A szülés és a születés misztériuma

December első napjaiban ádventi találkozásra került sor, melyen Bernád Ilona bába, néprajzkutató, természetgyógyász és szakíró tartott előadást a szülés-születés misztériumáról. A szülésznő már az előadás elején felhívta a figyelmet a gyermekáldás és maga az életadás fontos szerepére, ami azonban sajnos nem tartozik a mai társadalom prioritásai közé.

Bábaság szerepe régen

Az okleves szülésznő leszögezte, hogy

a mai társadalom elmarasztalta a népi bábaságot és a népi gyógyászatot.

Holott egykor minden nő és asszony mellett volt egy bába. A bába a szülést segítő, és a gyermekágyas asszonyt és az újszülöttet ápoló nő volt. A bábaság azonban ennél sokkal összetettebb feladat volt, szerepe a szüléstől a halálig terjedt.

Bernád Ilona elmesélte, már nagyanyja is természetgyógyászként, füvesasszonyként volt ismert. Emellett édesapja is értett a füvekhez, csontkovács is volt, édesanyja pedig a gyógynövényekkel foglalkozott. Ilona tehát már a családban elsajátíthatta a természetgyógyászatot és a kenést. Erősen hisz a népi gyógyászat erejében, mivel kiskorától kezdve ebben élt, és ennek köszönhetően szinte sohasem volt beteg. Mint elmondta, dédnagyanyjának tizenhat gyermeke született, abból tizenkettő élte meg a felnőtkort. Egyik gyermekét – Ilona nagyanyját - 46 évesen szülte.

Az anyaság ma nem prioritás

Már a kommunista időben kezdődött annak a felfogásnak az elterjedése, hogy kettőnél több gyereket nem akartak vállalni a szülők, mert állítólag nem tudnak többet eltartani.

A mai társadalom leginkább azt támogatja, hogy a nők tolják ki az anyaságot, minél később szüljenek.

Továbbá arra ösztönzik őket, hogy csak kevés gyermeket vállaljanak. Ugyanakkor orvostudományunk sosem volt a történelemben olyan magas szinten, mint amilyenen most van, mégis sokkal kevesebb gyermek születik, mint régen – mondta a szülésznő.

A nők nagy része ma egyetemet végez, aztán karriert épít.

Mire egy mai nő végre elhatározza magát, hogy gyermeket vállal, gyakran szembesül azzal, hogy különböző női betegségei vannak

(mióma, polip, ciszta, endometriózis), amelyek miatt nem tud teherbe esni – mondta Bernád Ilona.

A szülésznő szerint ezen nem is lehet csodálkozni, hisz az évek során annyi stressznek, és negatív külső hatásoknak van kitéve egy nő, hogy ez a szervezetén és egészségén is megmutatkozik. A mai társadalmi berendezkedés tehát nem segíti a nőket, hogy az anyaságban, nőiességben elmélyülhessenek. Éppen az ellenkezőjének vagyunk tanúi.

Míg régen a gyermek születését ajándéknak tekintették, ma a várandóságot nagyon sok negatív dologgal kötik össze.

A mai nőket szinte el akarják riasztana a gyermekvállalástól, mert minden oldalról azt hallani, hogy az milyen nehéz, és milyen fájdalmas. Előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a gyermekvállalás visszatartja a nőket attól, hogy kiteljesedjenek. Folyamatosan csak a félelmet táplálják a nőkbe a szüléssel és gyermekvállalással kapcsolatban.

A várandós nőt nem arra ösztönzik, hogy befelé figyeljen, élvezze az anyaságot, figyeljen a folyamatokra és változásokra a testében, kezdjen kapcsolatot teremteni gyermekével. Ehelyett állandó félelmet ébresztenek benne.

