A szlovák értelmiség kedélyeit borzolja az érsekújvári emléktábla
Az ember azon elmélkedik magában, hogy milyen lehet egy szlovák értelmiségmentes szervezet, ha a Szlovák Értelmiségiek Egyesülete (Združenie slovenskej inteligencie) felháborodott levélben tiltakozik Érsekújvár polgármesterénél a katolikus templom magyar politikai célokra való kisajátítása ellen a választási kampányidőszakban.
Történt mindez annak az eseménynek az apropóján, amikor az érsekújvári plébániatemplom bejárati részében a város polgármesterének, a helyi magyar civil és politikai szervezetek képviselőinek, valamint magyar egyházi méltóságok jelenlétében emléktáblát avattak a beneši törvények miatt szülőföldjükről elűzött érsekújváriak emlékére. Magyarán leleplezték a templomban a kitelepítettek emléktábláját, miközben a helybeli magyarok a tragikus esemény 75. évfordulóján a szülőföldjükről elűzött, meghurcolt, deportált, a csehszlovák-magyar lakosságcserébe bekényszerített egykori érsekújváriakra emlékeztek a Szent Kereszt Felmagasztalása-templomban.
A szülőföldjüket kényszerből elhagyók krisztusi szenvedéseinek emléket állító emléktábla tehát szerintük politikum! A megpróbáltatásoknak, a marhavagonokban megtett útnak az ismeretlen irányába, a vagonokba bepréselt addigi életnek, a bizonytalanságnak és állandó fájdalomérzetnek, honvágynak, a zokogástól visszhangzó utolsó búcsúmisének az érsekújvári plébániatemplomban, aztán másnapi bevagonírozásnak és indulásnak, a soha-viszontlátás vészjósló ígéretének, valamint a szűnni nemtudó emlékezésnek tilos a szlovák értelmiségiek szerint emléktáblát elhelyezni az érsekújvári templomban! Bántja a szlovák katolikus hívők érzékenységét ugyanúgy, mint a tábla magyar nyelvű szövege is.
Egy szóval sincs általuk megemlítve a városból való kitelepítés 75. évfordulója, ami az emléktábla avatás aktualitását adta!
Az egyesület szerint az ilyen cselekedet, mint az érsekújvári, szorosan összefügg a magyar történészek és politikusok egyoldalú és elfogult történelem-magyarázatával, a Nagy-Magyarország felélesztésére irányuló próbálkozásokkal. Nem feledkezik meg a szlovák intelligencia-szervezet megemlíteni azt sem, hogy az 1947-es lakosságcserét az előző években megelőzte a szlovák lakosság tudatos elmagyarosítása, valamint a két világháború között Magyarországon élő szlovákok üldözése is.
Emléktábla helyett ezért már 84 éve magyar bocsánatkérést akarnak! Hozzáteszik még azt is a levélben, hogy a magyar kormány jelenleg ugyanolyan soviniszta politikát folytat, mint 100 évvel ezelőtt… A levél olvasásakor mintha álmodnánk és visszatérnénk a kilencvenes évekbe, amikor Mečiarék és Slotáék hasonló hangulatot és gyűlöletet szítottak Felvidéken.
Emléktábla ügyben pedig nem áll le a szlovák intelligencia egyesülete ezzel a levéllel: a nyitrai püspöki hivatalhoz és szlovák állami intézményekhez fordulnak tiltakozásul. Talán a keresztényi testvéri szeretet jegyében…
