A zene megtartó erő
Nagyszabású kórustalálkozóval ünnepelte újjáalakulásának 30. évfordulóját a Jázmin Nőikar. Ragyolcon a ’70-es évek elejétől egészen 1988-ig működött női kar Csaba Miklós karnagy vezetésével, majd nyolc év szünet után ismét megfogalmazódott az igény a kórus megalapítására. Molnár Zsuzsa kultúraszervező és Koronczi Eszter felkérésére toborozni kezdték az asszonyokat, és 1996 januárjában összeállt a húsztagú, csak hölgyekből álló népdalkör.
Ekkor kérték fel karnagynak Tóth Ágnest, aki a mai napig a kórus szakmai vezetője. A ragyolci Művelődési Központ és a Csemadok helyi alapszervezete mellett működő kórus 2004-ben felvette a Jázmin Nőikar nevet. A közös éneklésnek a régióban nagy hagyománya van. A népdal szeretete és a hagyományok ápolása a község fiatalabb és idősebb lakosainak is a szívügye.
A női kar próbájára érkezem. A helyi kultúrház egyik helyiségében alakították ki a próbatermet, itt találkoznak minden héten a hölgyek, akik a sok év alatt igazi baráti társasággá kovácsolódtak. Nagy szerepe van ebben Tóth Ágnes szakmai vezetőnek, és Márton Mária kóruselnöknek is. A jelenleg tizenhét főt számláló csoportot főleg idősebb hölgyek alkotják, 60-70 éven felüliek, egy 80 éves, néhány 50 év fölötti és egy huszonkét éves leányzó. Tóth Ágnes azt tapasztalta, hogy a mai fiatalok nem igénylik az ilyesfajta közösséget. Ezért is örültek nagyon, hogy egy huszonéves is csatlakozott hozzájuk.
– mondja Ágnes, aki szerint a zenének nemcsak esztétikai, hanem megtartó szellemi ereje is van.
– Szükségét érezzük ennek az összetartó erőnek, a zene boldogabbá tesz mindnyájunkat. Igyekszünk egymást megérteni, segíteni a másikon, örülni a sikereinknek, és tiszteljük, szeretjük egymást így 30 év elteltével is. Születésnapokat, összejöveteleket szervezünk, amelyeken jókat beszélgetünk, nevetünk, táncolunk, szórakozunk. Mi egy nagyon jó, összetartó csapat vagyunk, ezért is tudunk ilyen jól működni – emelte ki a karnagy.
Az eltelt évek során a női kar repertoárja sokat fejlődött. Ágh Tibor népdalgyűjteményei mellé bekerültek a műsorukba Kodály Zoltán, Bartók Béla, Bárdos Lajos, Kerényi György, Járdányi Pál, Jagamas János és Karai József kórusművei. A kórustagok megkedvelték a többszólamú műveket, és a harmóniák által sokkal jobban fejlődött a hallásuk is.
– Háromszólamú műveknél például van két „idegen szólam”, amely zavaró lehet, ha nem tisztán éneklik el. De ha tisztán hangzanak fel együtt, az maga a gyönyörűség. És ezt már tudatosan felismerik a kórustagok, igyekeznek minél tisztábban énekelni. Ehhez rengeteg gyakorlás és türelem szükséges.
Most már így, 30 év után elmondhatom, hogy sokkal könnyebb dolgoznom velük, gyorsabban tanulnak meg új kórusműveket és népdalokat. Az elmúlt években kibővítettük a repertoárunkat gospelekkel, spirituálékkal, musicalekkel és könnyűzenei feldolgozásokkal is. Több 20. századi, ma is élő zeneszerző műveit is érdekesnek találtuk. Különleges ritmikájuk, dallamviláguk van. A kórustagok ezeket nagyon kedvelik, na meg persze a közönség is – hangsúlyozza a karnagy.
Tóth Ágnes hozzáteszi, minden egyes fellépésre, versenyre, kórustalálkozóra, itthon vagy külföldön egyaránt, nagyon büszkék. A hölgyek hozzáállása a munkához a próbákon és a fellépéseken egyaránt példaértékű.
– tette hozzá zárszóként.
A női kar a környékbeli és magyarországi hagyományőrző fesztiválok, népdalversenyek, valamint kórusversenyek, fesztiválok és kórustalálkozók rendszeres résztvevője, de felléptek már Erdélyben, Lengyelországban és Csehországban is. Fennállásuk óta elnyerték a Nógrád Közművelődéséért díjat, a galántai Kodály Napokon is szerepeltek. Jelenleg is készülnek az Országos Minősítő Versenyre, amely idén májusban lesz.
Karnagyuk, Tóth Ágnes, 2020-ban a Magyar Kultúra Napja alkalmából megkapta a Csemadok Országos Tanácsának Közművelődési Díját Galántán, valamint birtokosa a Comenius Emlékplakettnek is. A Jázmin Nőikar meghatározó szerepet tölt be Ragyolc kulturális életében. Valószínűleg a lelkesedés, a közösségi erő az, ami összetartja őket, hiszen a tagok többsége már évek óta erősíti a csapatot. Maradjon ez így még nagyon sokáig!
Az írás megjelent a Magyar7 2026/7. számában.
