyen következményei lesznek. (Ilyenkor sok 40 fölötti középkelet-európainak a szocializmus jut eszébe...)
A Migrációkutató Intézet munkatársaként Tárik Meszár számos közel-keleti és észak-afrikai országban járva terepkutatásokat végzett, főleg az ottani keresztények körében.
A biztonsági helyzetük mostanában aránylag kielégítő, de néhány éve 100 ezren menekültek el az országból a támadások miatt. Az egyiptomi keresztények helyzete jobb, mint máshol, de ott is 2016 környékén azért nagyon sok terrortámadás történt, és ellátogattam egy ilyen templomba, amit felrobbantottak 2017-ben. Elmentem 2021–2022 környékén oda, már újra lett építve, és most a helyzetük jó és stabilabb, de nem lehet tudni, hogy mikor lesz olyan politikai vezető, aki teret enged a radikalizmusnak.
Marokkóban Tárik a migrációs helyzetet kutatta. Az országban nagyon magas a munkanélküliség, a mezőgazdasági termelés teljesen visszaesett, óriási szárazság van. Az állam nem segíti a mezőgazdasági termelőket, és emiatt Szerbiában (Tárik a magyar határhoz közeli vajdasági erdőkben lévő migránsok körében is kutakodott) is nagyon sok marokkói mezőgazdasági szakmunkással találkozott, mert egyszerűen abbahagyják a munkát, és jönnek Európába.
– hangsúlyozta Tárik Meszár, aki a beszélgetés után a közönség kérdéseire is válaszolt.
