A színész, akit egy ország szeretett
Törőcsik Mari a magyar színház- és filmművészet egyik kiemelkedő egyénisége. Róla beszélgetett Szabó G. László újságíró, kulturális menedzser két jeles szlovák színésznővel: Emília Vášáryovával és Zuzana Kronerovával a Több mint szomszéd – Magyar kulturális hét rendezvénysorozat második napján. A Törőcsik Mari 90 című beszélgetés és kiállítás – amely válogatás a Nemzeti Színház Törőcsik Mari kiállításából – az egyik legnagyobb magyar színésznő 90. születésnapjára készült volna – ha élne. Bár földi mivoltában már öt éve nincs közöttünk, csodás alakításaival mégis él az emlékezetünkben.
Az idei év is bővelkedik évfordulókban, amit a magyar kulturális hét programkínálata is tükröz, egyebeken kívül idén lenne 90 éves Törőcsik Mari színművész is. „A pozsonyi Liszt Intézet falai között, a róla készült fotók és személyes tárgyai révén elevenedik meg köztünk, így minden idők egyik legnagyobb magyar színésznőjével, Cannes, Karlovy Vary és Trencsénteplic kitüntetettjével tölthetünk egy kis időt” – fogalmazott köszöntőjében Venyercsan Pál, a Liszt Intézet igazgatója.
Törőcsik Mari hatvan éven át játszott különböző színházak színpadjain, ebből negyven évet a budapesti Nemzeti Színházban töltött.
– fűzte hozzá az intézetigazgató.
A pozsonyi kiállítás több exkluzív, eddig semmilyen kiállításon nem szereplő elemet is tartalmaz. Többek közt megtekinthető Törőcsik Mari ünnepi ruhája, amelyet az 1983-as cannes-i filmfesztiválon viselt, a Mandragora-díj eredetije, amellyel az életművét díjazták Cannes-ban, illetve az 1998-as trencsénteplici Nemzetközi Art Filmfesztiválon róla készült fotók, tudtuk meg Venyercsan Páltól.
„Törőcsik Mari Fábri Zoltán 1955-ben készült Körhintája óta több mint kétszáz filmet forgatott” – fogalmazott Szabó G. László, hozzátéve, pályája kezdetétől az utolsó szerepéig a Nemzeti Színház tagja volt, közben játszott különböző budapesti színházakban, de Győrben, Szolnokon, Kaposváron, meglehetősen gazdag tehát az életműve.
Megtudtuk azt is, hogy szoros szálakkal kötődött Szlovákiához is.
– mondta Szabó G. László.
A másik szlovák szál 1958-ra eredeztethető, amikor szlovák-magyar koprodukcióban forgatták Selmecbányán a Szent Péter esernyőjét, amely az egyetemes filmművészet egyik jeles darabja, mondta Szabó G. „Ami érdekessé teszi a filmet, hogy két nyelven vették fel, a magyar színészeknek meg kellett tanulniuk a szövegüket szlovákul is, a szlovákokban pedig magyarul is. Törőcsik Mari úgy megtanulta a maga szövegét, hogy élete végéig bizonyos részletekre emlékezett. Azt a szövegrészt például, hogy „Stratila som náušnicu, pán Vŕba mi našiel” a legváratlanabb pillanatokban előhozta” – mesélte Szabó G. László.
– mondta a beszélgetés vezetője bevezetőjében, hozzátéve, Törőcsik gyakran átugrott Pozsonyba is.
A selmecbányai származású Emília Vášáryová tizenöt éves korában találkozott Törőcsik Marival, a Szent Péter esernyőjének a forgatásán 1958-ban, ahol az akkor még háromnyelvű városban segítőket kerestek a tolmácsoláshoz. "Az iskolába is eljöttek, ahova jártam, és kiválasztottak a papot alakító Pécsi Sándor mellé szolgának a filmbe, beöltöztettek népviseletbe is” – mesélte Vášáryová, hozzátéve, így ismerkedett meg Törőcsik Marival is.
– tette hozzá Emília Vášáryová.
Szabó G. László másik beszélgetőpartnere Zuzana Kronerová volt, aki szintén személyesen ismerte Törőcsik Marit, többször is találkoztak. „Köszönöm a sorsnak, hogy ilyen jelentős személyiséget élőben láthattam, akinek a filmjei feledhetetlenek. Az első benyomásaimat róla én is a Szent Péter esernyőjéből szereztem, amit imádok. Én a szlovák szinkronnal láttam a filmet, de el kell mondanom, hogy Zdena Gruberová olyan csodálatosan szinkronizálta Törőcsik Marit a csengő hangjával, ami szintén hatalmas élmény volt.
A második „Találkozásuk” a Körhinta volt.
– mesélte Kronerová. Akkoriban készült Maár Gyula Végül című filmje, s az egyik férfiszerephez keresett színészt. Törőcsik Mari, aki már ismerte Kronert, őt ajánlotta a rendező férjének.
– mesélte Zuzana Kronerová, hozzátéve, ez a szerep aztán elindította apja magyar filmes karrierjét, s így ismerkedhetett meg ő is Törőcsik Marival.
A Nemzeti Színház kiállításának kurátora Kornya István, a Nemzeti Magazin főszerkesztője volt. A pozsonyi kiállítás összeállítói Szabó G. László és Somogyi Zsuzsanna voltak.
