A változás és a fejlődés útján
A Regionális Pedagógustámogató Központok (RCPU) 2022 óta tevékenykednek az alapfokú oktatás új tantervi alapelveinek és céljainak megvalósítása érdekében. Emellett azért is kezdeményezte megalapításukat a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos, Kutatási és Sportminisztériuma, hogy az ország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének egyik kulcsfontosságú reformjaként elősegítse a pedagógiai vezetők szakmai felkészítésének támogatását és segítséget nyújtson a régiók pedagógusai számára mentorálás és tanácsadás formájában.
A központok nyílt pályázatok alapján fokozatosan jöttek létre egymás után három hullámban. 2022 és 2023 szeptemberében 16-16, 2024-ben pedig további 8 központ kezdte meg tevékenységét; jelenleg tehát összesen 40 központ működik, lefedve az ország teljes területét.
– fogalmazta meg Urbán Péter, az Oktatási Innovációk Tantervi Osztályának munkatársa, aki a Regionális Pedagógustámogató Központokért felel.
Második célként a partnerségek kialakítását nevezte meg.
– A 40 pedagógustámogató központot nem közvetlenül az állam működteti, hanem minden térségben egy regionális partner, civil szervezet, oktatási intézmény vagy önkormányzat, amely létrehozza és működteti a központot. A harmadik cél sem kevésbé fontos: az ún. leadership megerősítése a pedagógusok körében.
A szakember hangsúlyozza, hogy a központokban dolgozó mentorok legalább 75 százaléka aktív pedagógus a saját régiójában; félállásban továbbra is tanítanak, a munkaidejük másik felében pedig mentorként segítik kollégáikat. Ehhez célzott, intenzív mentorálási képzést kaptak, és további szakmai továbbképzéseken is részt vesznek.
– Tudatos döntés volt, hogy gyakorló pedagógusok töltsék be ezt a szerepet, mert egy tanár hitelesebben és könnyebben tud segíteni egy másik tanárnak; ráadásul nem egy távoli régióból érkezik, hanem a saját térségéből, így jól ismeri a helyi környezetet és az iskolák valós helyzetét.
A lévai központ létrehozása és működtetése céljából csupán egy helyi intézmény jelentkezett a nyílt felhívásra: a C. S. Lewis Iskolák Szövetsége. Urbán Péter így emlékezik vissza az alapításra.
– Amikor 2024 májusában mentorokat kerestünk a központba, 17 jelentkezőt hívtunk be interjúra, közülük tízen feleltek meg, de mivel többen úgy döntöttek, hogy mégsem ezt választják, egy újabb kör következett, amely során a két jelentkezőből egy lett sikeres.
2024 szeptemberében a központ 10 mentor helyett héttel kezdte meg működését. 2025 nyarán öten távoztak, hat új mentor érkezésével azonban a 2025/2026-os tanévre mégis teljes lett a felállás.
– A távozók között volt olyan, aki közben igazgató lett, de olyanok is, akiktől a központ vált meg, mert nem volt elégedett a teljesítményükkel. Ebből is látható, hogy turbulens első éve volt a lévai központnak – teszi hozzá az Oktatási Innovációk Tantervi Osztályának munkatársa.
– Az első, hogy a magyar iskolák támogatása céljából létrehozunk egy csak magyar központot, a Nemzeti Oktatási és Ifjúsági Intézet (NIVAM) komáromi részlegének mintájára, a másik, hogy azokban a régiókban, ahol vannak magyar iskolák is, előírjuk, hogy mennyi magyarul beszélő mentornak kell lennie. Végül az utóbbi modell mellett döntöttünk.
Ennek megfelelően a lévai régióban három mentorhelyet határoztak meg erre a célra; ezeket Tóth Gábor teljes állásban, Píri Éva félállásban tölti be. Mivel a lévai központ a harmadik, utolsó hullámban jött létre, ők már építhetnek a korábbi központok tapasztalataira.
– Alig van olyan intézményünk, amelynek ne lennének egzisztenciális gondjai, ne küzdene tanulóhiánnyal. Ilyen körülmények között nehéz fejleszteni, de hatékonyan dolgozni és motiválni is, gyermeket, tanítót egyaránt. Ezzel együtt tény, hogy rengeteg ügyes és innovatív pedagógusunk van, akik régóta alkalmaznak hatékony módszereket, de úgy gondolom, az egész iskolarendszerünkre kiterjedő szemléletváltásra van szükség. Intézményvezetőként több iskolai reformot, pontosabban reformkezdeményezést megéltem, de ezek mindig csak papíron valósultak meg – fogalmazott Tóth Gábor, a tavaly megszűnt nagysallói alapiskola korábbi igazgatója.
Mint mondja, a tanév elején a mentori csapaton belül megbeszélték, ki melyik iskolákkal foglalkozzon. Ezt annak alapján igyekeztek megtenni, hogy kit, hol, mennyire ismernek, illetve, hogy ki mennyire ismeri az adott iskolát. Ez nagyon fontos, hiszen maga a mentorálás egy biztonságos, bizalmi helyzet kialakításán alapul. Tóth Gábor „szárnyai alá” jelenleg 9 iskola tartozik, 26 pedagógus igényelte a mentorálását.
– Jelenleg a kurrikuláris reformmal kapcsolatos kérdések foglalkoztatják a leginkább nemcsak az intézményvezetőket, de a kollégákat is. Ez teljesen érthető, hiszen az újításokkal együtt jár a bizonytalanság, sőt egy kicsit a félelem is. Ezt igyekszünk oldani. Ami a mentorálást illeti, egyre több kolléga kér visszajelzést a munkájával kapcsolatban; nagyon pozitívan értékelik az óralátogatások utáni személyes megbeszéléseket, visszajelzéseket. Megértették, hogy a mentorálás célja a segítség, a támogatás, nem pedig a kontroll.
Hangsúlyozza, hogy a mentorálás teljesen önkéntes, s a legfontosabb, hogy egy bizalmi térben zajlik, ami azt jelenti: minden, ami a mentor és a mentorált között elhangzik, csak rájuk tartozik, s erről más nem szerez tudomást, se igazgató, se kolléga, se tanfelügyelő.
Összegzésként megállapítható, hogy a Szlovákia-szerte működő 40 központ teljes körű támogatást nyújt az alapfokú oktatás modernizálásához. Legyen szó digitalizációról, inklúzióról vagy az új értékelési módszerekről. A helyi igényekre szabott képzések és a gyakorló pedagógusokból álló mentori gárda készen áll a segítségnyújtásra.
A Regionális Pedagógustámogató Központok rendszere tehát nem csupán egy újabb adminisztratív lépés az oktatási reform útján, hanem egy valódi lehetőség a pedagógusok számára a megújulásra.
A mentorálás és a gyakorlatias workshopok révén a tanárok nem maradnak magukra a változások közepette, a bizalmi légkör pedig segít abban, hogy a bizonytalanságot felváltsa a magabiztos szakmai tudás. Végső soron ez a támogató hálózat az, amely biztosíthatja, hogy a tantervi reform ne csak papíron létezzen, hanem a tantermekben, a diákok mindennapi fejlődésében is valódi változást hozzon.
Megjelent a Magyar7 2025/1-2. számában.
