A versvándor nyara
Sokan próbálják a nyári szabadságukat augusztusban kivenni. Tóth Péter Lóránt Pro Cultura Hungarica-díjas versvándort kérdeztük, ő hogyan tölti a nyarat.
A versvándornak is jut ideje a pihenésre?
Egykori tanárként azt hiszem, én mindig tanévben fogom mérni az idő múlását. A versvándoros „főszezon” szeptembertől június végéig tart, de hála istennek nyáron is vannak meghívásaim.
Még a tanév végén több alkalommal jártam a Felvidéken, ahova újra és újra mindig nagy örömmel térek vissza, hiszen apai ágon a családom innen származik. Nagyanyámat lánykorában az Érsekújvár melletti Andódról telepítették ki. Eddig több mint ötven felvidéki településen jártam, több mint száz előadással. Elmondhatom, hogy generációk nőttek fel irodalmi és történelmi témájú előadásaimon.
Ezek a fellépések sokszor kis településekre is eljutnak. Hogyan sikerült ezt megvalósítani?
A verstalálkozások nagyban köszönhetőek annak is, hogy az elmúlt évtizedben kitűnő szakmai és emberi kapcsolatot sikerült kialakítanom a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével és a szövetség vezetőjével, Fekete Irén elnök asszonnyal. A szövetséggel karöltve olyan kis településekre is eljuttattuk a verseket, ahova nem, vagy nagyon ritkán jut el ilyen jellegű műsor.
Öröm számomra, hogy a Lakiteleki Népfőiskola és Lezsák Sándor elnök úr támogatásával meglátogathattam a Kárpát-medencei népfőiskolákat. Így jutottam el a Martosi Népfőiskolára, velük együttműködve Martosra és a komáromi Eötvös Utcai Alapiskolába is elvittem a műsoromat. Bízom benne, hogy a Lakiteleki Népfőiskolával ősszel is folytatódik a közös munka.
Ha éppen nincs fellépése, mivel telik az idő? Mit csinál a versvándor szabadidejében?
Jelenleg otthon, Kunszentmiklóson vagyok, és igyekszem minél több időt együtt tölteni a feleségemmel és két kisfiunkkal. Közben persze új szövegeket tanulok, és új előadások témáin gondolkodom.
Megjelent a Magyar7 2025/32. számában.