Fontos lenne, hogy a nő lelke megérjen a szülésig, és ehhez szükséges a befelé fordulás. Mivel az egész társadalom stresszes és negatív érzelmekkel van telítődve, ezeket a negatív ingereket viszik át a várandós nőkre is és mérgezik őket. Ezek a negatív külső beavatkozások nem engedik, hogy az édesanya rátudjon hangolódni gyermekére, hiányzik az anya-gyermek belső kapcsolatának kialakítása. A nő már úgy vág neki a vajúdásnak, hogy nem nyugodt, hanem tele van félelemmel és szorongással – hangzott el az előadáson.

Terhesség vagy várandóság?Bernád Ilona figyelmeztetett, mai társadalmunk már magában a szóhasználatban is jelöli hozzáállását a várandósághoz. Sokkal szívesebben használjuk a várandóságra a „terhesség” szót, amiben már eleve benne van az erősen negatív töltetű „teher” kifejezés. Holott nagyanyáink korábban sokkal pozitív kifejezéseket használtak. Ilyen volt az „áldott állapot”,

„boldog állapot”, „hordozós”, „jövője van”, vagy „gyermeket hord a szíve” alatt kifejezésünk. Bernád Ilona szerint teljesen

el kell törölni azt a felfogást, hogy a gyermekvállalás valamiféle terhet ró a nőre.

Számunka az lenne a legjobb megoldás, ha visszatérnénk régi magyar kifejezéseinkhez. Ezek a régi kifejezések ugyanis nem azt sugallják, hogy mennyire életveszélyes és komplikációkkal teli a szülés – véli a szülésznő. Hangsúlyozta, hogy aki a magyar nyelvterületen született, szellemileg, lelkileg ebben a hagyományban, rendszerben tud kiteljesedni, egészséges maradni, meggyógyulni.

A női közösségek ereje

Régen a nők mindig hagyták, hogy az idősebb és tapasztaltabb nők, asszonyok tanácsoljanak nekik mind a várandóság alatt, mind a gyermekágyas időszakban. Ellenben a mai társadalom kirekeszti az idősebbeket, öregeket, szinte csúfolják őket. Holott éppen az idős emberek – idős nők, rendelkeznek a legtöbb és legnagyobb tapasztalattal.

A mai fiatal nők nem kíváncsiak az anyjuk, anyósuk, vagy más nők tanácsaira, nem fogadják el segítségüket.

Azt akarják megmutatni mindenkinek, hogy ők mindent érkeznek - egyedül. Hiába nevelt fel az illető nő akármennyi gyerekeket, a mai fiatal nők nem kérnek a közeli nőrokonok tanácsaiból. Inkább félholtra dolgozzák magukat már a gyermekágy idején is – mondta Bernád Ilona.

A régi időkben az asszonyok tanácsokkal látták el a várandós nőt. Bíztatták, hogy ne aggódjon és ne gondolkozzon a szülés felől. Igyekeztek pozitív környezetben tartani őt a várandóság alatt, hogy olyan emberek társaságát keresse, akik jó kedvre derítik és szeretik őt.

Az ima ereje

Ugyanakkor Bernád Ilona felhívta a figyelmet arra is, mennyire

hiányzik a hit a mai emberek életéből.

Őseink előszeretettel fohászkodtak a Boldogasszonyhoz és Szűz Máriához. Tőlük kértek védelmet a születéstől halálig. A nők régen nagyon sokat imádkoztak, és nem csak aki gyermeket várt kérte a Szűzanya és a Jóisten segítségét, hanem az édesanyák, anyósok, nagymamák is imádkoztak lányaikért, unokáikért.

Már a gyermek születését is különböző védő és óvó rítusok övezték. Amikor a gyermek a világra jött azonnal köszönetet mondtak Istennek ezért a csodás ajándékért.

Bernád Ilona felidézett egy imát, amellyel néprajzi gyűjtései során találkozott. Az újszülött babát karjában tartó asszony a következőket mondta: „Idetartom és megmutatom a fénynek ezt az egészséges fiúgyermeket/lánygyermeket. Köszönjük meg a Teremtőnknek, hogy még egy taggal gyarapította a családot s a nemzetet, s adja Isten, hogy ez a gyermek a nemzete s a családja gyarapodására éljen!”