A templomtól a céllövöldéig
Kisgyermekként a búcsú vasárnapja volt az év legizgalmasabb napja. Unokatestvéremmel mindig új, pörgős szoknyában indultunk neki a nagy körhintázásnak. Nagyanyánk a templomi mise és a kötelező búcsúi nagyebéd után papírpénzt csúsztatott a tenyerünkbe, hogy legyen miből körhintázni. A család férfitagjai, miután minden leány számára megszerezték a búcsúi céllövöldés rózsát, elindultak a helyi focimérkőzésre.
Harmincéves emlékek merengenek fel a régi búcsúkról, mikor megtalálok egy öreg plüsskutyát. Még nagyapámtól kaptam egy három évtizeddel ezelőtti búcsúvasárnapon, a portékásoknál választottuk együtt a kacsasült elfogyasztása után. Emlékszem, a reggeli szentmise után a férfiak mindig ottmaradtak kicsit beszélgetni a templom melletti kocsma előtt.
Mi, gyerekek tűkön ülve vártuk, mikor szólalnak meg a „búcsúsok“ – mikor kezdenek el hangoskodni a portékások. Minden utcasarokról más-más „moderntalking“ zene szólt, de a zsivaj, a vattacukor és mézeskalács illat, a szedett-vedett hullámvasút és a kézzel hajtható hajóhinta csikorgásának hangja igazi unikumnak számított. Nem menekültek még otthonról akkoriban a népek a búcsú elől, a búcsú hazahívott, hazavárt minden gyereket, unokát, sógort és komát.
– beszélgetünk a közel harminc évvel ezelőtti mulatságokról öregkeresztanyámmal, az alsószeli Safranyik Juliannával. Hozzáteszi, mikor még ő volt fiatal leány, akkoriban a búcsús körhinták kézzel hajthatóak voltak, a legények felmásztak a szerkezet tetejére, úgy hozták működésbe a körhintát. Akkoriban minden búcsúkor este nagy mulatság volt, élő cigányzenével, leginkább a felsőszeli Lakatos bandára emlékszik keresztanya. – Most már meg kell gondolni ezt a körhintázás dolgot is, ha minden dédunokának csak tíz eurót adok, az már alig elég egy-két körhinta menetre.
Való igaz, ha ma egy család kimegy a búcsúba vagy vásári körhintázásra a gyerekkel, az legkevesebb száz euróba kerül. Az egyszerűbb körhinták és attrakciók egy menetre átlag öt eurót kóstálnak, de a határ a csillagos ég. A búcsúi izgalmas céllövöldék is eltűntek a piacról, helyettük megjelentek a lufiárusok, a tükrös szíves, cukros mézeskalács pedig már nem felel meg az uniós normáknak. De faluhelyen a búcsúnak még mindig tradíciója és családi asztalhoz hívó szava van.
– magyarázza a mátyusföldi Királyrév és Nádszeg plébánosa, Elek László atya, akivel a templombúcsú fogalmának a katolikus lexikonban is utánanézünk. A búcsú a bűnbánat szentségében már föloldozást nyert bűnért járó, ideig tartó büntetés elengedése. Teljes mértékben a római katolikus egyház kincse, az ortodox egyház nem ismeri el, a protestáns egyházak kifejezetten tagadják a lexikon szerint. Erdélyi Anita farkasdi református lelkésznő is megerősít abban, hogy a protestáns egyházak nem ülnek templombúcsút.
"A búcsú előtt a katolikus hívek meggyónnak, hiszen a búcsú elnyerésével együtt jár az is, hogy a búcsúi misét fel lehet ajánlani saját magunk vagy a közösség lelki megtisztulásáért" – teszi hozzá Elek atya.
Szanyi Mária, néprajzkutató elmondja, a templombúcsú kicsit családi ünnepnek is számított. – Felszentelt ünnep, az egész környék ünnepe volt. Régebben a papok vendégpapot hívtak a környező településről, és vele jöttek a hívek is. Éppen ezért tartották lehetőség szerint a szabadban a misét, legalábbis az én szülőfalumban, Jányokon – magyarázza Szanyi Mária.
A búcsú emlékezet óta együtt járt a kirakodóvásárral. Kezdetben még csak a mézeskalácsos sátor volt – a lányoknak babákat, piros szíveket illett venni, a fiúknak mézeskalács huszárt. A másik sátor az eklézsiasátor volt, ahol egyházi dolgokat, szentképeket, szobrokat árultak. Gazdagabb településeken megjelentek a cserépedényesek vagy a fazekasok is.
– magyarázza a néprajzkutató. Arra is emlékszik, hogy a keleti búcsúra náluk mindig megjelentek a délnyugatról érkezett dinnyeárusok, a dinnye ott tipikusan búcsúi éteknek számított. Valamint búcsúra mindenképpen dukált az új ruha.
A mátyusföldi régió egyik legnagyobb és legismertebb temploma a deáki Nagyboldogasszony-templom, itt őrizték és használták a legkorábbi latin betűs magyar szövegemléket, a Halotti beszédet.
– magyarázza Jakócs Krisztina, Deáki polgármestere.
Szanyi Mária hozzáteszi, a nagyobb városokban, ahol erősen volt jelen a kommunista szellemiség, mint például a mátyusföldi Galántán, szinte ismeretlen a templomi búcsú fogalma. Bár van hatalmas kirakodóvásár augusztusban, ezt a tágabb közösségben nem kötik össze a Szent István király-plébániatemplom védőszentjének napjával, és nem is búcsúnak nevezik a forgatagot, hanem vásárnak.
Megjelent a MAGYAR7 28. számában.
