A tegnapi gyalogos zarándoklatról Márianosztrára
A párkányi egyházközség gyalogos zarándoklatot szervezett a festői pálos kegyhelyre. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, a reggeli szentmise után a párkányi Szent Imre plébániatemplom elől indultak.
Az út tervezéséről, az útvonalról, megérkezésről és folytatásról ifjabb Fekete László szervezővel beszélgetünk.
Milyen indíttatástól vezérelve kezdtél el zarándokutakat szervezni?
Az első néhány alkalommal egyszerű résztvevőként indultam, később jött a gondolat, hogy én is megszervezhetném azokat. Leginkább azért, mert bár szívesen mentem volna, de nem akadt szervező. Másrészt így is lehet tenni a közösségért, én pedig éreztem magamban annyi tapasztalatot és elhivatottságot, hogy belevágjak. A gyakorlatban aztán néhányan ötletelünk, kitaláljuk, mikor és hova menjünk, egyeztetünk és szervezünk. Persze nem árt, ha a Jóistennel is előre "megbeszéljük", hogy mit is szeretnénk, mert Ő általában segít a szervezésben is. Mint például most is. Egyrészt pontosan annyian jelentkeztek erre a gyalogos zarándoklatra, ahány férőhelyes volt a korábban megrendelt busz, ami visszavitt minket Párkányba. Másrészt ugyan egész héten esőt jeleztek szombatra, de végül csak hajnalban esett, napközben pedig a legtökéletesebb zarándokidőnk volt. Az alatt az egyszeri tízperces eső alatt pedig épp bent voltunk a helembai templomban. Hát nem csodálatos?
Gyönyörű ünnepen, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján indultok útnak. Célzott volt a választás?
Részben igen, ugyanis elsősorban egy nagyböjti szombatot kerestünk, nagyböjti zarándoklatra. Az első egyeztetés után két dátum maradt, azok közül pedig már egyértelmű volt a választás. Ez egy szép ünnep, talán emiatt is volt könnyebb ezzel a zarándoklattal ennyi embert megszólítani.
Milyen úton, jelzésen mentetek?
Mivel Párkány és Márianosztra is a Mária Út egyik fő vonalán, a kék "M" jelzésű Medjugorje - Czestochowa tengelyen fekszik, a választás egyértelmű volt. Az útvonalat tapasztalt zarándokok találták ki, járták be és jelölték ki (igaz, egyelőre csak virtuálisan), így ezen nem sokat kellett gondolkodni. Ráadásul ez a táv pontosan egy napi járóföldnek felel meg, ez volt az egyik oka annak, hogy miért Márianosztrára megyünk, és miért végig gyalog. Mivel a Mária Út, ha teheti, kerüli a közutakat és a lehető legtöbb falut, templomot, vallásos emlékhelyet próbál felfűzni, ideális lehetőséget kínál a magunkfajta zarándokoknak.
Utunk Párkányból a Duna és a Garam töltésén indult, majd a Kovácspataki hegyeken keresztül értünk Helembára, ahol az Ipoly mentén haladtunk délnek, majd a régi, vasúti hídon át, Szobot érintve a Börzsöny alsó nyúlványain keresztül jutottunk el Márianosztrára. Ha majd néhány hónap múlva átadják az új helembai Ipoly-hidat, lehet a Mária Út ezen szakasza is változik, de ahhoz sok szempontot figyelembe kell majd venni.
Ki volt a legfiatalabb és legidősebb? Hogy bírták a zarándokok a 26 km-es távolságot?
Összesen huszonegyen gyalogoltunk, a legfiatalabb zarándok 16 éves, a legidősebb 65 éves volt közülünk, férfiak és nők nagyjából egyenlő arányban. Voltak, akik Garamkövesden (ketten), mások Helembán (négyen) csatlakoztak hozzánk, de a legtöbben a teljes, 27,5 km-es távot vállalták hegyen-völgyön keresztül. Ez nem kis teljesítmény akkor sem, ha valaki teljesen egészséges és edzett. Egyébként nagyon jó iramban mentünk, a tervezettnél fél órával korábban értünk célba. Biztosan jöttek elő vízhólyagok és talán némi izomláz is lesz, de mindenki célba ért. Együtt.
András atya, a márianosztrai pálos rendház perjele nagyon szívélyes volt: az a lelki töltet, amit ő adott a beszélgetéseink során a délutáni szentmise előtt és után, valamint a prédikációjában, az betetőzése volt a szép útnak. Az út során többször álltunk meg egy-egy keresztnél vagy templomnál imádkozni, énekelni. A rózsafüzért is közösen mondtuk el a zarándoktársakkal útközben.
Lesz-e még út Márianosztrára vagy más zarándokhelyekre régiónkban?
Szeretném, ha legközelebb is sikerülne, majd minél többször. Van több lehetőség is, ami már a mostani zarándoklat előtt és közben is elhangzott, hova lehetne még idén elmenni. Nem titkolt szándéka sok szervezőtársamnak is, hogy a hasonló kis zarándoklataink kicsit inspiráljanak másokat is, hiszen akár minden faluban, egyházközségben lehet olyan földrajzi és lelki célt, célokat találni, amiért a hívek felkerekednek és megtesznek néhány kilométert. Jó érzés, nem nagy lemondás és csak egy kis fáradság. Ráadásul, ahogy András atya is fogalmazott, a zarándoklás kicsit olyan, mint a nagyböjt: ahogy haladunk előre a cél felé, a végén mindig Krisztust találjuk. Az Ő áldozata pedig a mienknél sokkal nagyobb. Az életét adta értünk, hogy megmutassa, mennyire szeret minket. Mindenkit.
