A vállalkozóknak rá kellett döbbenniük arra, hogy az államtól semmilyen valós támogatásra nem számíthatnak
A nánai Szenczi Tamás jól menő fűrésztelepet üzemeltet. Fő termékeik az épületfa, asztalos minőségű fűrészáru és tűzifa. Vele beszélgetünk arról, milyen gazdasági károkat okoztak a vírusellenes intézkedések, és hogy hogyan látja a cég jövőjét.
Az első hullámot túléltük anélkül, hogy létszámleépítést kellett volna foganatosítanunk. Ez részben azért is volt lehetséges, mert több lábon állunk. Foglalkozunk erdőgazdálkodási tanácsadással, épületfa, fűrészáru és tűzifa gyártásával is. Részben pedig azért, mert megfelelő tartalékkal, nyersanyag készlettel rendelkeztünk. Továbbá minden alkalmazott be van tanítva szinte az összes munkára, így hatékonyan és rugalmasan tudtuk kezelni az új helyzetet.
Sokat fektettünk az emberek képzésébe és a gépparkba. Ennek köszönhetően a megfelelően kiszolgáltuk a vevőkört. Megmutatkozott és jól esett a vásárlói bizalom a nehéz időszakban.
Viszont óriási költségek keletkeztek védőfelszerelésre, kesztyűre, fertőtlenítőre, szájmaszkra vagy csak egy-pár nap kényszerpihenőre esetleg alkatrészhiány miatti leállásra. Ehhez még hozzájárult a határ tavaszi lezárása, így a magyar ügyfél inkább otthon rendelte meg a szükséges faárut, vagy a megrendelését halasztotta.
Ha megáll a kereslet nagy bajban leszünk, az építőipar már most gondban van. Azok a projektek, ahová az idén szállítottunk fél vagy egy éve kezdődtek el, ezért nem éreztük meg túlságosan a visszaesést, de a jövő év előreláthatóan nehéz lesz minden tekintetben. Tájaikon az átlagtól is magasabb a munkanélküliek aránya. Tavasz óta heti rendszerességgel jönnek érdeklődni, nincs-e szabad munkahely. S mivel sokak munkahelye bizonytalan, az emberek kevésbé mernek tervezni, főleg nem épületfelújítást, tetőcserét, ami nem kis beruházás.
Örülök, hogy kibírtuk a tavaszt anélkül, hogy bárkit el kellett volna bocsátani. De most ugyanolyan bizonytalan a helyzet, mint tavasszal. Pár hétig lehet karbantartást meg pótmunkákat végezni, de nekünk a termeléssel kellene foglalkoznunk. Nagy előnyünk, hogy helyi nyersanyaggal dolgozunk, a másik előny, hogy nekünk nem kellett kitalálni a házhoz szállítást, mert már alkalmaztuk.
Míg a tavaszi vírusidőszakban szép idő volt, az emberek otthon tettek-vettek, szépítgettek, kellett a tetőanyag, kiülők, az asztalos fűrészáru, építési faanyag, addig most a befektetői kedv alábbhagyott.
Persze akinek a tetője beázik az rendel. A tűzifa szezon most indul be, az ad némi munkát, de érdekes, hogy a tűzifa készletezési kedv vagy képesség nagyon gyenge. Mintha látszana, hogy kevesebb pénz van az embereknél.
A nyersanyagellátásban paradox a helyzet. Már a vírus előtt is faipari válság volt. A korona megadta a kegyelemdöfést az erdőgazdálkodóknak nemcsak nálunk, hanem Európa szerte. Az ipar leállása, teljes kereslet hiányt, az eladatlan faanyag további leértékelődését hozta.
Az árak még inkább estek. A kitermelések visszafogásának következményeként viszont eltűnt a piacról vagy jobban mondva meg se jelent a minőségi jó nyersanyag.
Krízishelyzet ide-oda: az egészséges fenyőrönk ára nyár óta folyamatosan növekszik és ténylegesen nincs is.
Erős az euró a magyarországi, cseh és a lengyel fizetőeszközökhöz képest. A járulékok és adóterhek is magasabbak nálunk, mint Magyarországon. Ezért jelenleg ott az épület- és tűzifa előállítása is olcsóbb. Ilyen forint árfolyam mellett nagyon nehéz oda értékesíteni.
Mindezek ellenére, mivel a jó minőségű szlovák épületfának minőségi szempontból nincs párja, nehezen, de újra megtalálja majd a helyét a magyar piacon.
A versenyelőny a múlté.
Idehaza 15 éves stabil cég lévén csak 10-12 százalékos kamatra kapok például lízingkölcsönt eszközvásárlásra, gépparkra. A magyarországi vállalkozóknak is vannak gondjaik, de a munkaadóknak van lehetőségük különféle támogatások igénybevételére, így finanszírozhatóbb a vállalatfejlesztés. A felvidéki vállalkozói réteg sokat vesztett versenyképességéből az elmúlt 4-5 évben Az ugrásszerűen növekvő hazai járulékterhek és költségek, az export pozíciók lassú elvesztése és a romló vállalkozói környezet mind hozzájárult ehhez.
Ki kell mondani, hogy mi jutott nekünk az elmúlt években: kormányzati süket fülek politika, ahol a vállalkozói réteg inkább csak osztályellenségként volt kezelve. A vállalkozóknak rá kellett döbbenniük arra, hogy az államtól soha semmilyen valós támogatásra nem számíthatnak.
Se a Covid-járvánnyal összefüggő védekezést nem támogatták érdemben, se a cégek árbevétel csökkenését. Ellenben több ezer eurós büntetésekkel riogatják a vállalkozó munkaadókat.
Igaz, refundálják a munkabér pár százalékát, de megfelelő és hatékony segítségről egyáltalán nem beszélhetünk. Az elvezetések azonnali és teljes eltörlése, az adóterheket mérséklése és a védekezés illetve az alkalmazottak védőfelszereléseinek a teljes mértékű megtérítése lenne az igazi segítségnyújtás, amennyiben a kis és középvállalkozások munkahely megőrzése a prioritás.
Csak a vásárlóinkra számíthatunk, de ha jön a boltzár az utolsó szalmaszál is elveszik. Az elsődleges faipari feldolgozás alacsony hozzáadott értéket, viszont jelentős élőmunkát, foglalkoztatottságot képvisel. Ezért kellene támogatni az miénkhez hasonló iparágakat. További szempont, hogy a fa fenntartható erőforrás, ezért teszi jól mindenki, aki valódi faterméket vásárol.
