A tavasz 17 pillanata - KÉPRIPORT
„A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.“–írja Csitáry-Hock Tamás.
Nos, én azt hiszem, az idei tavasznak az átlagosnál is nagyobb jelentősége van számunkra, hiszen lelkünket már egy esztendeje fogságban tartja a világjárvány. Elszigetel bennünket, korlátoz a szabadságunkban, így a hosszú téli hónapok a megszokottnál is nyomasztóbbaknak tűntek. Ráadásul naponta rosszabbnál rosszabb hírekkel voltunk kénytelenek szembesülni! Ez a tavasz úgy kellett már nekünk, mint egy falat kenyér. Mert a természet már újjáéledt, lerázta magáról a hideget, a szomorúságot, az enyészetet, arra biztatva az Embert, hogy reménykedjen, mert a változás számára is hamarosan elérkezik. Még egy pici türelem, azután visszakapjuk igazi életünket. Azt a kicsit meg már guggolva is kibírjuk!
