A védőoltások 300 éves történelme a Felvidéken
Ki volt Pozsonyban a védőoltás első úttörője? A város melyik részében kaphatták meg a szegény családból származó gyerekek ingyenesen a védőoltást? Melyik Pozsonyhoz közeli faluban történt sikeres vakcináció, amelyről a lapok is beszámoltak?
A Pozsonyi Városi Levéltár, a Pozsonyi Kifli Polgári Társulással együttműködve egy videót tett közé, amely a védőoltások történelmébe nyújt betekintést Felvidéken.
„Történelmünk során évezredeken át számos betegség tizedelte az emberiséget. Leghírhedtebb és legszörnyűbb talán a pestis volt, aminek sok városban oszlopok állítanak emléket. A pestis mellett azonban számos egyéb kór is sújtotta elődeinket, ilyen volt például a kolera, a tuberkulózis vagy a feketehimlő. Ez utóbbiból a védőoltások története is eredeztethető” – ismerteti a videó elején Štefan Hrivňák, a Pozsonyi Városi Levéltár munkatársa.
A történelmi Felvidék területén már 300 évvel ezelőtt megkezdték a védőoltások alkalmazását. Raymann János Ádám eperjesi orvosdoktor volt az, aki Magyarországon elsőként, Európában pedig az elsők között oltott feketehimlő ellen.
1767-ben Mária Terézia is elkapta a feketehimlőt. A királynő túlélte a fertőzést, ugyanakkor leánya, Mária Jozefa, belehalt a betegségbe.
Az uralkodó ezért a következő évben magát és gyermekeit is beoltatta. A királynő ugyanis három gyermekét is a feketehimlő miatt veszítette el. A gyermekhalandóság ebben a betegségben azokban az időkben 20-40 százalék között mozgott.
Az oltási módszert, amelyet Mária Terézián is alkalmaztak, variolizációnak nevezik (az oltóanyag feketehimlő-vírust tartalmazó gennyminta volt, az orvos sebbe dörzsölte a gennyet, így próbálta enyhíteni a betegség lefolyásét és elérni az immunizációt). Bár a királynőn kívül számos orvos, pap és értelmiségi is támogatta a variolizációt, az sosem vált orvosi gyakorlattá.
1796-ban azonban fordulópont következett a védőoltások terén. Edward Jenner angol orvos felfigyelt arra, hogy a tehénhimlő nevű, igen enyhe vírusos betegségen átesettek nagy része immunis lett a feketehimlőre. Előbb tehénhimlővel, majd feketehimlővel oltott be gyermekeket, és figyelte a betegség jelentkezését. Rendkívül ígéretes eredményeiről később tanulmányt is írt.
Ez az oltási módszer a vakcináció elnevezést kapta, a latin vacca szóból, ami tehenet jelent. Jenner eredményeire bécsi szakemberek is felfigyeltek, és lassan gyakorlatba ültették a vakcinációt.
A módszer Bécsből Pozsonyba is eljutott, ahol a pozsonyi orvosok körében komoly híveket szerzett, akik a vakcináció első népszerűsítői közé tartoztak Magyarországon.
A Pressburger Zeitung 1801. június 9-én címlapon számol be egy sikeres éberhardi vakcinációról. Schönbauer Mihály pozsonyi orvosdoktor hat gyermeket oltott be Balassa Ferenc gróf jelenlétében, és a vakcináció ötüknél sikeres volt. A lap örömét fejezte ki, hogy Pozsonyban is terjed az új orvosi módszer, és ezzel a szerkesztőség egyértelműen kiállt az oltás mellett.
Az új orvosi módszert csakhamar a Magyar Királyi Helytartótanács is támogatta, és 1804-ben kiadta első rendeletét a himlő „oltonyozásáról”.
A városi és megyei orvosokat részletes utasításokkal és szakértői tanulmányokkal látták el, amelyek segítségével megismerkedhettek a betegség természetével, valamint a variolizáció és a vakcináció módszerével.
Schönbauer Mihály orvosdoktor kollégái – Endlicher Ignác, Kolbányi Pál és Huszty Tivadar is kiálltak a vakcináció mellett. Ezek az aktívan oltó pozsonyi orvosok tanulmányaikban és cikkeiben is oltásra buzdították a nagyközönséget.
Kolbányi Pál 1803-ban egy újsághirdetést tett közé, amelyben a város szegény lakosait igyekezett meggyőzni a védőoltást fontosságáról. Kolbányi rendelője a Ventur utcában volt, ahol 11 és 12 óra között ingyen oltotta az alacsonyabb társadalmi státuszúak gyermekeit.
Az említett orvosok és az országban tevékenykedő számos kollégájuk erőfeszítései ellenére sokáig tartott, míg a vidéki lakosság körében is elterjedt a vakcináció. A nagyobb városokban azonban egyre javult az oltási helyzet, amelyről korabeli dokumentumok is tanúskodnak.
A pozsonyi városi levéltárban például fennmaradt egy olyan oltási igazolás, amely arról tanúskodik, hogy 1846 júniusában egy Emma nevezetű kislányt háromnegyed éves korában beoltottak.
A kislány szülei ezzel a papírral igazolták a vakcinációt, amikor Pozsonyba érkeztek. Ez alapján elmondható, hogy polgári körökben a kisgyermekek himlőoltása lassan normává vált.
A védőoltások elterjedését a Felvidéken az Osztrák-Magyar Monarchia törvényei is elősegíttették, majd Csehszlovákia megalakulása után is bevezették a kötelező védőoltást.
