A szovjet fogságba elhurcoltak emlékezete
Történelmi konferenciával emlékeztek a 80 évvel ezelőtt a szovjet fogságba, a GUPVI és a GULAG lágereibe elhurcoltakra Szepsiben.
A háromnapos rendezvénysorozat résztvevőit Mihályi Molnár László, a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmányának elnöke köszöntötte. Mint mondta, azokra az elhurcoltakra emlékeznek, akik soha nem tértek haza, és azokra, akik évek múlva hazajöttek, de soha nem volt szabad beszélniük a tapasztaltakról, mert a kommunizmus valódi arcát szemléltették volna.
A konferenciát Köteles László, a Csemadok alelnöke nyitotta meg. Úgy fogalmazott, az események után eltelt hat évtized a felejtésről szólt, de ma már vissza kell hozni a köztudatba, fel kell idézni, emlékezni kell rá és éreztetni a felelősséget. Kiemelte, azokra is emlékeznek, akik itthon maradtak, a nőkre, az asszonyokra, akiktől elragadták gyermeküket, férjüket, vőlegényüket, kedvesüket. Nekik is szeretnék megköszönni a hősies kitartást, a szívósságot, azt, hogy tovább tudták vinni csemetéik sorsát, tette hozzá.
A konferencia első napján a résztvevők előadásokat hallgathattak a Kárpát-medence magyar és német lakosságának elhurcolásáról és az akkori történések mai napig ható következményeiről, egyebek mellett Kárpátalja és Kelet-Szlovákia megszállásáról, a szovjet fogságba, málenkij robotra elhurcolt civilek azonosításának nehézségeiről, a családi kötelékek feldúlásáról, de arról is, hogyan van jelen a kommunizmus emlékezete a 21. század fiataljai között. A második és a harmadik napon pedig bejárták azokat a helyszíneket, amelyek kötődnek ezekhez az eseményekhez, illetve körutat tettek a Szepességben és Kassán.
Köteles László lapunknak nyilatkozva rámutatott, nyolcvan éve kezdődött elsősorban Szlovákia keleti részéről, de végül az ország egész területéről a civil lakosok deportálása a szovjet kényszermunka-, illetve büntetőtáborokba.
– Az ország keleti részén etnikai tisztogatásként folytak a tömeges deportálások, ítélet nélkül. Átlagosan három évet töltöttek a lágerekben és csak a szerencsén múlott, hogy viszontlátták-e szülőföldjüket. A politikai elítéltek pedig csak Sztálin halála után, az akkori általános amnesztia alapján tudtak szabadulni – mondta. Hangsúlyozta, minden generációt meg kell ismertetni az akkor történtekkel, mert akik átélték, igyekeztek elfelejteni, illetve nem beszéltek, nem beszélhettek róla. – Vissza kell hozni a köztudatba. Ezért is örülök, hogy a rendezvényünkön négy országból vannak szakértők, illetve vannak itt magyar, szlovák és mánta résztvevők is.
