A tetten ért idő – fényképek tükrében
Már nagyapám is úgy volt, mint később apám, és úgy látszik én is… Ha nagy a házi könyvtár, sokáig tart a keresés. Olyannyira sokáig, hogy nagyapámmal előfordult, ha hosszas keresgélés után sem találta azt a bizonyos könyvet, feladta, és elballagott a pozsonyi antikváriumokba, vagy az egyetlen, akkor még létező magyar könyvesboltba, és ha megvolt, újra megvette ugyanazt a könyvet… Mást nem tehetett. Mert a könyvtári kölcsönzés tovább tartott volna, és… Szerette, ha azt a bizonyos könyvet „csak” leemeli a polcról. De ugye az évek múlásával, a könyvek gyarapodása folytán ez nem mindig sikerült neki.
Aztán a hagyaték jelentős része is nálunk kötött ki. Ezért vannak családi könyvtárunkban szép számmal duplumok, triplumok. Meg aztán azt se feledjük el, hogy könyvkeresés közben az ember rábukkan erre, arra, beleolvas a könyvekbe, amelyeket ugyan nem keresett éppen akkor, de a keze ügyébe kerültek, hogy aztán legalább „belekóstoljon” a szövegbe, belemerüljön egy rövid időre. Így aztán a könyvkeresés ideje is jócskán kitolódik. Nem beszélve arról a tényről, hogy kereséskor, a nagy „túrásban” később ez a könyv is más helyre kerül, hogy ha legközelebb keresnék, már ez se legyen megtalálható… Katalogizálni meg őrületes munka lenne több mint 10 ezer könyvet.
A múltkor így találtam rá egy olyan, szinte még friss kiadványra, amely nemrégen került fel a polcra és amelyet viszonylag gyorsan el lehetett „olvasni”.
Címe kétnyelvű, magyar és szlovák, mint ahogy a szerző által jegyzett Előszó is, amely eligazítja a mindenkori „olvasót” a tekintetben, hogyan, mikor született a könyv, meg a benne rejlő „anyag”, amely feltehetően egy bővebbnek a válogatása. Az olvasás és az olvasó szót fentebb azért tettem idézőjelbe, mert a könyv lényege nem a szó, hanem a látvány, a fénykép és az általa létrejött gondolat és érzelem. A könyv szerzője Ravasz József, akit elsősorban költőként, íróként, romológusként ismerünk. (Hogy mi minden még, az kiderül a könyv végén található oldalnyi felsorolásból, életrajzi adatból.) A szép kiállítású könyv címe: Akik fölött megrekedt az idő – Kde sa zastavil čas.
Ravasz József írja:
Az Előszóból megtudható, az autodidakta fotós, Ravasz József a „dokumentumfotózás nagymesterével”, Huszár Tiborral egy időben járta a roma telepeket Komáromtól Homonnáig. (Bevallom, távolról sem vagyok a szociofotó szakértője, azonban Huszár Tibor munkáit ismerem, hatalmas albumai családi könyvtárunkban is megtalálhatók.)
- írja a szerző.
Bár szociofotókról van szó, a legtöbb képről valamiféle derű is sugárzik. (Faludy Györgytől szabadon idézve, mondhatnánk azt is: a „szörnyű szépség”.) A szerző mindenképpen autodidakta fényképész, ám célját így is teljes mértékben elérte. S ez a dokumentálás ereje. A képek a rendszerváltástól a kilencvenes évek végéig készültek (egy mellékletből megtudhatjuk mely helységekben, de sajnos a dátumot nem tüntették fel), tehát vagy 25-30 éve. Csak remélni tudjuk, hogy a képen bemutatott szörnyű létállapot legalább valamelyest javult.
Ettől függetlenül a képeken szereplők (főleg a gyermekek és a fiatal felnőttek) tekintete bizakodó, nem lehangoló vagy búskomor. Ez is bizonyítja, hogy a fényképész nem hatásvadász képeket készített, csakis a valóság pillanatnyi dokumentálása, bemutatása volt a célja. Ezek vagyunk mi… Most… Ez is Dunaszerdahely, Bártfa, Gúta, Homonna, Igló, Késmárk, Krasznahorkaváralja, Rozsnyó, Poprád, Szepsi, Tallós stb. – és környéke.
Végigböngészve a képeket az én szívembe a könyvet indító fénykép lopta be magát a leginkább: három gyermek képe, köztük egy gyönyörű, szelíd arcú és tekintetű kiskamasz lányé. Vajon mi lehet vele azóta? S mi lehet a többi gyerekkel, akik már minden bizonnyal felnőttek… Hisz a könyv most, 2023-ban jelent meg (a KULTMINOR támogatásával).
Végül egy idézet a szerző, Ravasz József tollából: „A fotózáshoz a szívünkkel kell látni, csak így születhet autentikus szociofotó.”
