A túrázók belekóstoltak a katonák nehézségeibe
A Szent László Emléktúra részvevői a helembai templomtól indultak a két részből álló túrára, azzal, hogy kicsit beleéljék magukat az 1944. december 24-én erre harcoló Szent László elit hadosztály katonáinak helyzetébe.
Méri Lajos szervező elmondta, bár 80 körüli létszámban jelentkeztek a túrára, végül 25-en lettek, ami megszokott. „Érkeztek II. világháborús magyar honvéd hagyományőrzők, korabeli öltözetben Mosonmagyaróvárról, Veszprémből és Szolnokról. Nagyon messziről jöttek a fiúk, tisztelet és megbecsülés érte. Jöttek volna szlovák hagyományőrzők is, de munkahelyi problémák közbe szóltak, de így is segítettek, egyikük jelentette be a rendőrségre a túrát” – sorolja Lali.
Megtudjuk, a templomkertből 11 órakor indulva először a 2014-ben felállított emlékműnél gyújtottak mécsest és mondtak el egy imát, melyet a Szent László Hadosztály és a Helemba környékén harcoló katonák emlékére emeltek. Megálltak a falu fölé magasodó keresztnél, majd a kilátóból néztek körül a tájon. A Nyergesről visszakanyarodtak az Ipoly felé a Nyilas völgybe. Mikus Attila párkányi kutató elmondta a jelenlévőknek, az Ipoly melletti terület a senki földje volt. Ott folytak a legnagyobb harcok. Nagyon komoly veszteségei voltak az oroszoknak is, hiszen a hely viszonylag jól védhető. A hatalmas szovjet túlerővel szemben hősiesen védekezve fedezték a német visszavonulást, sajnos a harcok során a hadosztály jelentős része megsemmisült.
Kijutottak a Királyszékére, onnét az avar sáncokhoz, melyet annak idején a rómaiak gyújtottak fel. A vadászok jóvoltából a Feruska-háznál már lobogott a tábortűz, ami jól jött az átfagyott túrázóknak. Sütögettek, beszélgettek. Volt, aki a túra második szakaszát már nem is teljesítette. Mivel az előző napokban nagy esőzések voltak, eleinte csúszott a talaj, majd amikor egyre hűlt a levegő, kőkeményre fagyott. Ez főleg a hagyományőrzőknek okozott gondot, mert ők birgerli csizmáikban minden rögöt megéreztek, a lábuk elfagyott. Akik kifáradtak, vagy nem volt több idejük a túrára, azok helyiekkel visszamentek a faluba.
„Mivel nagyon hideg lett, a második szakaszon már gyors tempóban haladtunk. Az út a gerincen vezetett Leléd és Bajta felett. Itt már éles volt a szél, gyorsan sötétedett, de itt lett igazán bajtársias a hangulat. Összekovácsolódtunk, segítettük az egyik hagyományőrzőt, akinek teljesen feltörte a lábát a korabeli bakancs. Bár kemény volt a túra, arra gondoltunk, hogy a fiúk annak idején málhával felpakoltan, fegyverrel a kézben, idegen terepen nyomukban az ellenséggel meneteltek és álltak helyt, amikor kellett” – részletezte a szervező.
Hozzáfűzte, egy hölgy is részt vett a túrán. Ő az első részt teljesítette, mert munkába kellett mennie, de erőnlétileg toppon volt, hiszen a 60 kilométeres kitörés túrát már háromszor is teljesítette. Kovácspatakról még négy kilométert gyalogoltak vissza Helembára.
"Azzal búcsúztunk, hogy mindenképpen folytatjuk a Szent László Hadosztályra való emlékezést, a hagyományőrzőkkel szeretnénk az úton egy Szent László képet kihelyezni, valamint a hadosztály állásaiból legalább egyet restaurálni” – mondta végszóként Méri Lajos.
