A türelemnek is ára van
Szlovákiában nagy „hagyománya” van annak, hogy a mindenkori kormány rátolja a felelősséget a településekre, s legújabban ehhez társult a támogatások csökkenése. De mit tehet ilyen helyzetben az önkormányzat? Csallóközi falvak, Vásárút, Csallóközcsütörtök és Gelle polgármesterei, Török Gergely, Őry Péter, illetve Iván Lajos fejtik ki véleményüket a meglódult energiaárakkal, illetve azzal kapcsolatban, hogy milyen módon orvosolják a pénzhiányt.
Közhely, hogy korunk társadalma rengeteg kihívással küszködik, hiszen nagyon kevés időszak volt az emberiség történetében, amikor ne lett volna így, azonban érzékeljük, hogy az elmúlt évtizedekhez képest összetettebb és anyagi szempontból sokkal kiszámíthatatlanabb lett életünk. Már a kétezres évek végének gazdasági válsága jelezte, hogy a túlzott elkényelmesedés és a viszonylagos jólét kora lejárt, azonban a múlt évtized közepén drasztikus mértékben megnövekedett és a mai napig Európa irányába tartó illegális migráció, továbbá a Covid és az orosz–ukrán háború, illetve annak következményei olyan hatást gyakoroltak mindennapjainkra, amilyeneket a posztkommunista időkben még nem éltünk át. Ám nemcsak az egyénekre vagy a családokra vonatkoztatható ez a krízis, a gazdaság is nyögi, ami súlyos árnyékként vetül az önkormányzatok költségvetésére is
Ahhoz, hogy a települések egyáltalán működni tudjanak, sok község megszorításokat, áremeléseket vezetett be és bizony nem egy helyen községi alkalmazottak elbocsátására is sor került. Ez a folyamat azonban nem tarthat a végtelenségig. Hol tartunk most?
Török Gergely: A dotáció valóban kevesebb volt és az energiaárak még mindig az egekben vannak, de a tavalyival összehasonlítva némileg már jobb a helyzet. A prognózisok alapján több támogatásra ezután sem számíthatunk, nagyjából a tavalyival megegyező lesz az összeg, ami azt jelenti, hogy a költségvetési hiányt nem lehet elkerülni. Hogy számokkal is demonstráljam: éppen a napokban került a kezembe a helyi óvoda gázszámlája. Körülbelül kétezer eurót fizettünk 2021-ben és nagyjából 15 ezret 2022-ben. Ez több mint hétszeres emelkedés! 2023-ban már „csak” három-négyszeresét az eredeti árnak... Arról azonban már csak álmodhatunk, hogy a Covid előtti árak visszatérjenek.
Iván Lajos: A pár évvel ezelőtti árakhoz képest még mindig legalább a dupláját, ha nem a háromszorosát fizetjük az energiaáraknak, tehát egyértelműen ez az a szektor, amely a leginkább „megvágja” a községet. Versenytárgyalással megtaláltuk az erre az évre szóló legjobb ajánlatot, de még így is 62-64 euró körül fizetünk a gáz megawattjáért, holott pár éve ez 24 euró volt. Tavalyelőtt augusztusban a csillagos égig felmentek a gázárak, de szeptemberre némileg visszaestek. Viszont az SPP tartotta a magas árakat, így Gelle községnek 52 ezer eurós ráfizetése lett. Ez szó szerint a padlóra küldött bennünket, hiszen olyan energiáért fizettünk, amit el sem használtunk. Azaz a világpiaci trendet nem tükrözték a gázművek havi tarifái.
Az akkori miniszterelnök mondta is, hogy sajnos hibát követtek el, sőt elnézést is kért, de mi ezzel nem sokra mentünk, mert jóvá nem tették. Annak idején a ZMOS elé terjesztettem egy javaslatot, hogy fogjanak össze a falvak és ne fizessenek. Ha a 2500 szlovákiai település összefogott volna, akkor lépnie kellett volna a kormánynak, de ezt a lehetőséget sajnos elszalasztották. Nem mertek belemenni, mert féltették a pozíciójukat.
Őry Péter: 2022 végén járt le a község szerződése a gázszolgáltatóval, és az új árajánlata jóval magasabb volt, mint amire én számítottam. Újabb két évre kellett volna szerződnöm, ám az előzetes számításaim alapján évi 47 ezer euróra ment volna fel a gázszámlánk, így nem módosítottam a szerződést, és ezzel egy komoly vita indult el a gázszolgáltatóval.
A villanyáraknál is érezzük az emelkedést, Csallóközcsütörtökben azonban olyan intézkedést hoztunk, hogy a közvilágításunk minden hagyományos fényforrását lecseréltük LED-esre. Ez azt a változást hozta, hogy radikálisan zuhant a villanyfogyasztásunk, igaz, pár ezer eurónkat elvitte a lámpák beszerzése. Kiszámítottam azonban, hogy a költség körülbelül három hónap alatt megtérült.
Ha már a régi árak nem is térnek vissza, arra van esély, hogy valamiféle stabilitás, vagy legalább kiszámíthatóság jellemezze a közeljövőt?
Török Gergely: Attól tartok, hogy a közeljövő még mindig a megszorításokról fog szólni, már csak azért is, mert ha mondjuk ugyanazt a pénzt kapja a község, mint tavaly, de van 10 százalékos infláció, az mondjuk egy egymilliós dotáció esetében 100 ezer eurós deficit, nem lehet kiszámíthatóságról és stabilitásról beszéni. Vegyük hozzá, hogy a szolgáltatások 10 százalékkal drágultak, tehát az elkövetkező 3-4 év még nagyon kemény lesz.
Iván Lajos: Az elszállt gázárak jelentik a legnagyobb problémát, és nem igazán látjuk azt, hogy a közeljövőben országos szinten valamilyen megoldás születne ennek kompenzálására. Nálunk szerencsére elbocsátásokra nem került sor, de csupán annak köszönhetően, hogy két személy (majd még egy) nyugdíjba ment, ami, hogy úgy mondjam, segített rajtunk.
Szerencsére a közvilágítást sem kellett kikapcsolni, mint sok más községben, ugyanis éppen a tavalyi év legelején fizettük ki azt a horribilis összeget, amellyel a település közvilágításának felújítását finanszíroztuk. A LED-es lámpák meg ugye a töredékét fogyasztják a hagyományos égőknek.
Őry Péter: A villany ára a négy évvel ezelőtti árakhoz képest nagyjából a duplájára nőtt, de túléltük az energiaválságot. A jelenlegi stagnálás arra legalább jó, hogy a bizonytalansági faktor csökkent, már tudunk számolni, költségvetést készíteni.
Sokan idén is rákényszerültek erre, mi szerencsére 2024-ben se a hulladékilletéket, se a helyi adót nem emeltük. Meglátjuk, hogyan sikerül ezt kigazdálkodni, remélem, megússzuk ráfizetés nélkül.
Megjelent a Magyar7 2024/8. számában.
